Emlékszünk az első hanglemezünkre?

„Írjuk meg együtt zenerajongóvá válásunk történetét!” ‒ szól a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak blog közös felhívásának kulcsmondata. Olyan történeteket várnak, amelyekkel a zenerajongók első, vagy emlékezetes hanglemezük megszerzésének élményét örökítik meg. 

Itthon bakelit néven lett ismert a nagylemez (angolul long play, éppen ezért magyarul nevezték annak idején „hosszújátszó hanglemeznek” is) formátuma. A bakelit egy szintetikus műanyag neve, és valójában csak utalások révén kapcsolódik a hanglemezekhez, mégis elterjedt használata a magyar nyelvben. A lemez hasonlóan emblematikus tárgya a szocializmusnak, mint a farmer vagy a gitár. A nyugati világot szívta magába és hozta magával. Ma már nehéz elképzelni, hogy a rendszerváltás előtt nem hallgathatott bármilyen zenét az ember, és nem biztos, hogy ott hallgathatta, ahol szerette volna, például otthon. Amatőr felvételek, orsós magnók, nyugati nagynéniktől kapott ajándéklemezek, csere, Rottenbiller utcai könyvtár és a másolás ‒ és a technológia fejlődésével az új hangrögzítők megjelenése ‒ adott egyre több lehetőséget a saját könyvtárak kialakításához. Azonban a legelső nagylemez története mindig emlékezetes marad ‒ vajon még megvan?

„A bakelit, amire hónapokon át kuporgattátok a zsebpénzeteket, vagy amit rollerért, cigarettáért, böllérkésért cseréltetek. A hanghordozó, amit a Nyugatról érkezett csomagban rejtettek el a rokonok, vagy amit a Múzeum körúti zugárusoktól vettetek. A zene, amit a nagytesótól örököltetek, amivel hónapokon át együtt keltetek és feküdtetek, a borító, ami bár kifakult az évek alatt, nektek egész életetekben ugyanolyan színes maradt.” Ezekkel a gondolatokkal indítja pályázati felhívását a Hangőr Egyesület, magy így folytatja: „[m]eggyőződésünk, hogy az első hanglemezhez hasonlóan erős érzések kötik a tulajdonosát, mint az első farmerhez, és az első lemezt az első csókhoz hasonlóan nem lehet elfelejteni.

A dorogi hanglemezgyár megnyitásának 50. évfordulóján a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak blog pályázata ezért az első lemezekhez kapcsolódó emlékek megírására hívja a könnyűzene rajongóit.” A hanglemezgyár történetével, a popzenei és klasszikus zenei lemezek kiadásának hátterével, meghatározó mozzanataival már foglalkoztunk a Dalszerzőn, a Dorog50-rovat itt érhető el.

Az MHV 1969-től adott ki populáris zenei nagylemezeket. A „könnyűzene iránti érdeklődés növekedése” a hanglemezgyár munkatársai szerint a „popzene sztárjainak” volt köszönhető, akiket a Ki mit tud? verseny, a beatmozgalom és a táncdalfesztiválok teremtettek meg. 1969 és 1970 „a beat sikerének és a mi könnyűzenei hanglemez-eladásunknak is a csúcsidőszaka” ‒ nyilatkozta Beck László művészeti vezető és Erdős Péter, aki ekkor még a vállalat titkára volt. Azonban ez nem jelenti azt, hogy csak popzenei lemezek beszerzésének történetével lehet jeletkezni!

1992 előtt megjelent lemezekhez kapcsolódó novellákat, tárcákat, karcolatokat, visszaemlékezéseket, egyperceseket várnak, amelyek „a zenével való találkozás élményét, a zenéhez való hozzájutás kalandosságát, a zenével való szerelembe esést mesélik el.”

Pályázni 3-6 ezer karakter terjedelmű művekkel lehet 2026. július 31-én éjfélig. A legjobban sikerült írásokat a Volt egyszer egy beatkorszak blogján közlik, a szakmai zsűri által legjobbnak ítélt három szöveg szerzője pénzjutalomban is részesül.

Részletek a blog oldalán találhatóak.