Az idei Music Hungary konferencián is kihagyhatatlan témát jelentettek a fesztiválok. Az egyik kerekasztal ezt a kérdést tette fel: „Véget ért egy fényes éra?” – de a résztvevők szerint nem, csak bizonyos típusú fesztiváloknál, amik már tényleg nem tudnak versenyezni az arénakoncertekkel. Egy másik panelbeszélgetés arról szól, hogy kikből lesznek az új headlinerek. A lényeg ugyanaz: az erős karakterek érvényesülnek – az viszont újdonság, hogy minden korábbinál gyorsabban tudnak felfelé lépni a kiugró előadók.
A Szigeten felnőtt generációknak van érdekérvényesítő képessége
Gerendai Károly röviden reagált a politikai történésekre. Mint mondta, nem gondolta, hogy a Sziget ilyen mértékben kampánytémává lesz. A beszélgetést vezető Stumpf András rákérdezett az „érdekérvényesítő képességére”, ami sok spekuláció tárgya volt. Gerendai tisztába tette, hogy mi történt: miután a Fővárosi Közgyűlésben részben a Tisza Párt képviselőinek tartózkodása miatt elbukott a Superstructtal kötött bérleti szerződés felmondása, a párt vezetője, Magyar Péter az online felületeiken megjelent kommentek hatására változtatta meg a hozzáállását. Hajnali fél 1-kor írt Gerendainak, hogy másnap reggel 9-kor találkozniuk kellene; ezután született meg a nyilvánosságnak is hamar bejelentett megállapodás.
Vagyis Gerendai szerint nem ő volt az érdekérvényesítő, hanem annak van hatása, ha valami sok embert megszólít és erős érzelmi kötődésük alakul ki vele. Az évek alatt rengeteg magyar látogató is megfordult a Szigeten (összesítve, magyarokat és nemzetközi vendégeket nézve 11 milliónál tart a Sziget, de persze ebben a többször kilátogatók többször számítanak). Generációk nőttek fel a fesztivállal, és az érzelmi kötődésük akkor is megmaradt, ha esetleg már nem járnak ki.
A Superstruct stratégiai hibája
Ez az, ami miatt érdemes ezt csinálni – mondta Gerendai, aki itt is elismételte, hogy „a háta közepére nem kívánta” ezt az egészet; lezárta magában ezt a korszakot, hiszen úgy érezte, hogy már nem ért a fesztiválszervezéshez. Ez nem is változott meg, ezért nem is ő lesz a főszervező, hanem marad a korábbi csapat. Ő a pénzügyi háttér összerakásában segít, illetve egy olyan stratégia megalkotásában, amivel ismét sikeres lehet a fesztivál.
Az elmúlt évek komoly veszteségeiben ugyanis számos más, a szektorra általában jellemző ok mellett a Superstruct hibás stratégiai döntései is szerepet játszottak. A több mint 80 fesztivált felvásárló brit cég ugyanis a portfólióját egységesen kezelte, ami Gerendai szerint a többségük számára pozitív mérleggel járt. Azokat a fesztiválokat viszont, amik mások, mint a többi – és a Sziget ilyen – nem lett volna a többihez hasonlóan működtetni.
Nem meglepő módon más fesztiválok szervezői is izgalommal figyelték a Sziget sorsának alakulását. A Fishing On Orfűnél még az is felmerült, amikor úgy volt, hogy nem lesz jövőre, hogy a nagyszínpadot Sziget Nagyszínpadnak nevezik el, így legalább néhány zenekar elmondhatta volna, hogy fellépett a Sziget Nagyszínpadon – mondta a fesztivált képviselő Kálocz Tamás.
Megduplázódtak a költségeink, pedig nem lettünk nagyobbak
A fesztiválos beszélgetéseken rendszeresen részt vesznek a Fishing On Orfű képviselői, és az utóbbi években rendszeresen elmondják, hogy ők nem érzik a válságot, hiszen hosszú ideje nemcsak hogy elővételben, de még a lineup nyilvánosságra hozása előtt teltházas lesz a fesztivál. Ugyanerről beszélt most Kálocz Tamás is, aki úgy foglalta össze, hogy „hozzánk a fesztiválélmény miatt jönnek”, és a kulcs szerinte az, hogy „figyelünk a közönségünkre”.
Valde Orsolya azt mondta, hogy a Paloznaki Jazzpikniknél is megvan az a réteg, aki hű hozzájuk. Ugyanakkor a covid utáni két évhez képest „megduplázódtak a költségeink úgy, hogy közben nem lettünk nagyobbak, és ezt a jegyárakba nem tudjuk beépíteni” – mondta. Név nélkül említette, hogy van olyan fellépő, aki évenként 50 ezer eurót emel a gázsiján.
Lobenwein Norbert szintén reagált a kiemelt fellépők gázsijának elszállására. Mint mondta, azok a fellépők, akiket a SopronFest vagy a Strand meg tudna venni, 2-300 ezer euróba kerülnének, viszont abba a kategóriába tartoznak, akiket a nagyközönség nem ismer. Persze megvan a maguk rajongótábora, de nem akkora, hogy amiatt érdemes lenne 5000 forinttal emelni a napijegyet.
Ezért ők úgy döntöttek, hogy a lineupban a magyar előadókra építenek, illetve olyan látványelemekre költenek, amik hozzátesznek az élményhez – igaz, Lobenwein szerint ezek ugyan akár tízmillió forintos nagyságrendekbe is kerülhetnek, de nem lehet olyan jól kommunikálni róluk, mint egy sztárfellépőről.
Csak a nagykoncertek sorozataként felfogott fesztivál van válságban
A Szigetnek persze nemcsak a költségvetése sokszorosa az említett fesztiválokénak, de az elmúlt években csak a veszteség is több volt, mint azok teljes büdzséje. Mint Gerendai Károly mondta, az infrastruktúra felépítése önmagában kb. 6 milliárd forint egy évben. Szerinte ezeket a nagyságrendben is nagyon eltérő rendezvényeket nem igazán lehet együtt kezelni, és ő úgy látja, hogy valójában „nem az ágazat van bajban, csak bizonyos fesztiváltípusok”, mégpedig azok, amelyek a nagykoncertekre építenek.
A sztárelőadók számára ugyanis már sokkal jobban megéri saját arénakoncertet tartani: többet tudnak keresni (míg a fesztiválok fix gázsit adnak, arénakoncertnél a bevétel 80-85%-a a produkciónak megy), látványosabb show-t tudnak létrehozni saját technikával (ami egyébként komoly promóciós értékkel is bír, hiszen a rajongók rengeteg képet készítenek és tesznek fel a közösségi oldalakra), hosszabb koncertet tudnak adni, nem kell osztozniuk a színpadon stb. A közönséget is vonzzák ezek az arénakoncertek, amelyek borsos ára viszont a családi költségvetés szórakozásra (így pl. fesztiválbérletre) költhető részét csökkenti.
A Superstruct pont az ezáltal veszélybe került „nagykoncertek sorozata” típusú fesztivált erőltette, és a költségvetés nagy részét ezekre csoportosította át. Nemrég a BuSH-on Bóna Márk programszervező elárulta: 2025-ben a programbüdzsé 80%-a ment a hat headlinernek, 20%-a a maradék több mint 400 fellépőnek. Gerendai mondott összegeket is: 2,5-3 millió euró egy olyan fellépő, akinek a neve mond valamit a nagyközönségnek; már az egymillió euró körüli előadók is inkább csak a saját célközönségüknek ismerősek, azon kívül nem igazán.
A Sziget egyediségét viszont nem ez adta: bár persze fontos a lineup a jegyeladásnál (főleg a napijegyeknél), Gerendai szerint elsősorban nem ezért utaztak ide a világ minden tájáról, ezért volt hibás a Superstruct stratégiája.
Kivételes időszak volt a fesztiválok aranykora
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy ha valaki megéli azt a közösségi élményt, amit egy fesztivál adhat, az nem fogja ezt „lecserélni” egy arénakoncertre – feltéve persze, hogy bírja a családi költségvetés, ahogy erre Valde Orsolya figyelmeztetett. Szerinte idővel az emberek rájönnek arra, hogy hiányoznának nekik a fesztiválok, ám sajnos ebbe az átmeneti időszakba a ma működő rendezvények egy része bele fog pusztulni.
Gerendai Károly úgy látja, hogy kivételes időszak volt, amikor nagyon menőnek számított a fesztiválozás – mint Lobenwein Norbert hozzátette: a zenekarok számára is, vagyis ott kellett lenni mindenhol, hiszen 20-25 ezres közönségek előtt léphettek fel. Azonban Gerendai szerint aránytalanul sok esemény volt a fizetőképes kereslethez képest, amihez aztán még hozzájött az arénakoncertek formájában a kereslet megoszlása is.
A beszélgetésen nemcsak a gazdasági kérdésekről van szó: Stump András moderátor kérdésére a jelenlévők mindegyik egyetértett azzal, hogy fesztivált szervezni számukra szívügy.
Ne csak azt találja a közönség, amire számít
Egészen más aspektusból foglalkozott a fesztiválokkal egy másik beszélgetés. A konferencia témájának megfelelően a zeneipari körforgásból az „újratermelés” is előkerült, vagyis az a kérdés, hogy kikből lesznek a headlinerek.
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy fontos a változatosság. Ahogy Egyedi Péter (Fishing On Orfű) mondta, ma már van annyi jó produkció, hogy a kb. 150 fellépő zenekar közé nem fér be mindenki, akinek a Fishingen volna a helye. Ahogy mondta, náluk azért „óriási meglepetések nem szoktak lenni a nagyszínpadokon”, de kisebb helyszíneken bátran kísérleteznek (amiben segít az is, hogy már a lineup bejelentése teltházas a fesztivál). Ezeken a helyszíneken van lehetőség arra, hogy „ne csak azt találja a közönség, amire számít”, hanem pl. egyedi kollaborációkat olyan dalszerzők között, akik korábban nem működtek együtt.
A Művészetek Völgye ebből a szempontból különleges helyzetben van, hiszen a brand nem elsősorban a headlinerekre épít – mondta Nagy Adrienn. Ezzel együtt erősítettek ezen a területen: a korábbi egy helyett már három nagyobb színpad van a fesztiválon, így több headliner lehet. Ez korosztályokban is megoszlik: mondjuk az egyik színpadon Zorán, Koncz Zsuzsa, egy másikon Sisi, Lil Frakk lehet a fő fellépő. Nagy Adrienn sem akar beleesni abba, hogy „mindig ugyanazt a 20-40 zenekart forgassuk”, ezért próbálkoztak „nem klasszikus völgyes” előadók beemelésével (pl. Dzsúdló 2026-ban fog először itt fellépni), valamint külföldi fellépőkkel.
További újítás az egyedi produkciók létrehozása, akár úgy, hogy a Művészetek Völgye adja az ötletet, vagy bíztatják a partnereiket, hogy náluk lehet új dolgokkal próbálkozni. 2025-ben ilyen volt a Platon Karataev nyitókoncertje, számos vendéggel (Kaláka, Henri Gonzo, Kollár-Klemencz László, Lovász Irén és mások), Vecsei H. Miklós rendezésében. 2026-ban pedig a Völgy Szimfonik 35. lesz egy igazán különleges produkció: a Danubia Zenekarral olyanok állnak színpadra, mint Beton.Hofi, Fekete Giorgio, Sena, Beck Zoli, Szendrői Csaba, Co Lee.
Csiszár Virág arról beszélt, hogy a Szigetnek rengeteg szempontot kell figyelembe vennie. Míg a bérleteseknek az a fontos, hogy olyat lássanak, aki „nem lép fel minden sarkon”, a napijegyeseket a sztárokkal lehet bevonni. A kisebb színpadokat is releváns nevekkel kell megtölteni, és sokszínű programot kell összerakni. Csiszár elmondta, hogy a fesztivállátogatók újdonságigényére jó példa, hogy míg a szigetes kívánsággép korábban nagyjából kiszámíthatóan hozta ugyanazokat a neveket (a Red Hot Chili Peppers kihagyhatatlannak tűnt), tavaly teljesen lecserélődött a lista. A SZIN speciális helyzetét pedig az okozza, hogy „városi hátterű, de profitorientált” rendezvény – mondta Kolonics Erika. Emiatt a mainstream zenekarokat muszáj leszervezniük, mert mindenki azokat várja, de emellett igyekeznek újdonságokat is „becsempészni” a programba.
Minden korábbinál nehezebb előre látni
Felmerült az a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki headliner legyen. Nagy Adrienn szerint ez nem sokat változott: az erős karakterek lesznek sikeresek, akik „nagyon valamilyenek, van mondanivalójuk, karizmájuk, saját világuk.” Egyedi Péter szerint szükséges egy „szellemi alap” is, amire lehet építeni, és ami meghatározza, hogy amikor eléri az előadó a sikert, akkor „mit tud ezzel kezdeni mentálisan”.
Az viszont nagyon megváltozott, hogy milyen gyorsan jut el valaki a nagyszínpadig, és ez mennyire látható előre. (Persze emellett még mindig megvan az, amit Nagy Adrienn a Művészetek Völgye „nevelő tyúkanyó” funkciójának nevezett; mint mondta, a Carson Coma náluk a legkisebb színpadon lépett fel először, ma pedig nyilván headliner pozícióban van.)
A beszélgetők egyetértettek abban, hogy akár fél év alatt – tehát mondjuk az őszi bookolástól a nyári fellépésig – hatalmasat tudnak előrelépni egyes előadók. Ahogy Csiszár Virág mondta, régen nehezen ugyan, de nyomon lehetett követni, mi történik az előadókkal. Rengeteg „apró forrást” kellett figyelni, de lehetséges volt. Ma viszont egyik napról a másikra történhetnek olyan ugrások, ami a gázsi nagyságrendi emelkedését is hozzák. Kolonics Erika szegediként Pogány Induló pályáját figyelte közelebbről, akiről 3-4 éve még senki nem gondolta volna, hogy headliner lesz.
Végül Süli András moderátor azt a kérdést tette fel, hogy a résztvevők kinek drukkolnak, hogy hamarosan headliner legyen. Sisi, Co Lee, cserihanna, bongor, Lenkke_ és a Makrohang neve hangzott el.
Fotók: Oláh Péter, Németh Hanga / Music Hungary Szövetség
Kapcsolódó tartalmak
