Szerelem második hallásra

„A bakelitlemez több mint a mechanikusan rögzített hang, a barázdából kiforduló zaj. Egyfajta életérzés. Amikor a zene úgy kapaszkodik bele a műanyagba. Ahogy a naplóíró a zenébe. Marton László Távolodó könyve (újra) meghallgattatja velünk a megidézett előadókat. Másképp halljuk utána a bakelitkorszak lemezeit” – olvasható a Bakelitszomj című kötet fülszövegében. Ezen a héten ebből a kötetből adunk közre egy részletet, ami Marvin Gaye 1971-es, What’s Going On című konceptlemezéről szól.

[•••]

Azért az nagy szerencse, hogy sikerült már első látásra szerelembe esnem a lemezeimmel. A What’s Going Onhoz ugyan kellett még húsz év, de ez a kivétel csak erősítette a szabályt.

Először a hetvenes évek közepén futottam neki, amikor még javában dúlt a funky. A jugoszláv tengerparton találtam rá, a Gratitude és a 360 Degrees Of Billy Paul társaságában. Az Earth, Wind & Fire a csúcson járt éppen, de Billy is bejött, ugyan a kelleténél többet lírázott. Én pedig nem szerettem a rizsát. A funkyra táncolni kell, és kész – rögzítettem feketén-fehéren. Így akadt fenn a középtempójú Marvin Gaye a rostán. Egyből elpasszoltam.

Aztán, mint mondtam, eltelt húsz év. Sajnos, közben kikoptam a táncból, Marvint pedig lelőtte az apja egy eldurvult vitában. Hanem akkor kijött egy tribute-album, amin Madonna, Bono, Neneh Cherry, és a lánya, Nona Gaye énekelték a számait. Többnyire felismertem őket, de derengeni kezdett valami kínosabb is… A túróba! – nyilallt belém. Azért az nagy gáz, hogy a What’s Going Onhoz mennyire nem volt fülem! – És rögtön újra nekifutottam.

Marvin 1970-ben kezdte írni rá a számokat. Világéletében zűrös alak volt, de az az év különösen betett neki. Februárban meghalt a szerelme, Tammi, akivel a legmenőbb duettjeit énekelte. Agytumor. Egyszer a színpadon is összeesett, akkor a karjában vitte le. Másfél év alatt hatszor műtötték, szóval számíthatott rá, de úgy megviselte a halála, hogy utána eltűnt hónapokra. Hiába várt rá a felesége. Közben meg hazatért Vietnámból a testvére, Frankie, és olyan sztorikat mesélt, hogy Marvinnak rá kellett döbbennie: a magafajta csillagokén túl létezik egy másik világ is. És az sem kizárt, hogy az az istentelen világ az egyetlen. De legalábbis igazabb annál, mint amiben addig evickélt.

Ehhez a „másvilághoz” persze újra kellett értelmeznie a zenéit. Renaldo Benson és Al Cleveland segített neki. Azt nem mondanám, hogy valami eredendően újat találtak ki, inkább Marvin képére formálták Curtis Mayfield és Isaac Hayes világát. Viszont olyan kompakt módon, amire addig nem volt példa. Paolo Hawitt szavaival: megszületett az első „soul opera”.

Más kérdés, hogy Marvint nem sokáig izgatta a társadalmi megrendültség. Előbb – ugyancsak Mayfield és Hayes nyomán – beszállt a fekete detektívfilm-bizniszbe, aztán lázasan belevetette magát a szexbe. Let’s Get It On. A tizenhét éves Janis Hunterrel is akkor jött össze. Ez a Janis lett a második felesége, négy évre. Neki sem lehetett könnyű…

Marvin pedig… a hetvenes évek végén már majdnem padlót fogott. Hétmilliós adóssággal előbb anyagilag omlott össze. Folyton attól tartott, hogy a nyomában vannak, és meg akarják ölni. És egyre több kokain kellett emiatt. Hawaiion öngyilkosságot kísérelt meg, aztán Belgiumba menekült, ahol egy időre még összeszedte magát. A Sexual Healing előadásáért élete első Grammy-díját is akkor kapta. De amikor meglátogatta a szüleit 1983-ban, az apjának egy puskát vitt karácsonyra. Azt szerette volna, hogy védje meg vele.

Azzal lőtte le áprilisban.
Tiszta Vietnám…

[•••]

Marton László Távolodó: Bakelitszomj.
Kalligram, Pozsony, 2013.