Csökken a különbség Európa keleti és nyugati része között

Az ügynökök munkáját viszonylag kevesen ismerik Magyarországon, mert jellemzően a menedzserek végzik el azt, amivel foglalkoznak: fellépési lehetőségek megszerzését, lekötését klubokban, fesztiválokon. A BuSH korábbi konferenciáinak legizgalmasabb beszélgetései tartoztak, amikor ügynökök mutatták be nemcsak a munkájukat, hanem azt is, hogyan néz ki az élőzenei szektor az ő szempontukból nézve. (2022-es beszámolónk itt, a 2023-as itt olvasható.) Idén elsősorban az Európa keleti és nyugati része közötti viszony volt a kerekasztal témája.

Az esélyek kiegyenlítődnek

A beszélgetés azzal a kérdéssel kezdődött, hogy a nyugati ügynökök hogyan tekintenek Közép-Kelet-Európára: különálló, fejlődő vagy felzárkózó régióként, vagy inkább már általában az európai piac részeként? A visszatérő Beckie Sugden (CAA – ügyfelei: Anderson .Paak, Gucci Mane, Playboi Carti stb.) szerint „nincsenek igazán negatív nézetek” a régióval szemben a zeneiparban, leginkább úgy látják, hogy a különbségek csökkenek, az esélyek kiegyenlítődnek. Különösen a nagy lengyel piac van emelkedőben, ahonnan rendszeresen jutnak el előadók Európa más részeibe.

Marlon Burton (ROAM, Vanessa Carlton, Asaf Avidan stb.) évek óta jár a régióba, dolgozik itteni előadókkal (pl. Jazzbois, de korábban Azahriah európai pályáját is segítette), tehát ő nyilván potenciális piacként tekint ránk. Mint mondta, abból a szempontból sincs különbség, hogy az itteni rajongótáborokat is fontos építeni a nyugati előadóknak. Már csak azért is, mert a régióban rengeteg a fesztivál és egyéb rendezvény – tette ehhez hozzá Dan Basman (Palace Agency – Daniel Avery, Max Cooper, Liraz stb.).

Persze azért nem mindegy, hogy milyenek egy adott országban a keresetek, hiszen ettől függ, hogy mennyit lehet kérni a belépőkért. Ez azonban nem azt jelenti Sugden szerint, hogy a régiót el kell felejteni, hanem azt, hogy az előadókat még a pályájuk korai szakaszában kell ide elhozni, hogy elkezdhessenek akkor építkezni, amikor még könnyebben megfizethetőek az itteni közönségnek is. Ha már nyugaton befutottak, de itt nincs kiépített táboruk, akkor nem tudják kigazdálkodni itt azt a gázsit, amit a bevett piacaikon elértek.

Keletről nyugatra ugyanúgy kell építkezni, mint fordítva

Ami a keleti előadók nyugati felépítését illeti, Burton szerint nincs igazán különbség a stratégiában. Mint mondta, a Jazzbois pont ugyanúgy jutott el a kisebb koncertektől odáig, hogy november végén a 700 férőhelyes londoni Village Undergroundban fog majd fellépni – ami igen komoly eredmény –, mint bármelyik másik zenekar. (A nyitókép az egyik koncertplakátjuk részlete.)

Basman hozzátette ehhez azt, hogy az, hogy a keletiek nyugati fellépéseinél kifejezetten előny lehet, hogy sok országban van elég komoly diaszpóra, vagy nem nulláról kell indulni, hanem lehet támaszkodni pl. a helyi török, lengyel vagy akár magyar közönségre.