AI a zenében: Mit nyerünk és mit veszítünk?
Kerekasztal-beszélgetés az AI hatásáról a zeneiparra a 2026-os őszi Artisjus KEMP-en
2026. október 26.
A mesterséges intelligencia már a zenészek mindennapjainak része lett, de amennyi lehetőség van benne, legalább annyi új problémát is hozott magával. Erről beszélgetett Bánkuti Dani producer és zeneipari szakember, Fodor Máriusz zenész-dalszerző, valamint sose.hol (Illés Ferenc) producer az idei őszi Artisjus KEMP dalszerzőtábor résztvevőivel. A négynapos program különlegessége, hogy részben nemzetközi résztvevőkkel, teljes egészében angol nyelven zajlik, amelynek köszönhetően a közös munka mellett a tapasztalatcsere és a szakmai kapcsolatok építése is fontos része.
A szerdai szakmai beszélgetésen elsőként Bánkuti Dani mesélt a Suno aktuális változásairól, lehetőségeiről és csapdáiról. A program kezdi elveszíteni „kreatív eszköz jellegét”, hiszen a kizárólag promptokra épülő munka sablonos eredményekhez vezet. A generált demók felhasználása ráadásul szerzői jogi kérdéseket is felvet, ezért a zenei producerek egyre gyakrabban alkotják újra őket hagyományos zenei eszközökkel.
Fodor Máriusz szerint nem ördögtől való ezeket a programokat bevonni a munkafolyamatba, de csak okosan érdemes használni őket. Az AI segítségével olyan megoldásokat lehet létrehozni, amelyekhez korábban sokkal komolyabb tudás és „eszköztár” kellett. Ha egy zenész elakad, a technológia új irányokat tud mutatni neki, bizonyos esetekben pedig lényegesen felgyorsíthatja és leegyszerűsítheti a munka technikai részét. A gyorsaságnak és kézenfekvőségnek azonban ára van:
„Kezdem hiányolni az emberi részét. Régen kapcsolatokat építettünk, barátokat szereztünk a közös munkán kersztül. De ez így egyszerűen gyorsabb.” – Fodor Máriusz
A szerzői jogi kérdések szintén megoldásra várnak, amelyeket az egyre összetettebb feladatokra alkalmas AI asszisztensek elterjedése tovább komplikál. Nem mindegy, hogy valaki számára egy teljes számot hoz létre a gép, vagy csak egyetlen hangzási ötlethez kér „segítséget”, miközben a dal többi részét maga készíti el. A jog azonban még nem tudta egyértelműen felrajzolni a határvonalakat. Az emberi hozzájárulás mértéke és jellege egyre nehezebben meghatározható, pedig alapvetően befolyásolhatja, hogyan érdemes megítélni az elkészült zenét. A megoldáskeresés nyomán a digitális vízjelek lehetősége és az AI-tartalmak megjelölése szintén felmerült a beszélgetésben.
Az külön kérdés, hogy hogyan hatnak ezek a változások az alkalmazott zeneszerzőkre és pályakezdőkre. Az AI egyre több olyan feladatot végez el, amelyeket korábban junior producerek vagy asszisztensek kaptak, ami miatt fiatal szakembereknek kevesebb lehetőségük van a tapasztalatszerzésre. Fodor Máriusz szerint azonban itt sincs minden veszve: egy megrendelőnek sokszor nem egyszerűen egy jól hangzó zenére van szüksége, hanem olyan alkotóra, aki érti az elképzeléseit, kezeli a változtatásokat, és képes megtalálni a megfelelő megoldást. Bizonyos esetekben a zeneszerzők „visszaveszik” a munkát az AI-tól, amely egyszerűen ma még nem alkalmas a kreatív problémamegoldásra.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a zenefogyasztásban továbbra is fontos szerepet játszik az identitáskeresés, a közösség és a valahová tartozás élménye. A jövőben ezért még értékesebbé válhat az a fajta „világépítés” és történetmesélés, amely egy előadót igazán egyedivé tesz. Több megszólaló szerint az is érzékelhető, hogy a nyílt AI használat negatívan hat az előadók brandjére és hiteltelenné teheti őket, főleg a fiatalabb rajongók szemében.
Ha egy gombnyomással csinálsz zenét az nem te vagy, az csak a „gear”. – sose.hol
De mikor jöhet majd el az a pont, ahol nem csak dalokat és albumokat, de „sztárokat” is fog tudni generálni a mesterséges intelligencia? Míg az EU-ban kötelező feltüntetni a mesterséges intelligenciával készült tartalmakat, az USA-ban ez még egyelőre nem szempont. Az egyre nagyobb teret nyerő Ázsiai (koreai, japán) zeneipar pedig úgy tűnik, hogy még növelte is az igényt a „szintetikusabb” produkciókra.
Bánkuti Dani zárásként arra hívta fel a figyelmet, hogy az AI visszaszorítása vagy további térnyerése első sorban a 15-25 éves korosztály fogyasztási szokásain múlik majd. Az, hogy ők, a „legaktívabb fogyasztók” többségében elfogadják vagy elutasítják majd az AI generált zenét és „zenészeket”, a jövőbeli szabályozások szempontjából is sorsfordító kérdés lesz.
Az AI nem a távoli jövő kérdése, hanem már a zeneipar szerves része, és aligha fog egyhamar eltűnni a stúdiókból. De hogyan találják meg a helyét a zenészek a saját munkájukban, és mit tudnak hozzátenni ahhoz, amit a technológia önmagában is előállít?
Az idei KEMP-en elhangzottak alapján a szakmai tudás mellett egyre nagyobb szerepet kaphat az egyéni látásmód, a személyes kapcsolódás és azok a kreatív döntések, amelyek egy hanganyagból képesek valódi, felismerhető előadói produkciót formál. Hogy a közönség számára mindez mennyire marad fontos, azt végső soron nem az alkotók, hanem a hallgatók döntik majd el.