Ha alkotsz, igazold, hogy tényleg ember vagy!

Az AI-robbanás kezdete óta sokan követelik a mesterséges intelligenciával létrehozott tartalmakat egyértelmű megjelölését. Az utóbbi hónapokban egy másik, ezt kiegészítő elgondolás is egyre népszerűbb: érdemes volna az igazolni, hogy egy alkotást ténylegesen valódi ember hozott létre. Amikor ugyanis a minőségi tartalom előállítása rendkívül könnyű és olcsó lesz, akkor az emberi erőfeszítés és az ebből származó bizalom lesz az érték. Egy ilyen tanúsítványt – ami a „végtelen szkepticizmus” ellenszere lehet – a zenében elsőként a Spotify vezetett be.

Mirtse Korinna mesélte a Szinger-Songwriter podcastben, hogy egy saját dalára – egy kortárs költő versének megzenésítése, aminek a zenéjét, hangszerelését ő készítette, felénekelte, „élő operatőrrel” videót forgatott hozzá – valaki azt kommentelte, hogy „szöveg, zene, videó egytől egyig AI az egész”, és ettől nem lehetett sehogy sem eltántorítani. Egyre több alkotó van, aki hasonlókkal küzd. (Kárpótlásul Korinna és UTAZØ idei, Esernyő című single-jének borítójához adtuk fent az emberi alkotást hitelesítő „pecsétet”.)

A standard megoldási javaslat erre az, hogy elő kellene írni a generatív alkalmazásoknak, hogy a létrehozott fájlokba nem látható-hallható vízjeleket helyezzenek el, amik jelzik azt, hogy ez AI, mégpedig kriptográfiai módszerekkel kitörölhetetlenné tett módon. A másik oldalon a platformoknak is ezt kötelezően fel kellene ezt tüntetniük. (Ezt egyelőre önkéntes, illetve önbevallásos alapon teszik.) Ugyanakkor egyre többen javasolják ennek a fordítottját, ami nem kizárná, hanem kiegészítené az AI megjelölést: a „bizonyítottan emberi alkotás” igazolását.

Az értékes, ami ritka – vagyis ami emberi

Ahogy nemrég írtuk, Tatiana Cirisano elemző szerint az AI megjelenése a „minőségi” alkotások létrehozását minden korábbinál szélesebb körben lehetővé tette, amivel egyben le is értékelte ezeket. Ezáltal a motiváció az lesz, hogy „olyasmit alkoss, ami mindenki mástól különbözik”, ami „fura”, „egyéni” – vagyis emberi. Hasonlóan érvelt AI-viták sorozatunkban Faltay Csaba zeneszerző is.

Ugyanezt közgazdasági nyelven fogalmazta meg a Cultish szerzője: „Az AI nem olcsóbbá tette a tartalmat, hanem gyakorlatilag ingyenessé. Amikor valami ingyenes lesz, akkor a piac keres valami mást, amiből szűkösség van, és ezért értékes. Ez gazdasági, nem technológiai tény: ilyen a szűkösség működése. Ami most ritkaságszámba megy, az maga erőfeszítés. Ha bizonyítani tudod, hogy valami mögött emberi tudás, munka van, akkor az értékes.”

Az idei SXSW-ről beszámolva a Fast Company hasonlóan fogalmaz: „A szűkösség már nem a tartalmak előállításánál van jelen, hanem a bizalom megszerzésénél”, ezért az egyik legismertebb iparági konferencián „számos beszélgetésben előkerült az a kissé provokatív elgondolás, hogy a platformoknak az emberek által készített tartalmakat kellene felcímkézniük. Ez a platformoknak is érdekében áll, hiszen a bevételük abból származik, hogy bízol abban, amit ott felfedezel. A bizalom fenntartása tehát üzleti prioritás lesz.”

Végtelen bőség, végtelen szkepticizmus

Az év elején megjelent hosszú posztjában Adam Mosseri, az Instagram vezetője az autentikusság és az AI kapcsolatáról elmélkedett, kicsit messzebb tekintve a lehetséges jövőbe, mint a fenti gondolatmenetek.

Szerinte az AI által generált tartalmak ugyan egyre jobbak, de egyelőre látszik rajtuk, hogy „megcsináltak”: minden túl simára csiszolt. Nem véletlen, hogy az érdekes, az autentikus manapság egyre inkább a hibás, véletlenszerű, esetleges. „Az, hogy a tökéletlent, nyerset keressük, nemcsak egy esztétikai döntés, hanem védekezés is: ez bizonyítja, hogy valami igazi.”

Ugyanakkor Mosseri szerint csak idő kérdése, hogy az AI modellek még fejlettebbek legyenek, még realisztikusabb tartalmakat állítsanak elő – ami azt jelenti, hogy a tökéletlenségeket is képesek lesznek imitálni. „Ezen a ponton meg kell változtatnunk, hogy mire figyelünk: ahelyett, hogy mit mond, arra kell fókuszálnunk, hogy ki mondja” – írja.

Bár arra vagyunk kondicionálva, hogy higgyünk másoknak (Malcolm Gladwellt összefoglalva Mosseri azt írja: evolúciósan előnyösebb általában megbízni a közösség tagjaiban, még akkor is, ha néha becsapnak, mint folyamatosan kételkedni) – ez a folyamat ahhoz fog vezetni, hogy az alapállás a szkepticizmus lesz, legalábbis a közösségi oldalakon

Mosseri kicsit sarkítva így fogalmaz: „a végtelen bőség és a végtelen szkepticizmus” felé tartunk. Ebben az állapotban „azok az alkotók fognak kitűnni a tömegből, akik fenn tudják tartani a bizalmat és jelezni tudják, hogy valódiak, vagyis hitelesek, átláthatóak és konziszensek.” Ezért van szükség az AI-tartalmak felcímkézése mellett annak hitelesítésére is, hogy valamit egy valódi ember hozott létre.

Technológiai megoldások

Mosseri röviden említi, hogy az AI fejlődésével egyre nehezebb lesz majd az AI-szűrők dolga, ezért technológiailag is praktikus lehet az emberi alkotás hitelesítése. Az Instagram vezetőjeként elsősorban a vizualitásra koncentrál: szerinte a kamerák gyártóinak kellene fejleszteniük egy olyan eljárást, ami igazolja, hogy az adott kép egy ember által működtetett kamerával készült, amit aztán a képfájlokban titkosított, kitörölhetetlen módon jeleznek.

Ugyan az Instagram vezetője nem írja, de valójában létezik egy ilyen eljárás: a C2PA (Coalition for Content Provenance and Authenticity) nyílt szabvány. Ezt a fényképezésben már használják a Canon, a Nikon, a Leica, a Sony és a Fujifilm egyes modelljei, illetve a Google Pixel 10 telefon is.

Emelett sok más próbálkozás is van, a teljesség igénye nélkül: Proudly Human, Not By AI, Made By Human – igaz, ezek közül csak az első ellenőrzi, hogy valóban „büszke ember” áll-e az adott alkotás mögött, és ezért pénzt is kérnek; a másik kettő csak letölthető badge-eket kínál, a felhasználóra bízva, hogy tényleg emberi alkotást jelöl-e meg ezzel.

Zenében kézenfekvő megoldás lehetne, ha a hitelesítést (vagy legalább annak egyik formáját) a zenekészítő szoftverekbe (DAW) építenék be. Az emberi alkotást igazoló vízjel belekerülhetne minden projektfájlba, a teljes terjesztési láncon keresztül hitelesítve a zenét. Ahogy a zenei terjesztéssel foglalkozó Bruce Ramos írja a kérdés különböző szintjeit áttekintő posztjában, ez az a terület, ahol már megjelentek különböző megoldási kísérletek, de egyik sem vált még igazán ismertté, pláne nem iparági standarddá.

A hangfelvétel-kiadók nemzetközi szervezete, az IFPI idei jelentése egy másik szempontból is érvelt a hitelesítés mellett: ezzel lehetne ugyanis kiszűrni a csalásokat. Szerintük még a zenehallgatókra is ki lehetne terjeszteni annak igazolását, hogy valódi ember használ egy stream platformot, hiszen a csalók leginkább úgy szednek ki jogdíjat a rendszerből, hogy botokkal hallgattatják az általuk feltöltött audiót.

Itt a Spotify lépett először

Mindezek azonban egyelőre inkább elméletek vagy a terjedés korai fázisában lévő fejlesztések – ezért nagyon fontos, hogy április végén a Spotify lett az első nagy platform, ami valami nagyon hasonló megoldást bevezetett. (Miközben az AI-generált zenéket csak jóval a Deezer és kicsivel az Apple Music után kezdték el megjelölni, önbevallásos alapon, ha a terjesztő erre lehetőséget nyújt.)

A jól ismert kék pipa után megjelent a zöld Verified by Spotify tanúsítvány, ami „a zene mögött álló művész hitelességét, a bele vetett bizalmat jelzi” – fogalmaz a hivatalos közlemény. „Az AI korában minden korábbinál fontosabb, hogy megbízhassunk annak a zenének a hitelességében, amit hallgatunk” – szól a magyarázat. Ezt szolgálják a dalok köré kontextust teremtő új megoldások is (a korábbinál bővebb kreditek, a SongDNA és az egyes dalokról szóló más információk), valamint ez az új hitelesítés.

Ennek kritériumai itt olvashatók:

• Folyamatos hallgatói tevékenység és elköteleződés
• A Spotify platform irányelveinek való megfelelés – pl. nem kötődik csalás az előadóhoz
• Valódi előadóra mutató jelek a profil mögött – például koncertdátumok, merch termékek, az előadói profilhoz csatolt közösségi felületek.

Már a bevezetéskor „a felhasználók által keresett előadók 99%-ánál” látható lett a tanúsítvány (köztük magyaroknál is), de a maradékot is folyamatosan hitelesítik majd, ha elérnek egy bizonyos hallgatottsági küszöböt. A prioritás az, hogy az aktív rajongótáborral bíró előadókat ellenőrizzék először, nem a funkcionális és háttérzenék gyártóit. A hitelesítés nem teljesen automatikus, „emberi ítélet” is szerepet játszik benne.

Emellett szintén az előadók valódiságát bizonyítja majd az egyelőre béta verzióban lévő fejlesztés, ami a pályájuk kiemelt csomópontjait, megjelenéseit, turnéit mutatja be a felhasználónak, igazolva, hogy tevékeny alkotó áll a dalok mögött.

A Music Ally kiemeli, hogy van azért a szövegben egy árulkodó megfogalmazás: „azokat a profilokat, amelyek elsősorban AI-generált zenéket vagy személyiségeket képviselnek, kezdetben nem vizsgáljuk abból a szempontból, hogy megkaphatják-e a minősítést”, amihez hozzáteszik, hogy „a mai zenében az autentikusság koncepciója összetett és gyorsan változik, és idővel a mi megközelítésünk is fejlődni fog.”