Hétfőnként jelentkező sorozatunkban zeneszerzőkről, zenészekről szóló írásokból, alkotók szavaiból idézünk. Olyan életrajzokat, monográfiákat, tudományos írásműveket, tanulmányköteteket, történeti és ismeretterjesztő műveket, újságcikkeket ajánlunk, amelyeket érdemes elolvasni. Ezeknek az idézeteknek középpontjában a dalszerzők, a zeneszerzés és a zenetörténet áll.

Bartók Béla szerepe nemcsak a magyar, de a nemzetközi jazzéletben is meghatározó. Csak tiszta forrásból ‒ Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben címmel hiánypótló kötet jelent meg nemrégiben, amely tudományosan közelíti meg Bartók és a jazz kapcsolatát, illetve a jazzre tett hatását. A szerző Párniczky András zenész, aki doktori disszertációját dolgozta át, hogy a szélesebb nyilvánosság számára is elérhető legyen. „Az európai jazzzenészek a 21. században egy úgynevezett „európai jazz” műfajt hoztak létre, lassan eltávolodva az amerikai main-stream jazztől. Hogy ez a folyamat miként indult el, mi a magyarázata, hol tart és hova érhet, a válasz ebben a könyvben megtalálható” ‒ írja a kötetről Gőz László, a Budapest Music Center alapító igazgatója, jazz-zenész, zeneakadémiai tanár.

Párniczky András: Csak tiszta forrásból ‒ Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben

[•••]

A zenetörténet megannyi példával szolgál arra, hogy egy zeneszerző átvesz, kompozitorikus megoldásaiba beépít jellemző stíluselemeket más szerzőktől, ahogy ez megfigyelhető többek között Bartók Béla életművében. Az is igen gyakori, hogy a jazzben megjelenik egy-egy zenei stílus vagy más műfajban alkotó zeneszerző hatása. Habár az ennek következtében létrejött kölcsönhatásokat és átvételeket vizsgáló jó néhány elmélet biztosan érezteti hatását értekezésemben, mégis törekedtem ezektől függetlenül, a kutatási anyagra fókuszálva következtetéseket levonni és megállapításokra jutni. Azzal együtt is, hogy bizonyos motívumokat, dallami és ritmikai megoldásokat vagy szerkezeti sajátosságokat egyértelműen kapcsolhatunk Bartókhoz, ezek megjelenése egy jazzdarabban önmagában nem bizonyítja, hogy Bartók zenéjéből származnának. Ennek ellentételeként az sem feltétlenül igaz, hogy egy látszólag nem a bartóki zene jellemző hangzásvilágát képviselő mű eredete ne kötődhetne a zeneszerző műveinek inspirációjához.

Értekezésemben nem használom az „idézet” kifejezést, amennyiben idézetnek az lenne tekinthető, ha jazzkörnyezetben Bartók valamely darabja vagy annak részlete az eredeti formájában jelenne meg. Számos példát találunk arra, hogy egy jazzelőadó változtatások nélkül szólaltat meg művet a zeneszerzőtől, ám ezekben az esetekben az előadásoknak nincs jazz-vonatkozása. Ezzel szemben mind a történeti, mind az elméleti szakaszokban megannyi példát mutattam ki „átvételekre”. E kifejezést a bartóki értelmezésben azon zeneművekkel kapcsolatban használtam, amelyekben a Bartókra jellemző zenei megoldások a jazz formanyelvébe beépülve tudnak megjelenni. Szintén számottevő az „átdolgozások” száma, amelyek között találunk olyanokat is, amelyekben az átdolgozó megnevezi (vagy meghagyja) az eredeti mű címét, ám bizonyos esetben csupán az szerepel jelzésként, hogy az adott darab egy Bartók mű átdolgozása. Arra is találunk példát, hogy a mű, szerzőre való utalás nélkül, önálló kompozícióként szerepel, vagy csupán áttételesen érzékelteti Bartók szerzőségét. Mint láttuk, Bartók népzene iránti kiapadhatatlan szeretete és az ebből fakadó kompozitorikus törekvések, valamint meg nem alkuvó személyisége is példaértékű a jazz zenészek számára.

Munkám során megállapítást nyert, hogy Bartók zenéje – már nem sokkal a zeneszerző halálát követően, az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején – tovább élt a jazzben olyan zenészeknek köszönhetően, mint Kertész Kornél, Richard „Dick” Twardzik, Stan Kenton vagy Pietro „Pete” Rugolo.

Az ezt követő évtizedekben Magyarország és az Egyesült Államok határain kívül is egyre több országban inspirálódtak jazz zenészek Bartók korszakalkotó jelentőségű zenei hagyatékából. Abból kiindulva, amit Gonda János Jazzvilág című könyvében a jazz területi megjelenéseiről kimutatott, elmondhatjuk, hogy mára, e kötet elkészültéig alig maradt olyan térség, ahol ne készült volna legalább egynéhány Bartók-vonatkozású darab. Így a már említett országokon felül Ausztrália, Brazília, Európa számos része: Anglia, Dánia, Franciaország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Svájc, Svédország, illetve Kanada és Izrael is olyan terület, ahol Bartók hatással volt a jazzre.

Végezetül ki kell emelni, hogy a jazz, az improvizáció természetéből fakadóan, könnyebben épít be olyan egyszerűbb szerkezetű műveket, amelyek alkalmasak arra, hogy a rögtönzés megjelenjen bennük. Emiatt nem meglepő, hogy olyan rövidebb, ám karakteres zongoradarabok, mint a Mikrokozmosz és a Gyermekeknek füzeteiben szereplők, vagy az Allegro Barbaro igen gyakran kerültek átdolgozásra, azonban nagyobb terjedelmű műből is készült jazzadaptáció, A kék­szakállú herceg várából. Ezzel szemben az önálló jazzkompozíciók esetében számos esetben a vonós­négyesek valamelyike, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára, valamint kisebb mértékben a Concerto zenekarra volt inspiráló. Megfigyelhető továbbá, hogy külön kategóriát alkotnak Bartók népzene átdolgozásainak jazz feldolgozásai is.

[•••]

Párniczky András: Csak tiszta forrásból. Bartók Béla zenéjének továbbélése a jazzben
Budapest: L’Harmattan Könyvkiadó, 2026