Hatásos jogi érvet találtak az AI-szolgáltatók állításai ellen: nemcsak tanul, de emlékezik is

Megszületett az első ítélet a Suno ellen: a német bíróság kimondta, hogy a zeneíró AI szerzői jogot sért. A per egyik legfontosabb aspektusa az, hogy az alperes, a német közös jogkezelő bebizonyította, hogy az AI modell nemcsak általános mintázatokat tárol el, hanem „emlékezik” konkrét dalokra is. Ez nyilvánvaló jogsértés, ami kizárja azt, hogy a Suno az európai vagy akár amerikai jogban lévő kivételekre hivatkozhasson. Vagyis a per nemcsak azért fontos, mert ez az első, amiben – még ha csak első fokon is – ítélet született, hanem a részletei is jelentősnek bizonyulhatnak.

A Suno modellje „emlékezik” konkrét dalokra

A müncheni – szerzői jogi pereket rendszeresen tárgyaló – bíróság a több pontban is elmarasztalta a Sunót a német GEMA jogkezelő által indított perben. Amellett, hogy jogsértő volt az AI-modell engedély nélküli betanítása, a Suno jogvédett műveket tárol és reprodukál engedély nélkül – állapította meg a bíróság.

Ez az utóbbi pont, a tárolás és reprodukció különösen fontos, hiszen az AI-fejlesztők (és általában a közvélekedés) szerint egy AI-modell csak olyan paramétereket, súlyozásokat tartalmaz, amik a betanításhoz használt adatbázisból kinyert, általános mintázatokat reprezentálják. Ez a zene esetén azt jelenti, hogy ugyan bemenetként ott vannak konkrét szerzemények, hangfelvételek, maga a modell ezeket nem őrzi meg, csak azt, hogy hogyan épül fel pl. egy rockdal vagy egy zongoraszonáta.

A perben viszont a GEMA sikeresen bizonyította, hogy valójában a Suno adatbázisa eltárolt konkrét, jogvédett dalokat is, vagy legalább ezek jelentős részeit.

Ennek igazolására hat világhírű, német szerzeményt használtak fel az Alphaville-től, a Boney M-től, Lou Begától és Helene Fischertől. (Azért szűkítették a bizonyítást hat szerzeményre, hogy kezelhető mennyiséggel dolgozhassanak.) A Sunonak megadták ezeknek a daloknak a szövegét, címét, műfaját – viszont a promptok semmilyen információt nem tartalmaztak arra nézve, hogy milyen tempót, dallamot, harmóniákat várnak el a Sunótól. Ennek ellenére az AI az eredetikre nagy mértékben hasonlító eredményeket generált – ezeket itt lehet meghallgatni és összevetni az eredetikkel.

Bár a Suno szerint ezt az eredményt „csak komplex, újra meg újra finomított promptokkal” lehetett elérni, a bíróság ezzel együtt megállapította, hogy az eredeti szerzemények és a generált dalok közötti hasonlóság olyan mértékű, ami nem lehet véletlen egybeesés. Azt bizonyítja, hogy valamilyen módon a Suno modellje tárolja, „memorizálja” ezeket a dalokat, nem kizárólag az általános mintázatokat.

A bíróság a Suno érvelésére válaszolva megállapította, hogy a kimenetért nagy részben a modell és annak fejlesztője, működtetője a felelős, nem mondható, hogy a (zenére, dallamokra nem vonatkozó) promptok beírása és finomítása ezt a felelősséget levenné a Suno válláról.

A memorizálás jogsértő

A jogvédett zenék engedély nélküli tárolása és reprodukciója pedig nyilvánvaló megsértése a szerzői jognak- ezt már az AI előtt is számos esetben megállapították. Vagyis lényegében mondhatjuk, hogy a memorizálás bizonyításával a GEMA olyan területre vitte át a jogi vitát, ahol van bevett jogi gyakorlat, szemben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos újfajta, precedens nélküli kérdésekkel.

A bíróság kimondta, hogy a memorizálásból következően nem áll meg az, hogy a Suno betanítása az adatbányászat volna (ami az európai jogban az egyik, sokszor emlegetett kivétel a szerzői jogvédelem alól), illetve az amerikai szerzői jogban ismert méltányos használatot is kizárhatjuk. Ennek ugyanis az egyik feltétele a több közül, hogy ún. „átalakító felhasználás” legyen a méltányos használat. Az AI-fejlesztők így szoktak érvelni: a modell ugyanúgy tanul, mint ahogy mondjuk egy beszélni, olvasni tanuló gyerek, vagyis feldolgoz létező műveket, de a végén valami minőségileg más eredmény születik. (Az Egyesült Államokban volt olyan bíró, aki ezt az érvet elfogadta.) A memorizálásra viszont ez nem igaz.

Az, hogy az AI-modellek nemcsak súlyokat tárolnak, hanem memorizálnak, egy viszonylag friss felfedezés. A Yale és a Stanford kutatói januárban publikálták azt az eredményüket, hogy négy nagy nyelvi modell közül kettő különösebb trükközés is hosszú részeket reprodukált a Harry Potterből, majdnem szó szerint, kettő pedig ún. jailbreak (a biztonsági előírások felülírása) után volt képes erre. Vagyis a nagy nyelvi modellekre is igaz, hogy hosszú szövegeket memorizálnak. A kutatók is megjegyzik, hogy az eredménynek van relevanciája a szerzői jogi kérdésekben.

A német bíróság közleménye itt olvasható. Az ítéletről részletes elemzést közölt a KPW, a JUVE Patent és a Decoder.

Mi következik ezután?

A bíróság felszólította a Sunót egyrészt a jogsértő gyakorlat felfüggesztésére, másrészt kártérítést ítélt meg a GEMA által képviselt szerzőknek. Ennek összegét az alapján határozzák meg, hogy a Suno mennyi bevételt szerzett a jogsértő felhasználásokból; a bíróság felszólította a céget az erre vonatkozó információk átadására.

Az ítélet még nem jogerős. A Suno jelezte, hogy nem ért egyet az ítélettel, ami „a technológia alapvető félreértésén alapul”, és a lehetőségeit mérlegeli. A legtöbb elemző arra számít, hogy fellebbezni fognak.

Ezzel együtt az ítélet súlyát aligha szabad alábecsülni, hiszen ez az első, ami a Sunóval szemben indított perekben megszületett. Feltehető, hogy legalábbis Európában más perekben (például amit a dán Koda jogkezelő indított) precedensértékű lesz. Kérdés, hogy az Egyesült Államok eltérő jogrendszerében használják-e majd a jogtulajdonosok a memorizálás érvét, amiről a müncheni bíróság kimondta, hogy a méltányos használatot kizárja.

Fontos kérdés az is, hogy meddig megy el a per, eljut-e például európai szintre, és ha a kimenetel hasonló lesz, akkor a Suno azt a következtetést vonja-e le, hogy jogosítja a szolgáltatását Európában, vagy a kártérítés kifizetése után inkább kivonul a régióból. A Music Ally kommentárja szerint mindenesetre az ítélet minden AI-cég számára azt üzeni, hogy „Európában explicit, opt-in jogosítás nélkül működni komoly pénzügyi kockázatot jelent”.

A jogtulajdonosok világszerte üdvözlik a döntést

A GEMA közleményében úgy fogalmaz, hogy az ítélet „magasra teszi a lécet a nemzetközi jog számára”, és nemcsak a közös jogkezelő által képviselt több mint 100 ezer szerző, hanem a világ összes alkotója számára fontos precedens.

Több reakció is megjelent világszerte, amik közül érdemes kiemelni a brit szerzőket képviselő Ivors Academy elnökének kemény mondatait: az ítélet „bizonyítja – már ha erre egyáltalán szükség volt -, hogy az Atlanti-óceánnak ezen az oldalán megvannak a saját szabályaink és saját szerzői jogi törvényeink. Nem az a megoldás, hogy megvárjuk, amíg az Egyesült Államokban tökéletlen precedensek születnek, az ottani, egyre kétesebb jogi kereteken belül. Ez fontos tanulság a közös jogkezelőknek szerte a világon.”

Az ausztrál jogkezelő vezetője így fogalmazott: „ez nemcsak egy német ügy, hanem figyelmeztetés minden AI-fejlesztőnek, akárhol működik: nem használhatod fel a világ összes zenéjét, aztán érvelhetsz amellett, hogy a világ törvényei rád nem vonatkoznak.”