A fapofák tinédzserkora – Metro Klub

Pinceklubokban, kultúrházakban, kollégiumi termekben és szabadtéri színpadokon formálódott az a hangzás és közeg, amely generációk számára jelentett menedéket, lázadást vagy épp közösséget. Nem pusztán koncerteknek adtak otthont: zenekarok születtek, korszakok indultak el a falaik között, és olyan esték maradtak meg az emlékezetben, amelyekről évtizedekkel később is legendák keringenek. Sorozatunkban a hatvanas évek emblematikus fővárosi koncerthelyszíneit idézzük fel.

A Közlekedési Építő Vállalat vezetése nem szerette volna, hogy a piros metró építésén dolgozó munkásai kiégjenek, ezért alapítottak számukra egy szórakozóhelyet. A Metro Klub (ahogy az fentebb már kiderült) eredetileg az Irányi utca sarkán volt megtalálható, aztán a Petőfi Sándor utcába költözött, onnan a Rákóczi út 66. szám alá került, végül 1966-ban a Síp és a Dohány utca sarkán található, szecessziós stílusú lakóház gyomrában talált magának helyet. Ott, ahol egykor egy hatalmas játékbolt működött. 

Ez ugye jó néhány állomás, valami viszont egész idő alatt nem változott: míg odalent rendületlenül fúrták az alagutat a fiúk, a koncertteremben a Sztevanovity testvérek vezette Zenith zenélt, amely 1961-ban felvette a klub nevét.

„A Metro Klub volt a kezdet. Ott kezdődött a tinédzserkorom, és zeneileg is itt kezdtük bontogatni a szárnyainkat. Folyamatosan telt házzal futott, alig lehetett beférni hétvégenként. Az volt az egészben a legszebb, hogy egyidősek voltunk az oda járókkal, és szinte baráti volt velük a viszonyunk” – idézte fel a helyhez kötődő emlékeit Frenreisz Károly. Apropó, tinédzserkor: amikor zenélni kezdtek, Dusán nem volt még 18, úgyhogy csak külön engedéllyel játszhatott az éjfélig nyitva tartó szórakozóhelyen.

„Úgy hívnak minket, hogy »fapofák«. Nem mozgunk, nem csinálunk cirkuszt a dobogón. Játszunk. Aki szereti a zenét, odafigyel” – mondta egy 1964-es interjúban Zorán. Később oldódtak ők is, a közönségük is, bár az igaz, hogy a Metro Klubba sokáig fehér ingben és nyakkendőt kötve jártak a fiatalok. Akik közül biztos bebocsátást csak az remélhetett, akinek volt tagságija.

Épp ezért releváns a mondat, ami az Egy este a Metro Klubban című Metro-lemez borítójának alján olvasható: „Készült ez a felvétel, szombat este, azok számára, akik kint rekedtek”.  Az első hazai koncertalbumot 1970 májusának legvégén rögzítette a rezidens zenekar. A hetvenes évek elején a Metro Klub megszűnt, és feloszlott a nevét viselő együttes is, amelynek tagjai más formációkban folytatták tovább.

Szöveg: Vass Norbert
Fotó: A Metro a Dohány utcai Metro Klub színpadán, előtérben Frenreisz Károly, mögötte Zorán, takarásban Dusán – Fortepan / Gothár Péter

Olvasd el a teljes cikket a Dalszerző Bookazinban!