Csak semmi vadulás – Vár Klub

Pinceklubokban, kultúrházakban, kollégiumi termekben és szabadtéri színpadokon formálódott az a hangzás és közeg, amely generációk számára jelentett menedéket, lázadást vagy épp közösséget. Nem pusztán koncerteknek adtak otthont: zenekarok születtek, korszakok indultak el a falaik között, és olyan esték maradtak meg az emlékezetben, amelyekről évtizedekkel később is legendák keringenek. Sorozatunkban a hatvanas évek emblematikus fővárosi koncerthelyszíneit idézzük fel.

„Ugye nem fognak vadulni, tudja, nagyon sok a fiatal?” – kérdezi az illetékes elvtárs a jól szabott konfekciózakót viselő Szörényi Leventét az Ezek a fiatalok című filmben, a Vár Klub színpadi függönye mögött. Mire az hanyagul annyit válaszol: „Nem, kérem, zenélni fogunk.”

Az I. kerületi Hess András téren, a Mátyás-templom szomszédságában rang volt zenélni. Eredetileg pénzügyminisztériumnak készült az épület, az II. világháborút követő helyreállítása után azonban egy kicsit szögletesebbre alakították a neogótikus homlokzati elemeket, 1954-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetem létesített itt kollégiumot.

Kezdetben táncos rendezvényeknek adott otthont a díszterem, aztán azok az intézményhez köthető bandák kaptak fellépési lehetőséget, akik eleve itt próbáltak. A környezetnek és az értelmiségi közegnek köszönhetően a Vár Klub lett a város tán legelitebb szórakozóhelye.

„Igazából a Műegyetem Hess András téri koleszának kisterméből indult a közös történetünk, és szinte csak itt léptünk fel 1962 karácsonyáig. Itt kétszáz embernél több nem fért el. Az első koncertünkön nem is lehettek többen százötvennél, a második, harmadik alkalommal viszont már zsúfolásig tele volt. Nem bántuk a hely szűkösségét, nagyszerű klubhangulat uralkodott, nagyon szerettük” – mesélte Kóbor János. A legenda szerint a nevét is itt kapta az Omega, a rendezők ugyanis egy idő után úgy gondolták, a Műegyetemen tanuló fiúk bandájához jobban passzol az anonimitásnál a görög ábécé utolsó betűje.

A tagsági igazolvánnyal rendelkezők az Echót, a Futuramát, a Nautilust, a Wandererst és a Wastapsot is megnézhették itt, az Omegától pedig az Illés vette át a stafétát egy idő után. 1970 februárjában Bródyék itt búcsúztak el a közönségüktől az angliai turné előtt, és mivel a Tolcsvay Trió játszott előttük a Vár Klubban rendszerint, hamar összehaverkodtak velük. Turnéztak is közösen, ebből lett később a Fonográf. A Hess András téren persze nemcsak barátságok és zenekarok születtek, hanem szövődtek szerelmek is: Erdős Péter itt hallgatta meg először a Neotont – és hát ismerjük a folytatást.

1981-ben a koli új helyre költözött: az Új Vár Klub azonban a korszak trendjeire reagálva inkább a diszkóestekre fókuszált.

Szöveg: Vass Norbert
Fotó: Szörényi Levente és Bródy János a Vár Klub bejárata előtt – Fortepan / Kanyó Béla

Olvasd el a teljes cikket a Dalszerző Bookazinban!