„A zenésztársainkra és a következő generációkra is gondolnunk kell”

Az év legfontosabb eseménye a zene és a mesterséges intelligencia kapcsolatában – és az egyik legfontosabb általában a zeneiparban – a legismertebb generatív AI platformok jogosításának elindulása. A majorök egy része megállapodásokat írt alá a 2024-ben beperelt Suno és Udio startupokkal. Mindkét platform 2026-ban indítja el az új, immár jogosított szolgáltatását, amik között komoly különbség lesz.

A Warner és a Universal által jogosított Udio elsősorban arra koncentrál majd, hogy a rajongók a kedvencük zenéit újragondolhatják, remixelhetik, a hangjukat, stílusukat felhasználva írathatnak számokat. A zenészek részletes beleszólást kapnak abba, mit engedélyeznek, és kompenzáció jár nekik a betanítás és a kimeneti oldali felhasználás után is. Az Udio zárt platform lesz, tehát nem lehet innen kimenteni (és pl. a stream oldalakra feltölteni) az itt alkotott zenéket.

Az egyelőre csak a Warner által jogosított Suno enged majd hasonló remixelő, újragondoló stb. számokat, de a megszokott generatív használatot is. Innen majd csak az előfizetők tölthetnek le zenéket, korlátozott mennyiségben.

A megszerzett katalógusok mennyisége és a piac potenciális telítődése

A Billboard átfogó cikke szerint a zeneiparban általában úgy látják, hogy a Suno számára kedvezőbb megállapodást írt alá, hiszen jóval több funkcióval bír majd az új szolgáltatása is. Ugyan az Udio „barátságosabb viszonyban van a zeneiparral” a lap szerint, feltehetően a Suno jóval több felhasználója miatt érhette ezt el.

Ugyanakkor jó kérdés, hogy valójában a jogosítás nyomán mennyi zenét használhat majd (jogosan) a Suno és az Udio. A részvétel szigorúan opt-in, vagyis csak azt a művet használhatják, aminek a szerzői és előadói kifejezetten hozzájárulnak ehhez. A Warner vezérigazgatója, Robert Kyncl számára ez olyan alap volt, amiből nem engedett a tárgyalások során. Azonban – figyelmeztet a Billboard – a mai slágereknek gyakran több, néha akár tíz szerzője is van. Ha ezek közül akár csak egy nem járul hozzá a felhasználáshoz, akkor az a dal nem kerülhet be a jogosított katalógusba.

A lap szerint sok zenésznek lehetnek fenntartásai a hozzájárulással kapcsolatban, nemcsak művészi, de anyagi szempontból is: sokan úgy látják, hogy az AI-generált zenék versengenek az eredeti művekkel. A Billboard nem részletezi, de elképzelhetjük, mit gondolhat végig egy sztár menedzsmentje: ha a rajongók x időt eltöltenek azzal, hogy a számait remixelik, újragondolják stb., akkor azért jár valamennyi anyagi kompenzáció – de feltehetően korántsem annyi, mintha ugyanezt az időt az eredeti művek streamelésével töltötték volna.

További szempont a Billboard szerint, hogy a legismertebb zeneírók korlátozásai (a letöltés teljes tiltása illetve előfizetéshez kötése) csökkentheti a stream platformokat elárasztó AI slop mennyiségét, és ez mindenképpen örömre ad okot a zeneiparban, de ettől még nem biztos, hogy más jogtulajdonosok is jogosítani akarják ezeket az AI szolgáltatókat.

Az is kérdéses, hogy hány genAI platform lesz képes hosszabb távon fennmaradni. Egyelőre keveset lehet tudni arról, hogy ténylegesen hogyan fognak ezek kinézni. Nemcsak a Suno és az Udio, hanem a mindhárom major által elsőként jogosított KLAY, illetve a Spotify szintén jogosított, egyelőre nem nyilvános fejlesztése is versenyez a felhasználókért, valamint több más app és szolgáltatás. Persze lehet, hogy a kínált termékek különböznek majd olyan mértékben, hogy több is elfér majd a piacon.

Mi köze a genAI-nak a koncertekhez?

A Warner és a Suno megállapodásának van egy része, amit a Music Business Worldwide elemzése egyenesen furának nevez: a Songkick tulajdonjoga. Ez az app koncertek felfedezését teszi lehetővé a felhasználók számára; iparági szereplőknek pedig ezek szervezését és marketingjét segíti. A 2007-ben alapított céget 2017-ben vásárolta meg a Warner, most pedig a megállapodás keretében a Suno tulajdonába került.

Az MBW szerint ez a Warner számára azért előnyös, mert megszabadulhatott a népszerű, de pénzt nem hozó szolgáltatástól – 2025-ben pont nullára jött ki, korábban veszteséges volt, illetve a cégcsoporton belül komoly tartozásai vannak. Az, hogy a Warner megszabadult tőle, a Robert Kyncl vezérigazgató által ígért – és főleg elbocsátásokkal megvalósítani tervezett – gazdasági racionalizálás része lehet.

Más kérdés, hogy a Suno számára miért lehet jó a Songkick megszerzése, hiszen látszólag két teljesen különböző világról van szó. Az MBW szerint elsősorban az adatok miatt. A Songkick tizenhárom éven át volt a Spotify partnere (2024-ig, amikor a Bandsintown lépett kapcsolatra a stream szolgáltatóval). Így az adataik igen komoly belátást engednek a zenerajongók viselkedésébe, ami komoly érték lehet a Suno számára.

A Complete Music Update még azt teszi ehhez hozzá, hogy a Songkick jó kapcsolatokat ápol a zenészekkel, nem csak a kiadóikkal, ami szintén jól jöhet a platformnak.

A sajtóközlemény „a zenészek és rajongóik kapcsolatának elmélyítését” ígéri, és a CMU szerint ebbe akár az is beleférhet, hogy a Suno „AI remixekkel spammeli majd azokat a felhasználókat, akik valaha érdeklődést mutattak egy előadó koncertjei iránt”. Ugyanezt kevésbé ironikusan megfogalmazva: a turnézó zenészek és az AI-remixek kapcsolata akár gyümölcsöző is lehet mindkét fél számára, pl. marketingeszközként szolgálhat egy egyedi AI-kampány.

Érdemes megemlíteni, hogy a MBW szerint még egy oka lehetett a Warnernek arra, hogy viszonylag kedvező feltételekkel jogosította a Sunót: a kiadó fél szemmel a kínai versenyre is figyel. A chatbotjának januári megjelenésekor a világlapok címlapjára kerülő DeepSeek például már a kínai techóriás Tencent AI-dalíró szolgáltatásainak része. Tekintve „Kína, khm, játékos hozzáállását a szerzői joghoz” – fogalmaz az MBW – nem kizárható, hogy ha „túl agresszívan semlegesítik” a majorök a nyugati genAI szolgáltatásokat, akkor egy megregulázhatatlan és a jogosítást nem is kereső kínai versenytárssal kell szembenézniük.

„Ha nem adunk engedélyt, akkor elveszik anélkül”

A Guardian cikke a zenészek és – a major kiadókon kívüli – szakmabeliek véleményeit szemlézi, akik jórészt kritikus hangot ütnek meg. Irving Azoff, a legendás menedzser szerint „láttunk már ilyet: mindenki a ‘partneri viszonyról’ beszél, de a vége az lesz, hogy maguk a művészek a partvonalról nézik az egészet, és szórnak nekik valami morzsát”. A művészbarátnak mondott opt-in megoldással kapcsolatban is van szkepticizmus. „Mindenki rá lesz kényszerítve, hogy eladja a hangját és a tehetségét ezeknek a cégeknek, mert ha nem, akkor is elveszik” – mondta például Dave Stewart (Eurythmics).

Az iparági szervezetek a megállapodások átláthatatlanságát is kifogásolják. A szerzők szervezetei arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad megismételni a stream jogosításákor elkövetett hibát, ami a szerzőknek jóval kisebb részt biztosít, mint ami a hangfelvételi jogok uán jár. Sokan úgy gondolják, hogy úgysem lesz beleszólásuk abba, ami történik. Pontosabban, ahogy egy név nélkül nyilatkozó szakértő mondja, „azokkal a nagyon kevesekkel, akiknek hatása lehet a cégek részvényeinek árára, kedvesek lesznek, az ő beleegyezésüket keresni fogják”, másokat – vagy az őket képviselő szervezeteket – viszont nem kérdeznek meg.

Még a technológiai újításokat régóta integráló Imogen Heap – aki mostanában életének minden aspektusát betáplálja egy AI asszisztensbe, amit aztán „kreatív partnerként” használ – is azt mondja, hogy az AI hasznos eszköz lehet, viszont nagyon leegyszerűsítő az a hozzáállás, ami egy beleegyezésre vagy annak megtagadására szorítkozik. „Idővel változnia, fejlődnie kell annak is, hogy mikre adhatsz engedély és hogyan” – mondja. (Ő látható a nyitóképen.)

A kérdés ráadásul még ennél is bonyolultabb, hiszen most alakul ki az az infrastruktúra, ami a jövő zenehallgatási, -írási illetve monetizálási kereteit meghatározhatja. Lehet, hogy például most még a rádiók ódzkodnak az AI-daloktól, de ha egyre kisebb lesz a különbség az emberi és az AI-zene között, akkor ez megváltozhat. Az, aki most az engedélyezés kérdésén gondolkodik, nem szabad, hogy csak a saját bevételeit vegye figyelembe. „Amit teszünk, annak az anyagi következményei az egész ökoszisztémára kihatnak majd. Mi lesz a zenésztársainkkal? És mi lesz az utánunk jövő generációval? Lehet, hogy tönkretesszük számukra ezt az egészet, csak azért, hogy nekünk egy kicsivel több pénz jusson?” – mondta a Guardiannek Catherine Anne Davies (Anchoress), a Featured Artists Coalition igazgatóságának tagja.

Egy jogász viszont a pozitív aspektust is megtalálta: „az AI szükségképpen derivatív, nem képes új zenét alkotni. Vannak, akik szerint ez ahhoz fog vezetni, hogy a ténylegesen, ellenőrzött módon emberek által írt zene felértékelődik majd.”

Nyitókép: Imogen Heap Facebook