Hétfőnként jelentkező sorozatunkban zeneszerzőkről, zenészekről szóló írásokból, alkotók szavaiból idézünk. Olyan életrajzokat, monográfiákat, tudományos írásműveket, tanulmányköteteket, történeti és ismeretterjesztő műveket ajánlunk, amelyeket érdemes elolvasni. Ezeknek az idézeteknek középpontjában a dalszerzők, a zeneszerzés és a zenetörténet áll.

[•••]

❝A hozzáférés-elmélet és alternatívái

A hozzáférés-elméletnek nevezett álláspont követői szerint mivel a közösségi média korában gyakorlatilag minden zene bármikor hozzáférhető, ennek elkerülhetetlen következményeként megszűnnek azok a kulturális alakzatok, amelyek eddig elsősorban vagy nagy részben éppen a nehezen hozzáférhető zenei tartalmak feletti kontroll által maradtak fenn és legitimálták magukat. Az álláspont három állítást is tartalmaz. Az egyik szerint mára megvalósult a korlátlan hozzáférés, a másik szerint az underground meghatározó tulajdonsága a nehezen hozzáférhetőség, a harmadik szerint pedig ennek a feloldódásával számolódik fel ma az underground.

Korlátozott korlátlan hozzáférés

Az első állítás azonban, miszerint ma minden zene korlátlanul hozzáférhető, nehezen igazolható. Számos jel mutat arra, hogy a könnyen adottnak vett korlátlan hozzáférés koncepciója legfeljebb a hozzáférés elvi lehetőségére utalhat, ami viszont szintén nem feltétlenül felel meg a valóságnak. A legmarkánsabban talán Evgeny Morozov (2010) fogalmazta meg újabban, hogy a web emancipációs hatása finoman fogalmazva korlátozott: nem pusztán a forradalmak szervezői és az aktuális elnyomókkal szembenállók használják ugyanis az internetet saját eszméik terjesztésére, de maguk az elnyomó hatalmak is előszeretettel korlátozzák a legkülönfélébb módokon a gondolatok, vélemények és tartalmak szabad áramlását.

Azaz általánosabb értelemben a web nem feltétlenül nyújtja az offline világ egyfajta szabad, korlátlan alternatíváját, hanem hajlamos újraértelmezni az offline mintázatokat és erőviszonyokat, a kultúra gazdasági, és földrajzi vonatkozásait tekintve egyaránt. Az egyszeri felhasználónak online is csak ugyanannyi ideje és figyelme van, mint offline, amelyet nem tud a választék növekedéséhez mérten egy bizonyos határon túl megosztani, továbbá azok a politikai, hatalmi, gazdasági, földrajzi tényezők, amelyek az offline világban egyenlőtlenséget termelnek az egyes kulturális fogyasztók között, megtalálhatóak az interneten is. Ritkább esetben ‒ például a totalitariánus és féldiktatorikus rendszerekben ‒ explicit módon meggátolva az egyes tartalmakhoz való hozzáférést, gyakoribb esetekben pedig áttételes módon a hátrányos (információs, inftrastrukturális, szociális, nyelvi) környezetben a felhasználó nehezebben szerezheti meg, ha egyáltalán megszerezheti a számára fontos tudás vagy éppen műalkotás megtalálásáoz és eléréséhez szükséges adatok, információk egy részét. Ahogy offline, online is jellemzően az információk legnagyobb része egy irányba áramlik, a gazdag és fejlett ‒ és jellemzően angolszász ‒ régiók felől a szegényebbek felé.❞

[•••]

Tófalvy Tamás: Túl a szubkultúrán, és vissza
Popuáris zenei színterek, műfajok és az internet
Miskolc: Műút könyvek, 2017