A Spotify az embert helyezi a középpontba 2026-ban

2025-öt összefoglaló és a 2026-os fejlesztéseket megelőlegző, hosszabb szöveget közölt a honlapon a Spotify zenei vezetője, Charlie Hellman.

A visszatekintésben az a legfontosabb, hogy a szolgáltató az elmúlt évben több mint 11 milliárd dollár jogdíjat fizetett ki a hangfelvételek és a szerzemények jogtulajdonosainak. Hellman kiemeli, hogy ennek fele független kiadóknak és kiadóhoz nem szerződött előadóknak ment. Szerinte a zene történetében nem volt még olyan kereskedő, amelyik ilyen hatalmas összeget juttatott volna a zeneiparba. A rögzített zene utáni jövedelmek kb. 30%-a a Spotify-tól érkezik – írja.

Kiemel több adatot is a Spotify jelentőségéről. Míg a zeneipar más bevételi forrásai kb. 4%-ot emelkedtek 2025-ben, addig a Spotify kifizetései több mint 10%-kal nőttek. Hellman úgy fogalmaz, hogy „sok félreértés” van a stream működésével kapcsolatban, feltehetően arra utalva, hogy az egy lejátszásra jutó jogdíj a Spotify-nál a legalacsonyabbak között van – amire a szolgáltató mindig azzal válaszol, hogy ennek az az oka, hogy náluk hallgatnak a legtöbbet zenét a felhasználók (vagyis náluk a leginkább elkötelezettek), és az összbevétel 70%-át osztják fel hallgatottsági arányok szerint (vagyis szerintük nincs értelme az egy lejátszásra eső jogdíjat számolgatni). Itt ezt nem részletezi, viszont kiemeli, hogy „ma több olyan előadó van, akik csak a Spotify-on évi több mint 100 ezer dollár jogdíjat keresnek, mint ahány előadónak a lemeze egyáltalán kikerült a polcokra a CD-korszak csúcsán”.

A 2026-os fejlesztések fő célja a szöveg szerint az, hogy az új dalok, az új dalok „kiemelkedhessenek a zajból, és valódi kapcsolatot építhessenek ki a rajongókkal”. Napi több mint 100 ezer új dal jelenik meg, amelyeknek nemcsak egymással, hanem a rögzített zene (majdnem) teljes történetével kell versengeniük, így „a feltörekvő zenészek precedens nélküli nehézségekkel szembesülnek”. Hellman említi az AI-t is, ami „mindenféle tartalmat hatalmas mennyiségben képes gyártani”, ami szerinte ahhoz vezet, hogy „a valódi emberi kapcsolat csak még értékesebb lesz”.

Ez az emberi kapcsolat részben azt jelenti, hogy a rajongók jobban megértik a kedvencüket, hogy „kik ők és mi inspirálja őket”. Ezt szolgálja majd a (részben a WhoSampled adatbázisára építő) SongDNA, ami a dalok mögötti kulturális kapcsolatokat, kollaborációkat világítja meg. Másfelől a videók is nagyobb hangsúlyt kapnak a platformon. A szöveg szerint „nem a produkciós érték számít, hanem az autentikusság”, vagyis jöhetnek az élő felvételek, lecsupaszított hangszereléső verziók, próbatermi felvételek és a stúdióban elkapott pillanatok – a lényeg az, hogy a zenész és rajongó közötti kapcsolat „valós legyen”.

Az AI adta lehetőséget kihasználó rosszindulatú szereplők elleni védelmet is erősíti a Spotify, többek között azzal, hogy megváltoztatják az előadókat ellenőrző rendszert, remélhetőleg kiszűrve azokat az eseteket, amikor valaki más nevében tölt fel egy AI-albumot, mint ahogy pl. a Kistehénnel történt.

A Spotify saját playlistjei a jövőben „hosszabb távú támogatást adnak a feltörekvő előadóknak” – írja Hellman, aki itt a kurátorok által összeállított playlisteket „közös kulturális referenciapontnak” nevezi, szembeállítva ezeket az egyre inkább személyre szabott (vagyis nem közösségi jellegű) algoritmikus ajánlásokkal. (Amiket egy nemrégi bejelentés szerint amúgy még inkább „személyre fog szabni” fog a Spotify, többek között AI promptokkal.) A kurátorok a nyilvánosság elé is kilépnek, videókban elmesélve, hogy egy-egy új dal miért fogta meg őket.

Végül erősíteni fogja a Spotify az élőzenével való kapcsolatát, vagyis új eszközöket ad majd a zenészek kezébe, hogy az online hallgatókból minél nagyobb számban jegyvásárlók legyenek. Hellman kiemeli, hogy a Spotify-on mostanra már 1 milliárd dollár értékben adtak el koncertjegyeket.

Kép: Spotify