Mi kell ahhoz, hogy két magyar testvér, akik Bécsben nőttek fel, beverekedje magát a világ egyik legnagyobb zenei show-jába – egy másik ország képviseletében? A Bornemisza Tünde és Attila alkotta Abor&Tynna története nemcsak zenei szempontból izgalmas, hanem kulturálisan is különleges. A testvéreket az osztrák fővárosban sodorta össze az élet a szintén magyar származású producerrel, Hadnagy Árpáddal. Tíz év közös munka meghozta a gyümölcsét. A Bornemisza-testvérek Baller című dala pedig mától nemcsak német, hanem magyar nyelven is meghallgatható. (A dalt és a magyar dalszöveget a cikk végén találjátok) – Exkluzív nagyinterjú Bornemisza Tündével és Attilával.
Amikor a Baller magyar változatát írtátok, volt előttetek magyar dalszerző példakép?
Tünde: Nem. Egyébként sem nagyon szoktam valaki más mintájára csinálni a dolgokat. Amikor elkezdtünk zenélni és szöveget kellett írnom, felfedeztem magamban egy saját dalszövegírói stílust sok képpel, nyelvi játékkal, amit igyekeztem a magyarban is megtartani. Őszintén szólva nem tudom megítélni, mennyire illeszkedik ez bele a magyar popdalok szövegvilágába, megfelel-e az elvárásoknak. De nem is ez motivált. Sőt, jobban örülnék, ha kicsit más lenne, mint a megszokott. Kíváncsi vagyok, hogy fogadja majd a magyar közönség és büszke leszek rá, ha találnak benne valami eredetit.
Van olyan magyar dal, ami meghatározó számotokra?
Attila: Nekem egyértelműen a Kaláka Hol a nadrágom? című dala. Arra mindig emlékezni fogok. Meghatározó élményem gyerekkoromból, hogy keresem a nadrágom.
Tünde: A családunk hétköznapjaiban tényleg elég gyakran visszatérő elem ez a dal, mert amikor egyikőnk nem talál valamit, a többiek elkezdik énekelni. Én nemrég kezdtem magyar popdalokat hallgatni a magyarországi barátaim ajánlására. Persze Bécsbe kicsit később érnek el a legújabb magyar trendek. Az Analog Balatont nagyon szeretem – főleg a Hibrid című dalt. Ám ami a legkedvesebb számomra, az a nagymamámtól tanult A csitári hegyek alatt…
Ő erdélyi, igaz?
Tünde: Igen, anyukánk székely, apukánk pedig Bécsben született, de az ő édesanyja is magyar. Szóval érdekes keverék vagyunk. Mi is Bécsben születtünk és nőttünk fel, ezért sokáig csak a családdal beszéltünk magyarul, rajtuk keresztül jutott el hozzánk a magyar kultúra egy kis szelete. De manapság több barátom is van Magyarországról és be tudom pótolni a hiányt.
Az első lemezetek év elején jelent meg egy német kiadónál, és ami számomra különös élmény volt, hogy az egyik dalban váratlanul magyar szöveget hallottam.
Tünde: Igen, a Winnetou: a kedvenc számom az albumról. A refrénben visszatér a „babám, babám”, és egy magyar szakaszt is írtam. Egyébként egyáltalán nem terveztem előre. Pillanatnyi inspiráció volt a stúdióban, és megörültem, hogy ilyen jól sikerült. Visszahallgatva csodálkoztam rá, mennyire jó a magyar szavak ritmikája. Szeretnék még több magyar szöveget is írni.
A német közönség hogy fogadta ezt a részt? Szerintetek mi lehet izgalmas más nyelvűeknek a magyar nyelvben?
Tünde: Talán a ritmikája. Az viszont biztos, hogy eddig csak pozitív visszajelzést kaptunk rá. Amikor a német kiadónk vezetője meghallotta, ez lett a kedvenc része a lemezen. Azt mondta, azonnal beleszerelmesedett a magyar nyelvbe, pedig egy szót nem ért belőle. Egyszerűen szépnek találják a nyelv hangzását. Ezt egyébként sokaktól hallottuk.
Attila: Állítólag Tünde másképp is énekel magyarul, mint németül.
Tünde: Ezt nekem is többen mondták. Szerintem minden nyelven máshogy éneklek, ami nagyon izgalmas számomra, és érdekes játék a dalszerzésben a nyelvek kombinálásával való kísérletezés. Ebben a megtalált hibrid dalszövegírásban sok lehetőség van még szerintem.
Ez érdekes. Mit gondoltok: nemzetközi szinten német nyelvű dalokkal – vagy kisebb nyelven írt dalokkal, mint a magyar – mekkorát lehet menni egy főleg angol nyelvű popzenei nemzetközi piacon?
Attila: A német popzenei piac hatalmasat fejlődött az elmúlt években. Olyan popsztárok vannak, akik havi hallgatóinak száma több milliós, a dalaik hallgatottsága több száz milliós, és stadionokat töltenek meg. Ezek a számok magukért beszélnek! A magyar nyelvvel kapcsolatban Tünde már említette a „Winnetou“ című dalunkat. Úgy tűnik számunkra, hogy az európai zenei piac nyitottabbá vált a többnyelvű, és az idegen nyelvű dalok iránt.
A Bittersüß az első lemezetek ugyan, de azért már jó évtizedes az Abor and Tynna története. Ez az album az elmúlt tíz év lenyomata, vagy inkább az ezidő alatt beérett produkció első komoly anyaga?
Attila: Az utóbbi. Az összes dal az elmúlt három évben készült. Eleinte nem is zenéltünk ilyen gyakran. Egy évben maximum három számot írtunk, hiszen egyébként dolgoztunk, a zene csak egy hobbi volt. Akkor vált komolyabbá, amikor szerződést ajánlottak egy német kiadónál. Onnantól kezdve rendszeresen írtuk a dalokat. Összejött 70-80 demó, abból a 16 legjobb került rá a lemezre.
Mi segített a beérésben: a dalok csiszolása, a dalszerzői folyamatok begyakorlása, vagy inkább az, hogy jó menedzsment segítségével eladható produkcióvá fejlesztettétek a zenekart?
Attila: Valószínűleg mindkettő fontos, de én azt vallom: „Übung macht den Meister”. Szerintem erről sokszor megfeledkeznek. Sokan úgy hiszik, a zenész egyszerűen annak született. Még ha így is van, akkor is a gyakorlás által fejlődsz. Ha megírsz száz dalt, az utolsó néhányon mindenképp érződni fog a fejlődés.
A talentum önmagában nem elég. Csak gyakorlással lehet eredményt elérni.
Nekünk sem véletlen volt ez a tíz év. Nagyon sok dalt írtunk ezalatt közösen.
Tünde: Az elején sok nem is volt jó. (nevet) Rengeteget próbálgattunk, kisérletezgettünk. Lassan alakult ki a saját stílusunk, és még mindig sokféle irányba mutatnak a dalaink. Van köztük elektronikus, akusztikus, pörgös és nyugis szám. Nem is szeretnénk magunkat bekorlátozni semmivel, hiszen ebből a folyamatból születhet valami új. A dalszövegekről már szóltunk, de nekem ezt is meg kellett tanulnom, mert amíg csak hobbinak tekintettük a zenélést, mindig angolul írtam. A szerződést is úgy kaptuk, hogy egy német számunk volt összesen. Akkor viszont fel kellett kössem a gatyát, és megtanulnom németül is írni. Eleinte nem volt könnyű, alkalmazkodnom a nyelvhez, fél év is volt, mire úgy-ahogy belerázódtam.
A dalszerzés olyan folyamat, amit sosem lehet teljesen megtanulni. Mindig van benne valami új, valami kihívás. Más-más emberekkel találkozol közben, új inspirációk jönnek. A dalszerzés soha nem unalmas, mert örök fejlődés.
A zenekar menedzsere Hadnagy Árpád. Hogyan talált egymásra a magyar duó és a magyar menedzsment Bécsben?
Tünde: Hadnagy Árpád, a Redpmusic vezetője családunk barátja, aki időről időre figyelemmel kísérte a zenei pályánkat. Amikor Attila első remixét meghallotta a Facebook-on, felhívta édesanyánkat, és ajánlotta, hogy látogassuk meg bécsi stúdiójában. Így kezdődött kilenc évvel ezelőtt az együttműködésünk, amely a mai napig tart.
A Magyar Dalszerzés Éve mozgalom a magyar dalok szeretetén és a szerzőik iránti tiszteleten alapul. A mozgalom e szeretet és tisztelet aktív, nyilvános kifejezése. A mozgalom egyéni és közösségi önkéntességen, valamint szabad önkifejezési formán alapul. Ne várj másra, ha ez számodra is fontos ügy, most mutasd meg! Csatlakozz önkéntesen és fejezd ki szabadon szeretetedet! Mi mutatunk példát, adunk hozzá logót és ötleteket.
Az első album ez év januárjában jelent meg, így úgy tűnik, mintha az Eurovíziós Dalfesztivál ennek a marketing kampánya lenne. Tudatos volt részetekről a kettő összekapcsolása?
Attila: Ez inkább szerencsés véletlen. Németországban a Sony-hoz tartozó Jive Germany kiadónál vagyunk szerződésben, és ők hívták fel a figyelmünket az előválogatásra. Hirtelen ötlet volt, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Ezzel egyidőben adtuk le másfél év kitartó munkájának a gyümölcsét, az első lemezünket. Az előválogatás végeredménye minket is meglepett.
Az anyag elég színes zeneileg. A dalok sebességét, hangzását tekintve: vannak lassabb, líraibb tételek és gyorsabbak. Miért pont a Baller-t választottátok?
Tünde: Mivel ez egy tematikus lemez – a dalok tartalmilag szorosan kapcsolódnak egymáshoz – nem gondoltuk, hogy bármelyik dal is megfelelő lehetne az Eurovízióra. Stefan Raab (német műsorvezető, zenész, producer. 1998-ban, 2000-ben és 2004-ben is indult saját produkciójával az Eurovíziós Dalfesztiválon – a szerk.) ajánlotta, hogy válasszuk a „Baller“-t, és úgy tűnik, hogy jó választás volt.
A dal magyar nyelvű, akusztikus változata ma jelent meg a Spotify oldalatokon. Tervezitek beilleszteni a döntő előtti kampányba?
Attila: A kiadó dobta fel az ötletet, mi pedig nagyon örültünk, mert álmunkban sem gondoltunk volna arra, hogy megjelentetik. A dal klipje az premier után nem sokkal az Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos YouTube csatornáján is megjelent, valamint felkerül majd a Bittersüß-lemez május 16-án megjelenő kibővített „Deluxe” változatára is.
Szerintetek mi a unique selling pointja a zenekarotoknak?
Attila: Szerintem az, hogy testvérek vagyunk.
Tünde: Igen. Ezt tényleg sokan szeretik. De ez inkább a fellépéseknél játszik szerepet. Amikor együtt vagyunk a színpadon, létrejön köztünk valami különleges energia, ami megfogja az embereket. De ez csak az egyik része. A másik pedig az a nyelvi játék, amiről beszéltem. A német szövegeket is úgy írom, hogy olykor régies szavakat keverek bele, vagy megpróbálom valahogy furán összerakni a szövegeket, hogy ne hangozzon úgy, mint minden más, ami megy a rádióban. És a nyelvek keverése is egy ilyen játék. Nagyon szeretem a nyelveket, szeretek játszani a szavakkal, a szavak jelentésével és ritmusával.
Attila: A klasszikus hatást mindenképpen megemlíteném. Édesapánk révén (Bornemisza Csaba, a Bécsi Filharmonikusok csellistája – a szerk.) komolyzenei környezetben nőttünk fel. Mindketten játszunk hangszereken, tanultunk klasszikus zenét, ezért szeretünk orkesztrális részeket belekeverni a dalainkba.
Tünde: Persze ezt sem mi találtuk ki, de az elektronikus és klasszikus zene ötvözésére még nem láttam magas szintű példát, még nincs annyira benne a mainstreamben. Mi sokat kisérletezünk azzal, hogy lehet a legjobb hangzást megteremteni ebből. Szerintem még van benne potenciál. Arra törekszünk, hogy megteremtsük ennek a műfajnak a helyét a piacon.
A zenétekben fontos és meghatározó elem az elektronikus eszközökkel való alkotás. Mit gondoltok, a mesterséges intelligencia használatáról a zeneszerzésben?
Attila: Mostanában nagyon gyorsan alakulnak, fejlődnek ezek a technikák. A Suno már elég jókat tud, de nekem még mindig elsőre kihallatszik, hogy AI. Én nem félek attól, hogy az AI elveszi az emberi dalszerzők kenyerét. Azokét biztos nem, akik előadók is, és rendszeresen kapcsolatba kerülnek a közönséggel a koncertjeiken. A személyesség mindig nagyon fontos lesz ebben a műfajban. Nekem az a problélmám ezzel az egésszel, hogy az algoritmusok ahhoz, hogy megtanulják a zeneszerzést, olyan zenéket használnak fel, amit nem vettek meg az alkotótól. Ráadásul nem is adják ki az információt arról, milyen mintákból tanult az AI bot. Persze, hisz legtöbb esetben illegálisan jutnak hozzá ezekhez a mintákhoz. Az a baj, hogy a nagy zenei cégek nem érdekeltek abban, hogy ez ellen fellépjenek, hiszen jól keresnek vele.
Az lenne a minimum, hogy kötelezzék a zenei AI oldalakat a dataset közlésre, amiből tanult a mesterséges intelligencia, és a felhasznált mintákért fizessenek: licensz alapon, vagy fix áron. De minden szerző kapjon valamennyi százalékot, ha ilyen módon felhasználják az alkotását.
Tünde: Szerintem minden AI generált alkotást fel kellene címkézni. Ezzel sokak figyelmét lehetne felhívni a jelenségre. Én bízom annyira az emberekben, hogy azt gondoljam, sokan nem támogatnák, az AI műalkotásokat, ha tudnának róla.
Ahogy az AI, alkotóként ti is több forrásból merítetek. Számotokra honnan jön az inspiráció?
Attila: Tényleg! Igazából az ember sem csinál mást: minden amit valaha hallgatott, az áll össze benne dallá. Ez vicces.
Tünde: Szerintem épp azzal több az emberi dalszerzés, hogy nemcsak a hallott zenékből rakod össze, hanem a személyes tapasztalataidból is, meg abból, amit másoktól hallottál. Én, ahogy a generációm tagjai általában, sokat görgetek az Instán. Többször előfordult, hogy így láttam olyan témát, ami bennem is rezonál, és azt írtam meg dalban. A lemez második dala, a Psst arról szól, hogy a fiatalok sokszor úgy menekülnek az élet nehézségei elől, hogy egy fantáziavilágot alkotnak és annak az igazságában kezdenek hinni. Noha tudják, az nem a valóság, mégis kényelmesebb, mert nem kell szembesülni a valós, megoldandó problémákkal. Több olyan történetet hallottam, hogy a párkapcsolat annyira nem működik már, hogy inkább átváltanak ebbe a mentalitásba, ahelyett, hogy kimondanák a problémákat. A dal ezzel a problematikával szembesít, amikor a történet szereplője ráébred, ez így nem működik örökké.
Attila: A zenében általában a saját fejünk után megyünk, de előfordul, hogy hallok valamit, és azt kipróbálom én is. A Baller-re jellemző vocal chopok is így jöttek.
Tünde: A Mona Lisa meg onnan jött, hogy a Tik-Tok-on volt egy időben, hogy szinte minden dalban volt tehén-kolomp hang. Ezt mi is ki akartuk próbálni, és felépítettünk rá egy dalt. De azáltal, hogy rátettük a saját szövegünket, stílusunkat, valami új dolog lett belőle. A legjobb ha szabad az ember és hagyja magát inspirálódni minden irányból, mert akkor lesz szép és sokoldalú a zene.
Visszatérve az Eurovíziós Dalfesztiválra, hogyan készültök a döntőre?
Attila: A sok interjú és fellépés mellett próbálunk időt szakítani a gyakorlásra és a részletek kigondolására, kidolgozására. Az idő rövid, és sok mindent kell megvalósítani. Tünde hangszálgyulladása az előválogatás után egy kissé akadályozott, de mostmár teljes erőbedobással készülünk a megmérettetésre. Hiszünk abban, hogy a fellépésünk Bázelben sikeres lesz, és reméljük, hogy a magyar hallgatók segítenek, hogy jó helyezést érjünk el!
Szerintetek mi lesz meghatározó azon az estén: maga a dal, vagy inkább a korreográfia, a látvány, a show?
Tünde: Mind a kettő. Ez a nehézsége is egyébként, mert nevében ez egy zenei verseny, ami a dalról szól. Ám az Eurovízió mindig egyszerre akusztikai és vizuális élmény. Nem véletlen közvetítik ennyi helyen. A döntőt akkor tudod megnyerni, ha mindkettőben kiválót nyújtasz.
Milyen kapukat nyithat meg a részvétel előttetek?
Attila: Főként a nagy nyilvánosság kapuját! Ma popzenében nagyon nehéz elérni, hogy egy egész ország, vagy akár kontinens ismerje a művész nevét. Két héttel az elődöntő előtt még magunk finanszíroztuk az előzenekari fellépéseket, most pedig az őszi tíz koncertes turnénkra jól kelnek el a jegyek. A dalainkat Németország szerte játsszák a rádiók, de már regisztráltunk japán, lett, litván, ukrán, olasz, sőt afrikai rádiólejátszást is!
Milyen célokat szeretnétek elérni az így kapott ismertséggel? Merre veszitek az irányt a döntő után?
Attila: A mai „digitális nirvánában“ hihetetlenül sok jó szerző és előadó van, akiknek a művészete egyszerűen nem jut el az emberekhez. Ha belegondolunk, százezer új dal jelenik meg naponta a Spotify-on, amelyek nagy része nem jut el a célhallgatósághoz. Ebben segít nekünk hihetetlenül sokat az ismertség és motivál a zenei pályánkon. Először is szeretnénk az Eurovízión jól teljesíteni, aztán tovább írni a zenéinket és felvenni még egy albumot, a turnén keresztül szeretnénk közelebb kerülni a közönségünkhöz.
Tünde: Az őszi turnénak nagyon örülünk, mert az Eurovíziós Dalfesztiválnak nagy veszélye, hogy az ember híres lesz egy dallal, aztán másik átütő sláger híján, hamar elfelejtik. Az számunkra az bíztató, hogy van érdeklődés a verseny után is az Abor&Tynna iránt. Egyelőre német nyelvterületen, de nekem nagy álmom, hogy ha majd nyitunk a dalokban a magyar és angol nyelvek felé, akkor máshova is eljutunk. Talán Magyarországra is. De még nagyon az elején járunk az útnak.
Fotók: Anna Krenkel
BALLER (magyar verzió)
Én lá-lá-lá-lá-lángra gyújtom az eget,
A csil-la-la-gok hullanak mint puskámból a löveg,
Még mindig fáj mikor, szememet rád nyitom
De Szívem, soha többé nem leszek a tied.
Kréta körvonalakban fekszünk, észre se vetted.
Összeölelkezve, miért fázom mégis reggelre?
Száz „bocsánat“ elhangzott, nem kellett volna egy se,
már az elsőnél tudtam hogy te leszel a vesztem.
Mondatod végén a pont
Arcon csap, mint egy pofon,
Részedről vége, legyen,
Eltemetlek eleven!
Új illat, új ruha kell,
Világvége jöjjön el,
Hah, nekem ez jár,
I shoot for the stars!
Én lá-lá-lá-lá-lángra gyújtom az eget,
A csil-la-la-gok hullanak mint puskámból a löveg,
Még mindig fáj mikor, szememet rád nyitom
De Szívem, soha többé nem leszek a tied.
Csillagszilánkok állnak a bőrömbe,
Ami engem nem öl meg, az téged széttörne…
Még mindig tűzbe mennél értem, kedvesem?
Most, hogy a te pisztolyod forog az én kezemben.
Mondatod végén a pont
Arcon csap, mint egy pofon,
Várom, hogy vége legyen,
Eltemetlek eleven!
Új illat, új ruha kell,
Világvége jöjjön el,
Hah, nekem ez jár,
I shoot for the stars!
Én lá-lá-lá-lá-lángra gyújtom az eget,
A csil-la-la-gok hullanak mint puskámból a löveg,
Még mindig fáj mikor, szememet rád nyitom
De Szívem, soha többé nem leszek a tied.
Én lángra gyújtom!
Még mindig fáj mikor, szememet rád nyitom
De Szívem, soha többé nem leszek a tied.
A Magyar Dalszerzés Éve mozgalom a magyar dalok szeretetén és a szerzőik iránti tiszteleten alapul. A mozgalom e szeretet és tisztelet aktív, nyilvános kifejezése. A mozgalom egyéni és közösségi önkéntességen, valamint szabad önkifejezési formán alapul. Ne várj másra, ha ez számodra is fontos ügy, most mutasd meg! Csatlakozz önkéntesen és fejezd ki szabadon szeretetedet! Mi mutatunk példát, adunk hozzá logót és ötleteket.
Categories: Hírek