A Bloomberg közölte először azt az értesülést, hogy a major kiadók jogosítási tárgyalásokat folytatnak a két legismertebb generatív MI-céggel, a Sunóval és az Udióval – amiket 2024 nyarán bepereltek. A Billboard által is megerősített információk szerint nemcsak licencdíjat kérnének az engedélyezésért cserébe, hanem tulajdonrészt is a cégekből. (Ez a startupok esetén bevett eljárás – így történt a Spotify-nál is, és a svéd cég 2018-as tőzsdére lépésekor ezek a tulajdonrészek komoly értéket képviseltek, amikből aztán a majorök előadói is kaptak.)
A tárgyalások tétje nemcsak az adott két szolgáltatás jogosítása, illetve ezáltal az ellenük indított per sorsa, hanem egyben az is feltehető, hogy ha összejön egy megállapodás, akkor az más hasonló jogosításokra nézve precedens értékű lesz. Hivatalosan egyébként egyetlen fél sem kommentálta az értesüléseket.
A Billboard egy külön cikkben figyelmeztet arra, hogy korántsem egyszerű az a fajta jogosítás, amire a majorök törekednek. Így például egy-egy dalnak rengeteg különböző jogtulajdonosa lehet (főleg a szerzői oldalon, hiszen a mai slágereknek jellemzően több szerzője van, akik esetleg más-más zeneműkiadóhoz szerződtek), és a felhasználás kizárólag akkor jogszerű, ha mindegyik hozzájárul. Egy betanított modellnél nehéz értelmezni, hogy mi történjen azután, hogy lejárt a jogosítási szerződés hatálya. Az egyes outputokhoz felhasznált inputok megállapítása még gyerekcipőben járó technológia stb. Kérdéses az is, hogy mit szólnának a major kiadókhoz és zeneműkiadókhoz szerződött előadók, szerzők, ha a megkérdezésük nélkül jogosítanák ezeket a szolgáltatásokat; ha pedig megkérdezik őket, akkor kezelni kell azt, hogy ki járul hozzá ehhez a felhasználáshoz és ki nem.
Többen éppen ezért amellett érvelnek, hogy a generatív MI esetén az egyedi jogtulajdonosok által kötött jogosítási szerződések helyett a közös jogkezelők által kivetett jogdíjigény lenne a megoldás. Ezt képviseli az Artisjus, illetve nemrég egy vezető szerzői jogász írt erről a témáról.
Categories: Hírek