A dalszövegek anyagi potenciálját nem használjuk ki, de az AI változtathat ezen

A dalszövegek kiemelt szerepet játszanak a zenész és a rajongó kapcsolatának kialakításában és fenntartásában, de az ebben rejlő anyagi potenciált jelenleg nem tudja kihasználni a zeneipar. A legnagyobb szolgáltatásokkal dolgozó Musixmatch vezetője szerint ezen az AI jelentősen változtathat. A cég által fejlesztett AI a szövegrészletek felismerésével a feldolgozásokat is azonosítatni tudja, ami komoly jogdíjbevételt jelenthet. Képesek beazonosítani a legújabb trendeket a szövegek területén, és segíteni abban, hogy hol érdemes kezdeni a hiányok pótlását.

A dalszövegek a közönség túlnyomó részét érdeklik, de az általuk termelt bevétel nem áll arányban a jelentőségükkel

A dalszövegek alulmonetizáltak, vagyis az utánuk keletkező bevételek messze nem állnak arányban azzal, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a zenéhez való kapcsolódásban. Ezen kíván változtatni az olasz, bolognai székhelyű Musixmatch cég, ami többek között a Spotify-on, a YouTube-on, az Apple Musicon és az Instagram megjelenő szövegeket szállítja. A cég alapító-vezérigazgatója, Max Ciociola a Music Business Worldwide-nak arról beszélt, hogy ő már inkább jogdíjakat feldolgozó fintech cégként tekint magukra.

A szövegek jelentőségét mutatja a Musixmatch termékfejlesztési igazgatójának interjúja. Marco Paglia a TechRadarnak többek között a következő adatokat sorolta fel: a stream előfizetők 88%-a szokott dalszövegeket nézni a platformokon; az internethasználók 81%-a keres rá dalszövegekre vagy -részletekre. Azt is mondta, hogy azokat a dalokat, amelyeknek van szövege, három és félszer többen mentik el (ami a későbbi újrahallgatási szándék legnyilvánvalóbb jele) – bár igaz, hogy erre azért mondhatjuk, hogy ez nem feltétlenül csak a dalszöveg, hanem általában az emberi hang fontosságát mutatja, ami a legtöbb hallgató számára a kapcsolódás kulcsa.

Paglia szerint a streamre sokszor jellemző passzív hallgatásból sokszor a dalszöveg szakítja ki a hallgatót: „felismered magadat abban, amit az előadó énekel” – és ez az a pillanat, amikor a hallgató elindul a rajongóvá válás útján. Szerinte régen a dalszöveg amolyan „szuvenír” volt: voltak pl. olyan CD-k, amiknek a bookletjében szerepeltek a szövegek, de messze nem mindben. Most viszont a szöveg „a hallgatói élmény egyik alapvető része”, hiszen sokszor ott fut a képernyőn, a zenével szinkronizálva.

A Music Business Worldwide szerint az Amerikai Zeneműkiadók Szövetsége (NMPA) sokszor felhívja a figyelmet a dalszövegek alulmonetizáltságára. Árulkodó adat például, hogy a jogtulajdonosok bevételeinek mindössze 1%-a származik a dalszövegek licenceléséből.

A dalszöveg alapján felismerhetők a feldolgozások, ami fontos jogdíjforrás lehet

Max Ciociola szerint viszont a dalszövegek anyagi értékének növekedését hozza el az AI, több szempontból is. Mint mondja, a dalszöveg lehet a zeneipar „nagy nyelvi modellje” – már csak azért is, mert ez az a része a zenének, ami tényleg nyelvi. Ez a megfogalmazás annyiban félrevezető, hogy talán legtöbbeknek a generatív AI jut eszébe róla, ám a Musixmatch által fejlesztett modellek nem ilyenek, hanem a nagy zeneműkiadók jogosított katalógusán betanított, mintázatokat kereső algoritmusok, amiket pár éve a big data adatelemzés kategóriájába soroltunk volna.

Az egyik fontos, a dalszövegek értékét növelő használata az AI-nak a Sentinel, amit tavasszal mutattak be. Ezt a felhasználók által feltöltött tartalmakra (UGC) épülő platformok használhatják. A szövegeket elemezve egy tizedmásodperccel a feltöltés után meg tudja állapítani, hogy az adott fájl tartalmaz-e jogvédett dalszöveget vagy annak egy részletét. Vagyis nem a dallamot, hanem a szöveget használja a feldolgozások és egyéb derivatív tartalmak felismerésére.

Amikor a potenciális, de a jogosultakhoz el nem jutó jogdíjakról van szó, akkor az egyik legfontosabb terület, amit említeni szokás, pont a fel nem ismert, így nem monetizált feldolgozások és felhasználói tartalmak problémája.

A Sentinelt persze nem a jogtulajdonsok, hanem a platformok kell, hogy alkalmazzák. Őket a Musixmatch nem a növekvő zeneipari bevételekkel akarja meggyőzni, hanem azzal, hogy az európai AI Act, illetve az amerikai DMCA előírásainak így tudnak megfelelni: a potenciálisan jogsértő tartalmak azonosításával és a jogtulajdonosok döntésének végrehajtásával megelőzhetik azt, hogy jogi felelősség terhelje őket a jogsértés miatt.

Érdekes, hogy a Sentinel egyik első fontos kliense nem más, mint a Suno. Ha egy felhasználó jogvédett dalszöveget gépel be, hogy ahhoz írasson zenét, akkor a Sentinel észleli ezt, és így megakadályozható (elvben legalábbis) a jogsértő output generálása.

Felfedezés, katalóguselemzés, felfedezés

A Musixmatch másik AI-fejlesztése a Music Lens nevű ágens, ami a katalógusokat elemzi több szempontból: egyrészt a szövegek tartalmát, hangulatát, a bennük megfogalmazott érzéseket; másrészt a szövegeket tartalmazó dalok teljesítményét az online szolgáltatásokban.

A cég szerint ez is komoly plusz jövedelmeket hozhat. Egyrészt feltárja az éppen aktuális trendeket, amik talán a dalszövegek esetében kevésbé jól láthatóak, mint mondjuk az, hogy mik az éppen divatos hangzások. Másrészt a sync folyamatot is jelentősen megkönnyítheti a jogtulajdonosok számára: gyorsan megtalálja a megfelelő szövegeket bármilyen briefhez. Ez segíthet azoknak a nagy zeneműkiadóknak, amik túl nagy katalógust kezelnek ahhoz, hogy alaposan ismerjék minden dalukat – fogalmaz Paglia -, de a kisebb cégeknek vagy akár a független alkotóknak is, akik eddig nem fértek hozzá ilyen elemző eszközökhöz, így a saját emlékezetükre kellett hagyatkozniuk a sync megkereséseknél.

Az oldalon hozott példák megvilágítják, mire képes ez az eszköz: meg lehet kérni arra, hogy keressen az adott jogtulajdonos katalógusában pl. a kosárlabdához illő dalokat, és az eredményeket egy pitchben össze is foglalja; egy adott előadónál feltérképezi, hogy milyen brand partnerségek adódnak a szövegek alapján; megmondja, hogy a pörgős, énekesnők által előadott dalokban milyen témák a leggyakoribbak; kigyűjti a katalógusból az egyes ünnepekhez illő szerzeményeket.

A Musixmatch egy másik, szintén az adatelemzésre alapuló szolgáltatása az, hogy egy nagyobb jogtulajdonos számára átnézik a katalógust különböző platformokon és nyelveken, és azonosítják, hogy mely daloknál hiányoznak a szövegek vagy akár a fordítások. Az adatok alapján azt is meg tudják mondani, hogy a hiányok pótlását melyik szövegekkel érdemes elkezdeni. A szövegfelismerő AI-t kifejezetten énekhangon tanították be, és így a beszédfelismerő alkalmazásoknál jóval pontosabb; ráadásul a leiratot száznál több nyelv esetében a Musixmatch által alkalmazott korrektorok is át tudják nézni. Mindez nem közvetlenül termel bevételt, de mint láttuk, a dalszövegek fontos szerepet töltenek be a rajongók bevonzásában, így közvetve hozzájárulnak a jogdíjak növekedéséhez.

Szintén közvetve kapcsolódik a monetizáláshoz Max Ciociola jóslata, ami szerint a felfedezésben is egyre nagyobb szerepet fognak játszani a szövegek. Az talán túlzás, amit mond, hogy pár év múlva senki nem fog előadókra és számcímekre keresni, csak szövegekre. Az viszont valószínű, hogy a keresésben a természetes nyelvi promptok szerepe növekedni fog, és ezekben a szövegek témája, hangulata feltehetően gyakran előkerül majd. Ciociola a következő példát hozza: arra kérhetjük majd a stream szolgáltatónkat, hogy „állíts nekem össze egy playlistet szakítós dalokból”.

A legnagyobb értékveszteséget a zeneipar a dalszerzőknél szenvedi el

A Musixmatch fejlesztéseivel azért érdemes foglalkozni, mert abszolút piacvezető cégről van szó: mint fent írtuk, a legnagyobb stream szolgáltatóknak ők szolgáltatják a szövegeket, illetve a Spotify esetében a fordításokat is. Ennek van egy másik oldala is, amit azért meg kell említeni: a hasonló területen működő LyricFind 2025-ben pert indított ellenük, piactorzító magatartással vádolva a céget. (A folyamatban lévő jogi eljárást Max Ciociola az interjúban nem kommentálta.)

A Musixmatch 2010-ben indult, amikor Ciociola leírása szerint teljes volt a káosz: rengetegen kerestek rá dalszövegekre, de az igényeket kiszolgáló oldalak nem voltak jogosítva, „az értéklánc nem működött”. A tech szektorból érkezett alapító a Music Business Worldwide szerint „mérnöki látásmóddal közelített a zenéhez: megkereste, hogy mi az, ami nem működik és miért. És úgy látta, hogy a zeneiparban a legnagyobb különbség a potenciális és a realizált bevételek között pont azon a területen van, ami a leginkább alapvető: a dalszerzőknél.”