Alapjövedelem művészeknek: pozitív a mérleg

Kétezer művész kapott heti 325 euró alapjövedelmet az Írország által 2022-ben elindított pilot programban. Bár ehhez nem kötöttek semmilyen feltételt, a résztvevők többet foglalkoztak az alkotással, több művet fejeztek be és vittek a közönség elé. A jóllétük is jelentősen növekedett. A hároméves pilot hatástanulmánya a mérhető anyagi eredmények mellett a nehezebben megfogható következményeket is figyelembe vette közgazdasági szempontból. Így az jött ki, hogy a programra költött minden egyes euró 1,39 eurónyi hasznot hozott a társadalomnak. Erre alapozva Írország 2026-tól folytatja és kiterjeszti a programot.

Kiterjesztik az „egész világ által irigyelt” programot

Mi is hírt adtunk arról, hogy Írországban 2022-ben elindítottak egy pilot programot, ami azt mérte fel, mi a hatása annak, ha művészek feltétel nélküli alapjövedelmet kapnak. Ez a – részben a covid hatására létrejött – program három évig tartott, és pozitív eredménnyel zárult.

A pilotban 2000 művész vett részt, akik heti 325 eurót (mai árfolyamon 126 ezer forintot) kaptak, minden feltétel nélkül. Mint az ír közszolgálati RTÉ honlapján olvasható, ez az összeg azonos marad a következő körben is. Ez alacsonyabb, mint a hivatalos ír minimálbér, ami 2025-26-ban munkaóránként 15,4 euró, vagyis hetente, 40 munkaórával számolva 616 euró. (2022-ben, a pilot elindulásakor a minimálbér 10,5 euró/óra volt, vagyis az alapjövedelem akkor sem érte ezt el, de kisebb volt a különbség.)

2026-tól újabb 2000 – vagy ha a költségvetés engedi, 2200 – művészt vonnak be a programba, és a kulturális tárca szándéka az, hogy a jövőben még több művész kaphasson feltétel nélküli alapjövedelmet. A program „hatalmas eredmény Írország számára, amit az egész világ irigyel, és fontos, hogy fenntarthatóvá tegyük” – fogalmazott Patrick O’Donovan kulturális miniszter. (Az „egész világ” talán túlzás, de az alapjövedelem mellett kampányoló kanadai művészek például az ír példára is hivatkoznak.)

Az alapjövedelem úgy működik, hogy a pályázáshoz bizonyítani kell, hogy valaki művész. Ennek a módja a művészi tevékenységből szerzett korábbi bevételek bemutatása, vagy más igazolása annak, hogy valaki részt vesz a kulturális életben. A jelentkezők közül véletlenszerűen választották ki a 2000 résztvevőt, vagyis a művészi tevékenység minőségét nem bírálta el semmilyen zsűri, csak a meglétét kellett igazolni. A „művész” szót szélesen határozták meg, például karmesterek, hang- és fénytechnikusok stb. is belefértek.

Heti 4 órával több művészi tevékenység, a jóllét látható javulása

A pilot programot egy független értékelő, az Alma Economics alapos hatástanulmánya dolgozza fel, amit itt lehet elolvasni. Ez arra jutott, hogy a művészeknek járó alapjövedelem pozitív hatással volt mind a részt vevő művészekre, mind általában a társadalomra. Összességében minden egyes euró, amit erre a programra költöttek, 1,39 eurónyi hasznot hozott a társadalomnak.

A művészi tevékenységre fordított idő, illetve az eredmények is növekedtek (noha az, hogy „a pénzért cserébe alkoss többet”, nem volt szükséges ahhoz, hogy megkapják az alapjövedelmet: az feltétel nélküli). A kontrollcsoporthoz képest 10%-kal nőtt a befejezett művek, közönség előtti előadások stb. száma. A művészi tevékenységre fordított idő heti 4 órával nőtt; főleg a pályájuk elején, közepén járóknál volt nagy a változás. Az egyéb, nem kulturális jellegű munkákkal átlagban heti 3 órával kevesebbet töltöttek a résztvevők. Nőtt az alkotáshoz szükséges kutatásra fordított idő (heti átlag 2,3 órával), illetve a művészi tevékenységhez szükséges eszközökre havi átlagban 333 euróval többet költöttek.

A művészethez köthető bevételek havi szinten átlagban több mint 500 euróval emelkedtek a résztvevőknél, míg a kultúrán kívüli munkákból átlag 280 euróval kevesebbet kerestek. A pilot végére a résztvevők 10%-kal nagyobb valószínűséggel látták úgy, hogy képesek lesznek magukat fenntartani kizárólag művészeti tevékenységből, mint a kontrollcsoport. 10%-kal nőtt azok aránya, akik úgy érezték, hogy munkájukért képesek méltányos díjazást kialkudni.

Általában a résztvevők elégedettsége az életükkel 1 ponttal nőtt egy 10-es skálán. Különösen nagy hatással volt az alapjövedelem a nők jóllétére.

A művészek alapjövedelmének költség-haszon elemzése

Az alapjövedelemre az ír kormány három év alatt, 2025-ös reálértéken 114 millió eurót költött. Azonban valójában a költségvetés terhelése ennél jóval kevesebb volt; egyrészt az alapjövedelem adóköteles, másrészt a résztvevők kevésbé szorultak rá a szociális ellátásokra. Így a teljes költség valójában ennek kevesebb mint kétharmada, 72 millió euró volt.

Azáltal, hogy a résztvevők több időt tudtak művészi tevékenységre fordítani, az ehhez kapcsolódó bevételeik is nőttek, három év alatt együttvéve majdnem 22 millió euróval. Közben a nem művészi tevékenységekből (ennél kisebb mértékben) csökkent a keresetük. A keresetnövekedés így összesítve 3,5 millió euró volt.

A közönség számára több művészi „termék” keletkezett, amit nehezebb anyagi értékre lefordítani. A „fizetési hajlandóság” közgazdasági eszközét használva a programnak köszönhető művészi többlet értéke 16,9 millió euróra becsülhető. (Egy „hozzáadott művészi esemény” értékét nézőnként 9 euróra becsülve.)

Az Alma Economics költség-haszon elemzésében a haszon oldalán a legnagyobb értéket a résztvevők jóllétének jelentős emelkedése jelentette. Ennek értékét majdnem 80 millió euróra becsülték (részletesen lásd alább).

Így a három év alatti 72 millió eurós kiadás a társadalom oldalán kb. 100 millió euró többletet jelentett. Másként nézve: 1 euró, amit a művészek alapjövedelmére fordítottak, 1,39 eurónyi értéket teremtett a társadalom számára. Érdekes, hogy ez évekre lebontva növekedett: 2023-ban 1,31 volt, 2024-ban már 1,75 lett.

Emellett további gazdasági hatásai is voltak az alapjövedelemnek, amik a költség-haszon elemzésben még pozitívabbá teszik a mérleget. A résztvevők a művészi tevékenységgel kapcsolatos kiadásai nőttek: alapanyagok vásárlása, stúdióbérlet, marketing, tanfolyamok stb. élénkítették a kreatívipart. Ennek értéke további kb. 22 millió euró volt a három év alatt.

A jóllét mint a közpolitika célja 

Érdemes kiemelni a fenti elemzésből azt a pontot, ami a résztvevők jóllétének növekedését „árazza be”. Ez egy olyan megközelítésen alapul, ami szerint a szakpolitikák kiértékelésénél szükséges figyelembe venni azt, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a célcsoport jóllétéhez. Ahogy az új-zélandi pénzügyminisztérium ismertetőjében olvasható, általában a szakpolitikák költség-haszon elemzésében az anyagi hatásokat szokás felmérni, miközben valójában az életünkben igazán fontos értékek jó része nem megvásárolható, nem fordítható le egyszerűen pénzre. („Az emberek értékelik a gyermekeiket és házastársukat, de nem vásárlás útján szerzik be őket”, vagy „Az emberek értékelik a barátságot, de sértőnek találnák, ha ezt dollárra váltanák” – ilyen példákat hoz a pénzügyminisztérium.)

Ezeket a széles körben elfogadott, nagyra értékelt dolgokat a bevett költség-haszon elemzések nem veszik figyelembe, vagyis az értéküket nullának veszik. „Az a kőkemény igazság, hogy ha nem alkalmazunk egy explicit, a társadalmi élethez, lelki egészséghez és a környezethez kapcsolódó értékelést, akkor ezeket a költség-haszon elemzések továbbra sem fogják tekintetbe venni” – fogalmaz a hivatalos anyag; ez pedig csökkenti a szakpolitikák társadalmi hatékonyságát. 

Ezért az új-zélandi és a brit pénzügyminisztérium bevezetett egy módszert, ami anyagi értéket rendel a jólléthez. A WELLBY (Wellbeing Life-Adjusted Years) egy egyszerű mérőszám. Arra a kérdésre kell hozzá válaszolni, hogy „összesítve mennyire elégedett most az életével?”, egy 1-től 10-ig terjedő skálán. A WELLBY az így mért elégedettség 1 pontos, egy évre kivetített növekedéséhez rendel egy pénzösszeget.

A brit pénzügyminisztérium hivatalosan évi egypontos növekedést egyénenként 13 ezer fontnak, vagyis 15 340 eurónak (5,8 millió forintnak) feleltet meg. Tehát ha egy szakpolitika mondjuk ezer ember jóllétét növeli meg átlagban két ponttal, akkor azt a költés-haszon elemzésben 1000*2*13 000 fontnyi értéknek kell beszámítani a pozitív oldalon. (Ezt az összeget egy alapos tudományos elemzés alapján állapították meg – erről a brit pénzügyminisztérium honlapján itt lehet tájékozódni.) Bár hivatalosan Nagy-Britanniában és Új-Zélandon vezették be ezt a módszert, más országokban is működnek olyan szervezetek, amelyek a szakpolitikai javaslatokat ebből a szempontból értékelik.

Ezt a módszert vették át az Alma Economics elemzésében is, és a jóllét növekedését kb. 80 millió eurónak feleltették meg a hatástanulmányban.

A művészi alapjövedelem kiterjesztésének potenciális hatásai

Az elemzés foglalkozik azzal is, hogy milyen eredménnyel járna a program kiterjesztése. A kiadási oldalon a nagyobb volumen az adminisztratív költségek arányos csökkenésével járna. Másfelől a növekvő művészi termelés valószínűleg lenyomja az árakat, némileg csökkentve a „haszon” oldalon az anyagi előnyöket. Ennek pontos mértékét aligha lehet pontosan becsülni, és feltehetően művészi áganként, szektoronként változó.

Egy általánosan bevezetett művészi alapjövedelem hosszú távon hatással volna arra is, hogy hányan választják a művészi pályát. A tanulmány kiemeli, hogy főleg a kevésbé tehetős családi háttérből származó fiataloknál lehetne jelentős hatása, ha anyagilag kevésbé kockázatosnak látnák ezt a pályát. Ha pedig több ilyen fiatalból lenne művész ahelyett, hogy valami más szakmát tanulna, az a kultúrát befogadóbbá, sokszínűbbé tenné.