Ha mindenki tud jó minőségű zenét ír(at)ni, te csinálj olyat, amit senki más

Milyen következményekkel jár, hogy az AI mindenki számára megkönnyíti, hogy jó minőségű zenét hozzon létre? A zenészek számára ez azt jelenti, hogy a dalok helyett a komplexebb alkotói identitás kerül a középpontba. Megváltozik az is, hogy mivel lehet sikert elérni: ha bárki képes utánozni azt, ami már létezik, akkor érdemesebb lesz olyasmivel próbálkozni, ami nem hasonlít semmi másra. A hallgatók oldalán is elmozdulás várható: egyre inkább be akarnak vonódni, megjelenik a „fogyasztó-alkotó”, akiknek a kiszolgálására újfajta platformok lesznek majd képesek.

Passzív zenehallgatók és aktív fogyasztó-alkotók

A MIDiA piackutató gyakran mélyebbre hatol a trendek analizálásában és előrejelzésében, mint a legtöbb elemzés. Így volt ez az AI és a zeneipar jelenlegi állásáról szóló friss webinarjukon is, amelynek legfőbb gondolatait mutatjuk itt be, kiegészítve a blogon olvasható írásokkal.

Először is ketté kell bontani a hallgatók, rajongók tevékenységét. Közismert, hogy a zenehallgatással eltöltött idő túlnyomó része passzív. A MIDiA egy felmérése szerint a stream oldalakon az összes hallgatás mindössze 20%-a aktív, vagyis csak az összes idő ötödében a zene a fő fókusz, négyötödében inkább háttérzeneként funkcionál.

Az AI a passzív hallgatásban komoly szerepet tölthet be. Egyrészt mostanra már eljutott odáig a technológia, hogy ha a háttérben szól egy dal, akkor kevesen veszik észre, ha nem ember írta. Másrészt a minél jobban az adott felhasználóhoz passzoló, őt a tevékenységeiből ki nem zökkentő zenék kiválogatásában is fontos szerepet tölthet a mesterséges intelligencia (bár annak nem a generatív alkalmazása).

Ugyanakkor a MIDiA szerint az AI nemcsak erre használható, hanem az aktív hallgatás felé is elmozdíthatja a felhasználókat. Ebbe az irányba mutat például az, hogy már szöveges promptokkal is lehet zenéket kérni a Spotify-tól. Ennek fejlettebb változata pedig a kínai Tencent Music alkalmazásban jelent meg, ahol AI avatarokkal, pl. egy Xiaoqin nevű „virtuális DJ-vel” lehet „úgy beszélgetni, mint ahogy egy barátoddal beszélnél zenékről”, és ő ajánl dalokat. Ugyanakkor Xiaoqin zenealkotásra is megkérhető, és az adatok azt mutatják, hogy a felhasználók egyre többször generáltatnak vele személyre szabott audiotartalmakat.

A MIDiA elemzői úgy látják, hogy az aktív zenehallgatókból egyre inkább „fogyasztó-alkotó” (consumer-creator) lesz, vagyis egyre kevésbé elégednek meg azzal, hogy csak a megjelent, kész dalokat hallgassák. Ez az elmozdulás egy, már több évtizede zajló folyamat része. A 70-es években még csak válogatáskazetták összeállításával tudták a rajongók ezt a „társalkotó” vágyukat kiélni, majd jöttek a válogatás-CD-k, iTunes- és Spotify-playlistek. Aztán egy minőségi ugrással a TikTok, ahol egyrészt a saját videóikba tehetik a zenéket, másrészt pedig az audióba is sokan belenyúlnak, még ha ez a legtöbbször csak a felgyorsítást vagy lelassítást jelenti.

Szintén ebbe az irányba mutat az az általunk korábban már idézett adat, amely szerint a generatív zeneírók felhasználói leginkább a leglelkesebb zenerajongók közül kerülnek ki, akik az átlagnál jóval többet vásárolnak merchöt, fizetnek elő streamre, járnak koncertre és játszanak valamilyen hangszeren.

A felhígulás elkerülése, a jövő formálása

Egyelőre az AI alkalmazások élesen elválnak egymástól: a stream szolgáltatókál mesterséges intelligencia segíti a fogyasztást, felfedezést; viszont más alkalmazásokban lehet zenét íratni vagy a meglévő hanganyagokba belenyúlni (pl. stemeket elválasztani egymástól stb.) Az Udióval kötött jogosítási szerződések olyan alkalmazások irányába mutatnak, amelyek „lezártak” (vagyis az itt készült zenéket nem vagy korlátozottan lehet átmenteni pl. a stream szolgáltatókhoz – bővebben lásd itt), de a platformon belül megvalósulhat az alkotás, remixelés és más felhasználók számainak meghallgatása, valamilyen egyelőre nem körvonalazott közösségi aspektussal – vagyis egy helyen volna az alkotás, fogyasztás és felfedezés. A Spotify-nak is vannak ehhez kapcsolódó nagyszabású tervei.

Bár a zeneipar a korábbi technológiai innovációkhoz képest az AI esetében igen gyorsan megtette a lépést a perektől a monetizációig, a MIDiA elemzői úgy látják, hogy ma az erőfeszítések jó része a „felhígulás” elkerülésére irányul, vagyis arra, hogy a jogdíjköteles zenék közé, velük egy platformra ne kerüljenek a szerzői jog által nem védett AI-zenék, csökkentve ezzel a jogtulajdonosoknak járó összegeket. Ugyanakkor jó lenne, ha a jövő alakításába is beleszólnának a zenei cégek – figyelembe véve azt is, hogy a rajongók általában inkább azt csinálják, amit ők akarnak, és nem feltétlenül azt, amit a jogtulajdonosok elképzelnek számukra.

Arról, hogy ez pontosan mi lesz, egyelőre kevés fogalmunk van. A felmérések szerint nő az érdeklődés az AI által segített remixelésre, valamint az vokális modellek használatára is. Ugyanakkor növekszik a mesterséges intelligencia elutasítottsága is. A Luminate felmérése szerint minden korosztályra inkább a negatív attitűd jellemző, és ami igazán meglepő lehet, a Z generációban volt a legnagyobb a változás az elutasítás irányába. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az elvi ellenzés valóban azzal jár, hogy az emberek elkapcsolnak, ha pl. egy algoritmikus ajánló AI-generált zenét játszik le nekik – még ha ezt észre is veszik, ami nem biztos, akkor is lehet, hogy a kényelem győz.

Nem a dal, hanem az identitás áll a középpontban

A rögzített zene történetének nagy részében a minőség volt a szűk keresztmetszet: idő, pénz, képzettség kellett egy „jól hangzó” dal elkészítéséhez (akárhogy határozzuk meg, hogy ez mit jelent), valamint a hozzáférés a kapuőrökhöz. Ez a rendszer már korábban elkezdett felbomlani, az AI pedig azt ígéri: mindenki számára elérhetővé válik, hogy „jó minőségű” dalokat hozzon létre – írja Tatiana Cirisano a MIDiA blogján.

Ebből és a fenti trendekből (fogyasztó-alkotók megjelenése, platformok alakulása) sok minden következik a zenészekre nézve. Az, amit „el kell adnia”, amivel a figyelemért verseng, már nem kizárólag a zene, sokkal inkább az egész „kreatív identitása”; a cél pedig nem a passzív fogyasztás serkentése, hanem az aktív kapcsolat ápolása. „A zene továbbra is az alap, de a középpont az identitás” – szól a tömör formula.

A zenészek „többdimenziósok” lesznek – írja egy posztban Olivia Jones. Vagy inkább megint azok lesznek, ha arra gondolunk, hogy valójában csak a stream kelti azt a látszatot, hogy a hangzóanyag megáll magában, korábban a borítók, kísérőszövegek stb. részét képezték a csomagnak.

Most pedig számos platformon és formában jelenik meg a kreatív identitás. Ezeket érdemes úgy megtervezni Jones szerint, hogy ne egyetlen csatorna vezessen a felfedezéstől a rajongóvá válásig, hanem több belépési pontot is érdemes kínálna a ciklikusan egymásra épülő tartalmaknak. A feltörekvő zenészek jellemzően a különböző platformok által kínált marketingeszközökre kénytelenek támaszkodni; azok, akik komolyabb lehetőségekkel bírnak, már próbálkozhatnak azzal, hogy „a rajongókat vonzzák be a saját világukba, ahelyett, hogy ezt a világot azokban a terekben jelenítik meg, ahol a rajongók jelen vannak” – írja Jones.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy nem szabad azt gondolnunk, hogy a „produktum” az elkészült, lezárt felvétel. A rajongók egyre inkább be akarnak tekinteni az alkotói folyamatba is, vagy akár beleszólni. Ennek transzparenssé tétele egyben azt is igazolja, hogy valóban a személyes munka és elkötelezettség eredménye az elkészült dal, ami az AI korában egyre fontosabb lesz.

Alkoss olyat, ami minden mástól különbözik

A különböző zenekészítési és -terjesztési technológiák különféle motivációkkal is járnak: más-más viselkedés kecsegtet sikerrel a különböző korszakokban. A webinaron Tatiana Cirisano úgy fogalmazott, hogy a stream arra motiválta a zenészeket, hogy „minél jobban hasonlíts a már sikeres zenészekre”, mert így lehetett felkerülni egy playlistre a befutott slágerek közé.

Amikor a formulák alapján történő, befutott előadókat imitáló zeneírás minden korábbinál könnyebbé válik, akkor viszont megváltozik a motiváció. Legalábbis lehetséges, hogy ez egyre többeket ösztönöz majd arra, hogy „valami olyasmit alkoss, ami minden mástól különbözik” – mondta Cirisano. Ez látszik például a „fura” zenék iránti megélénkülő érdeklődésben, amire jó példa a mikrotonális matekrockot játszó, dadaista jelmezekbe bújt Angine de Poitrine virális sikere. (Ők láthatók a nyitóképen.) Ahogy Cirisano írja: „létezik egy forgatókönyv, ami szerint az AI hatása a csodálatos furaság terjedése, és lehet, hogy pont ez az, amire a zenének szüksége van.”