Átalakultak a szerzők bevételi forrásai, az élőzene nagyot nőtt
A CISAC jelentése a 2025-ben beszedett jogdíjakról
2026. november 4.
Pár év alatt jelentősen átrendeződött, hogy a jogdíjak három legnagyobb területe közül melyik milyen mértékben járul hozzá az alkotók díjazásához – ez a közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC éves jelentésének fő tanulsága. A 2021-ben még legfontosabbnak számító rádiós és televíziós jogdíjak immár a harmadik helyen állnak. 2022 óta a digitális jogdíjak jelentik a fő bevételi forrást, de az élő- és háttérzenei jogdíjak is igen jelentősen megemelkedtek a pandémia óta.
Megjelent a közös jogkezelőket összefogó nemzetközi szervezet, a CISAC jelentése a 2025-ös jogdíjbevételekről. Az innen letölthető riport fő adata az, hogy 2025-ben a jogkezelők által beszedett jogdíjak 15,5 milliárd euróra emelkedtek. Ez 11,3%-kal több, mint a 2024-es adat, azonban figyelembe kell venni, hogy a növekedés több mint fele annak köszönhető, hogy 2025-ben csatlakozott a CISAC-hoz az amerikai MLC. Ez az ún. mechanikai jogdíjakat beszedő amerikai jogkezelő, ami a 2018-as Music Modernization Act nyomán jött létre. Az MLC által a digitális szolgáltatóktól beszedett jogdíjakat kivéve 5,3%-os lett volna a növekedés. A jogdíjak túlnyomó részét, majdnem 91%-át szokás szerint a zenei repertoár adja.
A szerzők bevételeinek átalakulása
Már az előző évi jelentés is kiemelte, hogy az utóbbi években jelentősen átalakultak a szerzők főbb bevételi forrásai. A három legfőbb terület közül a digitális 2022 óta a legnagyobb bevételi forrás az alkotók számára. 2025-ben már az összes beszedett jogdíj 42,4%-a tartozott ebbe a kategóriába, vagyis 6,6 milliárd euró.
A másik két fő bevételi forrás viszony is jelentősen átalakult. Egy évtizeddel ezelőtt, 2016-ban majdnem másfélszer akkora volt a televíziós és rádiós jogdíj, mint az élő- és háttérzenei. 2025-ben azonban az élő- és háttérzene lett a második legnagyobb bevételi forrás: globálisan 3,87 milliárd euró – a tévés-rádiós jogdíjak összesített értéke pedig 3,82 milliárd euró volt.
A CISAC jelentése részletesen elemzi ezt a nagy horderejű változást. Az élő- és háttérzenei jogdíjak tíz év alatt majdnem másfélszeresükre, vagyis 46,3%-kal nőttek. Az élőzene nagyobb részben felelt ezért az emelkedésért. 2017-hez képest 73,5%-kal nőtt, míg a háttérzenei jogdíjak 27,2%-kal. Vagyis míg majdnem egy évtizede még a háttérzenei lejátszások után kaptak több jogdíjat a szerzők, mára az élőben elhangzó szerzemények után 21%-kal nagyobb a bevételük.
A televíziós és rádiós jogdíjak ezzel szemben az évek alatt nagyjából stagnáltak (olykor néhány százalékkal emelkedtek, máskor csökkentek – 2025-ben 2,6%-os volt a visszaesés). A CISAC szerint ennek két fő oka van: egyrészt a fogyasztók átvándorlása az on-demand videószolgáltatásokhoz, másrészt a reklámköltések egyre nagyobb mértékű koncentrálódása a tech óriásoknál. Egy elemzés szerint 2025-ben az Alphabet, az Amazon és a Meta szerezte meg a reklámköltések 56%-át globálisan, Kínát leszámítva.
A jelentés figyelmeztet arra, hogy ez a két faktor nagyon összetett módon hat a jogdíjakra (tekintve, hogy különböző országokban, régiókban másfajta módokon keletkeznek a jogdíjak a rádiós, tévés játszások után), de az átfogó képet mégis ezek alakítják leginkább.
Az élőzenei jogdíjak emelkedésének okai
Az élőzenei szektor a pandémia utáni gyors megerősödése közben sokak figyelmeztettek arra, hogy az összességében pozitív kép a részleteket tekintve nem egyöntetűen jó. Miközben a sztárok turnéi iránt egyre nagyobb lett a kereslet, egyre nőttek a jegyárak, aközben a kisebb klubok komoly nehézségekkel küzdöttek. 2025-ben viszont a legnagyobb turnék gyors növekedése megállt, bizonyos adatok akár még néhány százalékos csökkenést is mutattak.
Az, hogy 2025-ben így is 14,9%-kal nőttek a globálisan beszedett élőzenei jogdíjak, azt mutatja, hogy egészségesebb és rugalmasabb lett a szektor, és már jóval többről van szó, mint hogy „kilábaltunk a pandémiából”. Bár a terület sokfélesége, összetettsége és a jogosítási folyamatok változatossága miatt rendkívül összetett a kép, összességében elmondható, hogy mind a turnék bevételei, mind a látogatószámok emelkedtek. Bizonyos országokban a jogosítási gyakorlat változása vagy a jogkezelés hatékonyabbá tétele is hozzájárult a növekedéshez.
Az is fontos megállapítás, hogy ez az emelkedés globális, tehát számos különböző piacon tapasztalható. Az élő- és háttérzenei jogdíjak Kelet-Európában nőttek a legnagyobb mértékben, 21%-kal.
A közös jogkezelők válasza az élőzenei jogdíjak problémáira
A jelentés részletesen foglalkozik azzal, hogy a szerzői bevételekből egyre nagyobb részt kitevő élőzenei jogdíjak milyen kihívásokat jelentenek a közös jogkezelők számára, és azok hogyan válaszolnak erre. A fő cél az, hogy a jogdíjak pontosan, átláthatóan és gyorsan megérkezzenek a jogosultakhoz. Az adatközlések problémái mellett kihívást jelent a globalizáció, vagyis az, hogy korántsem biztos, hogy egy élőben eljátszott dal összes szerzője az adott ország jogkezelőjénél van regisztrálva.
A CISAC-on belül egy több kontinensen átnyúló, 24 jogkezelőt összefogó munkacsoport dolgozott a problémák kezelésén. Feladatuk volt egyrészt az információközlés sztenderdjeinek modernizálása, másrészt a különböző szervezetek közötti adatmegosztás automatizálása. Meghatározták azt is, hogy milyen részletességű információra van szükség ahhoz, hogy pontosan azonosíthatók legyenek a jogosult alkotók.
Dolgoznak azon is, hogy az adatközlésben csökkentsék a „manuális munka” mértékét, vagyis technológiai megoldásokat találjanak az elhangzó szerzemények azonosítására. Az ausztrál jogkezelő például egy okostelefonos azonosítási megoldást tesztelt.
AI: óvatos optimizmus
Aligha képzelhető el egy globális jelentés az AI problémájának érintése nélkül. A CISAC riportjában főleg a szervezet vezetői írnak erről, óvatosan optimista hangot megütve. A szervezet elnöke, Björn Ulvaeus úgy látja, hogy „világszerte vannak jelei annak, hogy változóban van az AI-ról szóló diskurzus. A bíróságok jelentős szerzői jogi kérdésekkel foglalkoznak; folynak a tárgyalások a jogosításokról; a kormányok is jobban odafigyelnek. Bár a fejlődés nem mindig olyan gyors, mint ahogy azt az alkotók szeretnék, remélem, hogy minden megszólalásunkkal újabb és újabb embereket győzünk meg arról, hogy az emberi kreativitást nem lehet lecserélni vagy megkerülni – hanem értékelni, megvédeni és ünnepelni kell.”