Kurtág második operáját február 20-án mutatják be a Müpában a Kurtág100 programsorozat keretében.
Az operáról az emberek többségének eszébe juthat az operairodalom legismertebb műveinek (így például A varázsfuvola, a Carmen és a La Traviata) dallamos, a fül számára könnyebben befogadható világa. Azonban gondolhat Wagnerre, hosszú operákra és a mitológiára. Az opera magasztosságot rejt magában, de nehézséget és kiváltságot is. Ez részben a műfaj elitizmusából fakad, noha a történelemben volt olyan évszázad is, amikor populáris volt. Ma azonban inkább nehezen megközelíthető és hozzáférhető műfajként ismert, amitől még félni is lehet. Ez olyan félelem, ami Kurtág zenéje nyomán is „felmerühet”.
Kurtág György első operáját, a Fin de partie ‒ Jelenetek és monológokat Milánóban mutatták be 2018-ban. Az opera Samuel Beckett azonos című drámája nyomán készült. A premiert hosszan tartó taps követte. Az ősbemutató helyszíne máris komoly zenetörténeti jelentőséggel ruházza fel a magyar zeneszerző művét. Ezt a jelentőséget erősíti az is, hogy a világ legnagyobb presztízsű folyóiratai írtak a bemutatóról. Ez a mű a hazai és nemzetközi tudományos világban is komoly visszhangot keltett, ahogy Kurtág György életművével is egyre mélyebben foglalkoznak a kutatók. Nemrég jelent meg Rachel Beckless Willson és Fazekas Gergely zenetörténész szerkesztésében a Kurtágról szóló angol nyelvű tanulmánykötet, Perspectives on the Music of György Kurtág: Performance Language and Memory címmel, nyáron pedig a Zenetudományi Intézetben nemzetközi konferenciát rendeznek a zeneszerző tiszteletére. Fazekas Gergely Kurtág, a legnagyobb Beckett-fordító című írása, amely elnyerte a Minőségi Újságírásért díjat, megalapozta az opera recepcióját. A cikk olvasottsága bizonyítéka annak, hogy Kurtág világára a szélesebb közönség is nyitott.
Egy zenemű értelmezésében van, hogy jó kapaszkodó, ha (először) nem arra keressük a választ, hogy a szerző vajon mit miért tesz, hanem onnan közelítünk, hogy az, amit hallunk és látunk, nekünk mit jelent. Az opera műfaja ebben azért segít, mert nem csak a zene, de a szöveg is rendelkezésünkre áll, amely üzeneteket közvetít. A jelek értelmezése elvezethet ahhoz a kérdéshez is, hogy mi magunk milyen viszonyban állunk a nyelvvel és jól értjük-e azt, amit hallunk, amit nekünk mondanak, vagy amit látunk. Kurtág világában a nyelv központi szerepet kap, nem véletlen, hogy a kutatásokban is meghatározó szempont.
Beckett drámáit abszurdnak nevezi az irodalomtörténet, amelyeket érezhetünk nyomasztónak, de felfedezhetünk benne humort is – átérezhetjük az ember kiszolgáltatottságát és életének korlátait. Az abszurditásnak lényeges vonása, hogy felborítja az ember által épített hétköznapi szabályrendszert, amellyel megmagyarázhatóvá ‒ és így könnyebbé ‒ teszi az életét. Mit kezdünk, mit kezdhetünk az abszurd kifejezéssel és hova tesszük a kortárs zene jelentését? E fogalmak használata is nehéz, amelyek abban segíthetnének, hogy beszélhessünk az irodalomról, a zenéről, és az életről. Ahogy Beckett szövege és története, úgy Kurtág zenéje is kíméletlen tükröt tarthat az olvasó és a hallgató számára: tudunk-e figyelni, értjük-e, amit látunk és hallunk, tudunk-e kérdezni? Talán azt érezhetjük, nem illik bele a hétköznapunkba, mert nehezen találjuk a helyét és a jelentését. Ahogy Beckett, úgy Kurtág sem „könnyű olvasmány”. Mind a ketten a nyelv határait feszegetik, a nyelv legmélyebb rétegeiben járnak és oda tessékelik be az olvasót és a hallgatót is. „Hogy miért nem zenésítette meg eddig senki Beckett egyetlen drámáját sem? Mert aki erre vállalkozik, miként Kurtág – vagy a halála előtt a Godot-ra várva operává alakítását tervező Pierre Boulez –, az a lehetetlent kísérti. Beckett drámái ugyanis, miként arra nemcsak maga a szerző, hanem számos elemzője is felhívta a figyelmet, rendkívül zeneiek” ‒ írja Fazekas Gergely a már említett esszéjében. Ettől is válik annyira egyedivé Kurtág első operája. Zenéje alapelemeire szedi a nyelvet, hogy azt újra összerakva valamit mélyebben érthessünk meg. Végülis talán azt is mondhatnánk, hogy ha Beckett nyelve zenei, akkor Kurtág zenéje nyelvi.
Die Stechardin (2025)
Kurtág György második operáját, melynek címe Die Stechardin, 2023 és 2025 között írta Christoph Hein librettójára. A librettó Georg Christoph Lichtenberg német filozófus, matematikus és fizikus levelei és írásai nyomán készült. A szóló szopránra írt monodráma világpremierje a Kurtág100 keretében február 20-án lesz a Müpában. A programsorozat a Budapest Music Center szervezésében valósul meg.
Az operáról már olvashatóak részletek az Editio Musica oldalán. „Az opera helyszíne egy másik világ, mely lehet a mennyország, egy alternatív valóság, vagy bármilyen képzeletbeli hely a hallgató hite szerint. Valójában egyetlen, négy részre tagolt monológ (1. Eine andere Welt / Egy másik világ; 2. Die Vorgeschichte / Az előzmények; 3. Über Die Liebe / A szerelemről; 4. Krankheit und Tod / Betegség és halál), melyben Maria Dorothea Stechard várja, hogy a földi világban hagyott szerelme újra megtalálja őt. Emlékeiben megelevenedik szerelmük kezdete, a körülöttük lévő emberek, a közös életük emlékezetes pillanatai és a boldogságuk, amelynek a betegség és a halál vetett véget.”
Kapcsolódó tartalmak
