Blahalouisiana: “Mindnyájunkra máshogy hatott”

Magyar zenei újjászületések a XXI. században – ezzel az alcímmel jelent meg októberben az első Dalszerző Bookazin. A kiadványban különböző generációkhoz tartozó zenekarokat kérdeztünk a magyar beat örökségéről. Sorozatunk harmadik részében Pénzes Mátét kérdeztük a Blahalouisiana-ból. A magyar beat rájuk tett – akár tudatos, akár öntudatlan – hatása mellett arra is kíváncsiak voltunk, szerintük általánosságban mi él tovább ebből a hagyományból. 

Azt hiszem, mindnyájunkra máshogy hatott. Rám biztosan máshogy hatott három évesen, amikor minden Illés-, majd Fonográf-koncertet gitár helyett teniszütővel végigjátszottam; majd máshogy, mikor már elkezdtem hangszeren tanulni; aztán megint máshogy, mikor már a szövegeket is elkezdtem érteni, és most, idősebben is, amikor már jobban tetszik az Emlék M.-nek, mint az Oh, kisleány. Mindenesetre Szörényi Levente indította be bennem az extázist… Amit pedig jó lenne folytatni, hogy sok év után is olyan átütő energia legyen a színpadon, mint amilyen A Koncert című filmben az Illés-bulin.

Van pár zenekar szerencsére, akik őrzik a tüzet, és úgy érzem, ez olyan, mint a farmernadrág, ami soha nem megy ki a divatból, legfeljebb kicsit megkoptatják, megszaggatják, rosszabb esetben kicsit beteszik a szekrénybe. Az, hogy a mai popzene is megfogalmaz sok esetben társadalomkritikát, akár lehet egy hatása a beatkorszaknak, csak ma a szabadság „terhe” a közönség ingerküszöbét egészen máshová helyezi, mint volt 60 évvel ezelőtt, amikor a sorok közé kellett rejteni a mondanivalót. Ez mára elveszett, ma máshogy kell az üzenetet eljuttatni.