Ha nem szükséges jogosítani az AI-t, akkor miért jogosítják?

A Suno nehéz helyzetbe kerülhet a kettős jogi stratégiája miatt – írja a Billboard. A bíróságon a Universal és a Sony ellen érvelve azt próbálja bizonyítani, hogy az AI-modellek betanítása ún. méltányos használat, vagyis nem szükséges hozzá jogosítás. Ugyanakkor 2025 novemberében a Warnerrel, 2026 augusztusában pedig a BMG-vel mégis jogosítási szerződést kötött.

A Billboard szerint az ellentmondást a Sony és a Univeral ügyvédei mindenképpen ki akarják használni a perben. A lap idézi a kiadók ügyvédei által áprilisban írt beadványt: „A Suno és a Warner jogosítási szerződése közvetlen bizonyíték arra, hogy létezik jogosítási piac; továbbá arra, hogy a Suno modelljei tényszerűen jogvédett zenékre alapulnak, és van arra lehetőség, hogy a Suno ilyen műveket jogszerűen megszerezzen a betanítás céljából.”

A kérdés a méltányos használatra vonatkozó négy teszt közül az egyiket érinti (az amerikai jogrendben létező fair use-ról itt írtunk bővebben): a piaci értékesíthetőséget. A bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy a méltányosnak mondott használat nyomán a jogtulajdonosok elesnek-e jövedelemtől. Ezt általában abból a szempontból szokás felvetni az AI-jal kapcsolatban, hogy az generált művek elárasztják az internetet (akár szövegekről, képekről, zenékről van szó), és veszélyeztetik az emberi alkotások értékesítését.

Itt azonban másról van szó: arról, hogy létezik-e, pontosabban a per elindításának időpontjában létezhetett-e volna jogosítási piac. Ha igen, akkor a jogosítás elmulasztásával a Suno piaci kárt okozott a jogtulajdonosoknak, ami a méltányos használat ellen szól. Márpedig „ha egyszer az alperessel a Warner és a BMG megállapodásra tudott jutni, akkor a bíróság elég nehezen mondhatja, hogy nem látszott esély egy jogosítási piac kialakulására” – fogalmazott a Billboardnak egy szerzői jogász.

Ugyanakkor az irodalmi szerzők által a Meta ellen indított perben a bíró ugyanezt „körkörös érvelésnek” minősítette: ha létezik jogosítási piac, akkor valóban piaci károkozás a jogosítás elmulasztása – de pont ezt kellene bizonyítani, hogy létezik.

A Suno ügyvédeinek megvan a válasza arra, hogy ha szerintük nem feltétlenül szükséges jogosítani a jogvédett zenék felhasználását, akkor miért tették meg mégis: „a megállapodást a pereskedéssel járó kockázat befolyásolta, nem egy valós piaci verseny” – fogalmaztak. „Az, hogy egy jogtulajdonossal, több hónapon át tartó kemény jogi eljárás után megállapodásra jutottunk, magában nem igazolja azt, hogy létezik egy jogosítási piac”.

A Law Commentary a témáról szóló cikke szerint a per jelenleg a bizonyítékok feltárásának szakaszában van, és 2027 áprilisára várható, hogy megkezdődik maga a tárgyalás.

A Suno perének részleteitől függetlenül is fontos megjegyezni, hogy a IFPI 2025-ös jelentése éppen azt emelte ki az év egyik legfontosabb fejleményeként, hogy elkezdett kialakulni egy jogosítási piac. 2026 májusában a brit BPI által rendelt jelentés már arról írt, hogy addig összesen 274 különböző jogosítási szerződést kötöttek meg különböző fejlesztők és jogtulajdonosok.

A jogosítási piac létezése természetesen nem az egyetlen érv a Suno ellen. Az első, a cég ellen meghozott ítéletben a müncheni bíróság azt állapította meg, hogy a Suno modelljei nemcsak általános mintázatokat tárolnak el, hanem konkrét jogvédett művek jelentős részleteire is emlékeznek valamilyen módon. A német bíróság kimondta azt is, hogy ez a „memorizálás” amerikai jogrendben létező méltányos használatot is kizárja, hiszen nem kizárólag ún. átalakító használatról van szó.