Hazai dalok forradalmi hevülettel

Könnyűzene és forradalom kéz a kézben jártak a XX. század második felében. A rock- és a punkzene születésekor összetapadt a lázadás a különállás fogalmával, és a folkzene számos előadója használta arra dalait, hogy társadalmi vagy politikai üzeneteit, kritikáját a lehető legtöbb emberhez juttassa el. Az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc ünnepén olyan dalokból válogatunk Szepesi Mátyás segítségével, amelyek a forradalom változtatás iránti igényét, vagy hevületét használják fel tematikájukban. De a válogatásban vannak olyan számok is, amelyek igyekeznek emléket állítani történelmünk egy-egy fontos fordulópontjának és hőseinek. A cikkhez tartozó playlist itt található meg.

A Pilvaker 2012 és 2022 között ‒ két év kihagyást leszámítva ‒ minden március 15-én tematikus koncertszínházába hívta a közönséget. Az alkotókat az 1848-as hősökre való megemlékezésen túl az újítás szándéka vezérelte, amivel végül egy erős edukatív hatást is elértek. Sok fiatalt e projekt dalai ösztönözték a magyar irodalom felfedezésére, olyannyira, hogy a 8. osztályos tankönyvekbe bekerült a Szavak című vers Lábas Viki, Fluor Tomi, Deego, Marsalkó Dávid, Wolfie és Fura Csé által átdolgozott verziója. Bár a Pilvaker története hivatalosan véget ért, hatására egy olyan generáció is megismerte ezeket a műveket, akiknél a verseskötetek lapozgatása már nem volt a legmegszokottabb tevékenység…

Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című világhírű regénye alapmű. Megjelenik benne a társadalom természete, a hősiesség, az árulás, az esendőség és a hazaszeretet. Ebből a regényből készített musicalt Dés László, Grecsó Krisztián és Geszti Péter. A darab üzenetét összefoglaló Mi vagyunk a Grund című dal annyira jól sikerült, hogy nemcsak az azt előadó első szereposztás színészeiből csinált országos sztárokat ‒ Nemecsek szerepében Vecsei H. Miklóst, az idősebb Pásztor szerepében Ember Márkot, Boka szerepében pedig Wunderlich Józsefet láthatták 2016. novemberében a szerencsések ‒, hanem azt a teljesen szürreális helyzetet is előidézte, hogy egyszerre két, egymással ellentétes oldalt képviselő politikai szereplő rendezvényén is elhangzott a dal.

Bár az 1956-os forradalom idején már szárnyát bontogatta a modern könnyűzene, itthon a rendszerváltásig nem jelenhettek meg az ’56-os októberi eseményeket tematizáló dalok. A hetvenes-nyolcvanas években társadalmi változásokra utaló üzenetek csak a sorok között lehettek. Ennek a műfajnak Bródy János volt a zászlóvivője, miután Koncz Zsuzsa 1973-as Ha én rózsa volnék című dalával a Hanglemezgyártól is komoly megrovást kapott. Innentől kezdve az ő szövegeit csak igazgatói engedély után énekelhette fel bárki. A nyíltan lázadó szerzőkből volt, akinek fellépéseit betiltották, karrierjét ellehetetlenítették, de olyan is volt, aki börtönbe került ‒ szerencsésnek mondhatja magát, aki megúszta annyival, hogy bizonyos dalai a fiókban maradtak

A rendszerváltás körüli években már számtalan új dal igyekezett bepótolni az emlékezést ‒ ilyen volt az East zenekar angolul is megjelent 1956 című dala 1989-ből, vagy a Bikini Lyuk a zászló közepén című 1990-es dala. Faludy György 1956, te csillag című 1986-ban írott versét Hobo és a Kaláka is feldolgozta. Bár Faludy szövege végtelenül személyesen meséli el, hogyan élte át a költő az eseményeket, a feldolgozóknak mégsem esett nehezükre belebújni a versbe: mind Földes László, mind a Kaláka tagjai Budapesten élő gyerekek-kiskamaszok voltak, természetes módon mindannyiukban maradtak kitörölhetetlen emlékek a feldúlt városról, a tankokról és az eltűnt ‒ szerencsésebb esetben csak kivándorolt ‒ szomszédokról.

Az 56-os események legtorokszorítóbb emlékezetéül azonban Cseh Tamás Corvin köziek című dala szolgál. A dal 1990-ben, 1956 történelmi, politikai és közéleti újraértékelésének kellős közepén készült el, Bereményi Géza szövegével és az akkor lassan három évtizedes közös munka ellenére is hozzá tudott tenni a szerzőpáros életművéhez. A sorok a szokásos egyszerűséghez képest is szinte hétköznapian eszköztelenek, a dal ugyanúgy indul, mintha a gyermekkor indiános-cowboyos játékaira emlékezne vissza a “szokásos keserédes” nosztalgikus hangulatban, a második versszak végétől viszont szép lassan bontakozik ki, hogy ez a sok nagyfiú az életre felkészítő, ártatlan játék helyett értelmetlen és tragikus halált halt, a barikád mindkét oldalán.

Iratkozz fel hírlevelünkre alább, hogy a dalszerző.hu friss cikkeiről értesülj!