25 év után engedélyezte a Satisfaction-hangmintát a Stones Fatboy Slimnek

Fatboy Slim (vagyis Norman Cook) a kétezres évek elején keverte össze 1998-as slágerét, a Rockafeller Skanket és az (I Can’t Get No) Satisfaction ikonikus riffjét, amikor ráunt arra, hogy az eredeti verziót játssza. A Satisfaction Skank azonban nem jelenhetett meg hivatalosan, csak fájlcserélőkön és bootleg vinylen terjedt. „Ez volt a titkos fegyverem, mert ez a szám senki másnak nem volt meg, és nagyon jól működött ráadásként” – mondta Cook a BBC-nek.

Annak idején Mick Jagger felhívta őt, elmondta neki, hogy hallotta a mashupot és tetszett is neki. A menedzsment azonban hallani sem akart az engedélyezésről. „Szerintem négyszer is megkérdeztük tőlük, mindig kategorikus ‘nem’ volt a válasz, úgyhogy többet már nem is mertem rákérdezni” – mondta Cook. Most tehát a Rolling Stones kezdeményezte azt, hogy végül engedélyezték a hangminta felhasználását. Így hivatalosan is megjelenhetett (és majd klipet is kap) a Satisfaction Skank, egyszerre Fatboy Slim és a Rolling Stones neve alatt.

A Stones még az eredeti mesterszalagokat is átküldte Cooknak, hogy a lehető legjobb minőségű legyen a szám – a Guardian szerint páncélautóval szállították ezeket.

A hír kapcsán minden lap megemlíti, hogy a Rolling Stones az utóbbi időkben jóval engedékenyebb ezen a területen. 2019-ben még azt is megtették, hogy átengedték avagy visszaadták Richard Ashcroftnak legnagyobb slágere, a The Verve: Bitter Sweet Symphony jogait. Mint arról részletesen itt írtunk, a szám a Rolling Stones The Last Time című számának szimfonikus verziójából mintázott négy percet, és a kiadó a hangfelvétel felhasználásának jogát megszerezte, elmulasztották viszont a zeneműkiadónál engedélyeztetni a szerzemény felhasználását. A Stones hírhedt menedzsere ezután csak úgy ment bele az engedélyezésbe, hogy a jogdíjak 100%-át kérte. 2019-ben nemcsak a pénzről mondott le a Stones, hanem arról is, hogy a nevük ott szerepeljen a szerzők között.

Nyitókép: Fatboy Slim Facebook