Jó munkához idő ‒ Dalszerzők, akik harminc éves koruk felett futottak be

Bár a könnyűzene fő trendszetterei általában fiatalok ‒ lásd a múlt heti anyagunk hőseit  ‒, van a mezőnynek egy jól látható 20%-a, amely tagjainak több idő kellett, hogy kiérleljék mondanivalójukat és karakterüket, megtalálják hangjukat vagy épp bátorságukat, hogy a nagyközönség elé tárják alkotásaikat. Álljon itt egy csokor azokból a hazai zenészekből, akik harminc éves koruk felett érték el komolyabb sikereiket. A cikkhez tartozó playlist itt hallgatható meg.

Az Emil.Rulez! valószínűtlen befutásából filmet lehetne ‒ és kellene is ‒ készíteni. Hajós András és Hegyi György már túl voltak a harmincon, családot alapítottak, komoly cégeknél dolgoztak felelős állásokban, és látszólag megbékéltek azzal, hogy a zene már csak hobbiként lesz jelen az életükben. Ekkor jött a váratlan fordulat: egy barátjuk révén a demójuk bekerült az akkor induló és hamar népszerűvé váló Est FM adásrendező szoftverébe, az egyik szerkesztő pedig egy hajnali adásban lejátszotta a Zazie az ágyban című dalt. Elkezdtek betelefonálni a hallgatók, hogy mi ez a dal, kik játsszák ‒ a szám pár hét alatt rotációba került, a csapat pedig a partvonalról az érdeklődés középpontjába került. A zenekar a következő hat évben az akkori hazai fesztiválszcéna megkerülhetetlen csapata volt, ami Hajóst megerősítette abban, hogy neki bizony reflektorfényben és zeneközelben van az igazi helye. A zenekar működésének felfüggesztése után néhány évvel indította útjára a Dalfutárt.

Cseh Tamás 34 éves volt, amikor megjelent a Másik Jánossal közös Levél nővéremnek. Sok lépésben jutott el a főállású zenész-karrierig: bár már fiatal korában zenekart alapított, a megfelelő társak és formátum megtalálásához idő kellett. Nagy fordulatot a Bereményi Gézával való találkozásuk hozott késő huszonévesen: egynapnyi ismeretség után megírták az első közös dalukat, ezután pedig összeköltöztek és több száz dalt írtak néhány hónap alatt. Eleinte tudatosan nem akarták ezeket publikálni, féltették őket a cenzúráról és a nyilvánosság elvárásaitól. A dalok végül megtalálták a maguk útját, először Jancsó Miklós filmjeiben, majd a Huszonötödik Színházban ‒ így indult el minden idők egyik legnagyobb hatású magyar dalszerzőjének karrierje.

Beck Zoli, a 30Y frontembere és generációjának egyik legjobb dalszerző-szövegírója a zenekara áttörését elhozó Csészényi tér megjelenésekor 36 éves volt. Bár a zenekarral sem kapkodták el, lépésről lépésre alakították ki arculatukat és bontották ki a bennük rejlő potenciált. Zoli a zene mellett komoly tudományos karriert is épített. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar nyelv és irodalom szakon, ahol később doktori fokozatot is szerzett és habilitált is. A PTE Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének egyetemi docense, valamint az általa alapított PTE ZEN (Zenélő Egyetem) szakmai igazgatója. Rendszeres vendégelőadó itthon és külföldön, illetve gyakran publikál hazai és külföldi folyóiratokban, felületeken. És bár a komoly zenei áttörés emiatt kicsit későbbre csúszott, Zoli azóta bőségesen bepótolta a színpadtól távolabb töltött éveket: a mai napig folyamatosan alkot és turnézik, zenekara mellett közös műsora van Háy Jánossal, Grecsó Krisztiánnal, Vecsei H. Miklóssal és Szűcs Krisztiánnal.

Bár Földes László Hobo régóta színpadközelben volt vendég-előadóként és szövegíróként. Az akkori hatalommal vívott harc mellett neki is időbe tellett, amíg megtalálta társait és a megfelelő formátumot. Harminckét éves volt a Hobo Blues Band alakulásakor és krisztusi korban az első lemezük megjelenésekor. Onnantól viszont, hogy lehetőséget kapott, igyekezett bepótolni a partvonalon töltött éveket: a Hobo Blues Banddel kiadott huszonnégy (több esetben dupla) album mellett nagyjából ugyanennyi lemezt jelentetett meg saját nevén és jogán, gyakran mesterei és példaképei előtt tisztelegve (Allen Ginsbergtől József Attilán át Vlagyimir Viszockijig).

Kollár Klemencz László harminchat éves volt 2002-ben, amikor a Kistehén című szerzeménye a Sziget fesztivál reklámdalaként vált váratlan sikerré. Akkorává, hogy utána gyorsan zenekart kellett köré szerveznie. Bár Kollár az Andersen tagjaként huszonévesen a legjobb akkori indie zenekarban játszott és nemzetközi turnékon is részt vett, a Kistehén lemezeivel találta meg igazi hangját, és alanyi jogon felnőttként foglalta el az őt megillető helyet a zenei pályán.

És mint a csoport rangidőse: alulírott Szepesi Mátyás, negyvenhárom éves voltam, amikor megjelent zenekarom, a Konyha Százszor visszajátszott című dala, amely eljuttatott minket a szélesebb hallgatósághoz. Abból a szempontból sokkal szerencsésebb voltam, hogy ma már bárki hozzáférhet a digitális platformokhoz, nem kell lemezszerződésre várni és skatulyákba beleférni. Nekem szó szerint meg kellett találnom a hangomat és ez időbe tellett: a Konyha előtti zenekaraimban ugyanis csak gitároztam, és bár nagyon sok mindenkinek írtam dalszövegeket, mindig éreztem, hogy az igazi szintlépést az fogja elhozni, ha magamnak írok.

Ahogy a fenti példák mutatják: sosem késő előállni a bennetek születő dalokkal!