Ahogy világszerte erősödnek a helyi zenék, újra kell gondolni a szerzői zenei exportot

Svédország közismerten a legnagyobb zenei exportőrök egyike; dalszerzőik, producereik a kilencvenes évek vége óta meghatározóak az Egyesült Államok és ezáltal a világ popzenéjében. Az utóbbi években azonban csökkent az angolszász dominancia a popzenében, és egyre fontosabbak a hallgatóknak a helyi zenék. Ha Svédország meg akarja őrizni az exportképességét, új piacokat kell keresnie – tanácsolja egy elemzés, amely tanulságai nem csak a svéd dalszerzők számára lehetnek érdekesek.

Már nem (csak) Amerikán keresztül vezet az út a globális sikerhez

Svédország egyike annak a négy országnak, amelyek „nettó exportőrök” a zenében, vagyis több jogdíj érkezik az országba a külföldi felhasználásokból, mint amennyi jogdíjat más országok szerzői kapnak a svédországi lejátszások után. Az arány 2,8-szoros, ami jobb, mint a másik három exportőr országé – ezek a következők: Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Dél-Korea. A zenehallgatás legújabb trendjei miatt azonban érdemes újragondolni az export irányát – írja elemzésében a neves, zenével foglalkozó közgazdász, Will Page. (Ő korábban a Spotify-nál és a brit jogkezelő PRS For Musicnál is dolgozott; elemzéseit rendszeresen közlik a zenei lapok, mi is többször megtettük.)

A svéd jogkezelő STIM által megrendelt tanulmány szerint ugyanis azt a modellt, hogy „meghódítjuk Amerikát, ezáltal pedig a világot”, fenyegeti a glokalizáció nevű jelenség. Ez azt jelenti, hogy a globális platformokon egyre inkább a helyi tartalmakra koncentrálódik a fogyasztás. Ezt először Will Page vette észre 2023-ban, és Magyarországon is jól megfigyelhető (a részletes adatokat lásd ebben a cikkünkben).

Ebben az új helyzetben az egyes piacokat külön-külön kell megcélozni („mikrotargetálni”). Ahhoz, hogy ne csak eseti együttműködések jöjjenek létre, sok minden szükséges, ezért érdemes jól megfontolni, hogy az ország zeneipara milyen célpontokat válasszon magának – írja Will Page a Billboard által is szemlézett jelentésben. A zenei export azért is kiemelten fontos a svéd zeneiparnak, mert az országban gyakorlatilag már telített a stream piac, a növekedési potenciál így külföldön található.

A K-pop meghódítása és más potenciális piacok

A K-pop meghódítása már meg is történt. A svéd dalszerzőknek Ázsiából érkező jogdíjak összege 2018 óta megnégyszereződött. Mi több, a K-pop slágerek Ázsián kívüli lejátszásai még ennek az összegnek is majdnem dupláját jelentik jogdíjban a svéd szerzőknek. Ehhez szükség volt a STIM jogkezelő a térségben kialakított stratégiai partnerségi kapcsolataira, és persze arra, hogy a svéd szerzők jól tudjanak együttműködni a koreai cégekkel, előadókkal.

„A svédek zenéje mélyen rezonál azzal, amit a koreaiak keresnek; különösen az, hogy milyen gyönyörű dallamokkal képesek érzelmeket kifejezni és nosztalgiát kelteni” – nyilatkozta Page-nek a K-pop egyik meghatározó cége, a HYBE egyik labeljének vezetője. Ők rendszeresen tartanak dalszerző táborokat észak-európai szerzőkkel, hogy egy-egy előadójuknak dalokat írassanak, és fontos számukra, „milyen baráti, családias a hangulat” ezeken.

Will Page két javaslattal is él azzal kapcsolatban, hova érdemes még koncentrálni az erőfeszítéseket. Egyrészt Latin-Amerikára, ahol a svéd előadók zenéit kétszer annyian hallgatják, mint Észak-Európában (Svédországot kivéve). Az előadók többsége vagy maga is szerző, vagy svéd szerzőkkel dolgozik, így sikerük megnyithatja az utat a zeneműkiadók, szerzők előtt.

Will Page azt is megnézte, melyik az a régió, ahol a svéd szerzők nagyobb sikert érnek el, mint az előadók. Ez Ázsia – és nem kizárólag Dél-Korea. A jelentés Indiát emeli ki, már csak azért is, mert az említett HYBE (többek között) itt akar terjeszkedni. India hatalmas lakossága (és az ebben rejlő fejlődési potenciál) mellett nem lebecsülendő a diaszpóra sem, amely jelentőségét mutatja, hogy Kanadában az angol után a pandzsábi nyelvű dalokat streamelik a legtöbbet (vagyis meglepő módon nem a francia áll a második helyen).

Magyar szerzők, régiós együttműködések

Mindez tulajdonképpen a magyar szerzők számára nem igazán nagy újdonság, inkább megerősíti az eddigi irányt, vagyis az egyes, jól elérhető országokkal külön-külön erősített kapcsolatokat – például a régión belüli és kívüli kollaborációkat elősegítő dalszerző táborokat.

Ami Will Page javaslatát illeti, hogy nézzük meg, honnan jönnek a külföldi jogdíjak: ezt a HOTS exportiroda pár éve felvetette. A 2018-as évet összefoglaló jelentésükben azt írták: a fellépések után keletkező, Magyarország határain kívülről érkező jogdíjak teljes összege 243,3 millió forint volt. Ennek majdnem kétharmada Nyugat-Európából, több mint 20%-a pedig Közép-Kelet-Európából jött; Ázsia 10%-ot képviselt az összegben. A hangfelvételek eladása vagy streamelése után keletkezett mechanikai jogdíj ennél jóval alacsonyabb, 39,4 millió forint volt egy év alatt; ennek forrásai nagyon hasonlóan oszlottak meg a fellépések utáni jogdíjakéval.

A svéd siker titkai

A svéd popzene titkait számos alkalommal próbálták már megfejteni. Will Page elemzése nem hoz jelentős újdonságokat ezen a téren. Az igen erős zeneoktatás (ezen belül popzenei oktatás), a széles körű, magas szintű angol nyelvtudás mellett fontos az is, hogy az ország gyakran van a technológiai változások élvonalában; a stream például hamarabb terjedt el Észak-Európában, mint a világ bármelyik más részén. (Page nem írja, de ennek közvetlen hatása volt, hogy a svéd előadók az ország méretéhez képest aránytalanul jól szerepeltek a Spotify toplistáin, így láthatóbbá váltak a világ más részein.)

Fontos még az ABBA világsikere mellett a fiatalon elhunyt Denniz Pop öröksége, aki nemcsak a ma standardnak számító „track and hook” dalszerzési módszer úttörője volt, hanem „mert nagyban gondolkodni” – legsikeresebb mentoráltja, Max Martin szavaival élve. Ő abban is továbbvitte Pop örökségét, hogy újabb és újabb szerzőket-producereket vitt be a nemzetközi porondra.

Will Page egy érdekes statisztikával támasztja alá, mennyire fontos Svédország számára a zene. A STIM közös jogkezelő 2024-ben kb. százezer szerzőnek fizetett jogdíjat; ez a lakosság 1,24%-a. Ezzel szemben Nagy-Britanniában 175 ezer szerző van, ami a népesség 0,32%-a. Magyarországon az Artisjus 2024-ben rekordszámú, 20 735 szerzőnek fizetett jogdíjat, ami a teljes népesség 0,22%-a.

Botítókép: 2025-ös Artisjus Songbook Camp (illusztráció) – forrás: 2lenses