Lehár Ferenc, Kozma Lajos és Gandhi művei közkincsben

Január 1-től közkincsbe kerülnek a híres operettkomponista Lehár Ferenc, a szecesszió magyar képviselője, Kozma Lajos, a hadifogságot megjárt író, Markovits Rodion és számos további alkotó művei. Az Európai Unió hatályos szabályozása alapján december 31-gyel minden olyan alkotás szerzői jogi védettsége megszűnik, melynek utolsó élő szerzője 70 éve, tehát 1948-ban hunyt el. Ennek értelmében a külföldi alkotók közül például Gandhi, Eisenstein és a dadaista Kurt Schwitters munkássága is szabadon felhasználhatóvá válik 2019 elejétől.

Mit jelent a védelmi idő?

A
szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy – a fizikai tulajdontól eltérően –
csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak,
jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió államaiban mindenütt a szerző
életében és halála után 70 évig védi a műveket. Ebben az időben csak a szerző
vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a verseket,
regényeket, zeneműveket, fotó-, film- és képzőművészeti, valamint építészeti
alkotásokat.

A védelmi
idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, gyermekei, unokái
számára hagyatékot jelenthessenek az alkotások. Az ezekből készült
feldolgozások, átdolgozások, illetve műfordítások azonban továbbra is mindaddig
jogi oltalom alatt állnak, amíg az ezeket készítő szerzők halálától nem telik
el a hetven év. A zenei művek esetében a szerzőn kívül a hangfelvétel
tulajdonosának és az előadóinak is vannak jogai, így egy lejárt szerzői
jogvédelemmel rendelkező zenemű felhasználásnál ellenőrizni kell az előadó és a
hangfelvétel előállítójának a jogait is.

Csak a képzelet szab határt

Hogy mit jelent a közkincsbe kerülés a gyakorlatban?  Azt, hogy ezen alkotók műveit engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül, tehát gyakorlatilag teljesen ingyen és szabadon használhatjuk fel. Például megfilmesíthetjük Markovits Rodion történeteit, pólókra nyomtathatjuk Kozma Lajos illusztrációit, vagy készülő reklámfilmünk aláfestő zenéjeként használhatjuk Lehár Ferenc operettslágereit – feltéve, hogy az eredeti mű szövegírója és fordítója, valamint minden további társszerzője legalább 70 éve elhunyt, és amennyiben saját hangfelvételt állítunk elő belőlük. A színdarabokra különösen jellemző, hogy időről időre feldolgozzák őket, hogy így aktualizálják a kor nyelvezetének, kulturális igényeinek megfelelően.  A szerzői jog ezeket az átdolgozásokat létrejöttüktől fogva védi, az eredeti mű azonban közkincs marad.

A szerzői jogi védelem idővel lejár ugyan, de
a szerző névjoga nem. Tehát ha átdolgozzuk, attól még nem állíthatjuk, hogy mi
írtuk vagy mi terveztük az eredeti alkotást.

Magyar alkotók, akiknek a művei
januártól közkincsbe kerülnek

Lehár Ferenc: Komáromban született zeneszerző,
operettkomponista. Műveit világszerte nagy sikerrel mutatták és mutatják be a
mai napig, többek közt Bécsben, Berlinben, az amerikai Broadway-en, Párizsban
és ebben az évben például a kínai Shanghai Opera House-ban is.

Élete
során összesen 31 operettet írt. Legismertebb művei: A víg özvegy (1905), Luxemburg
grófja (1909), Cigányszerelem (1910) és A mosoly országa (1929)

Kozma Lajos: Kossuth-díjas építész, belsőépítész, iparművész, grafikus. Dolgozott Lajta
Béla tervezőirodájában, megalapította az Budapest Műhelyt, később pedig a
Műegyetem Lakásművészeti tanszékének tanárává és az Iparművészeti Főiskola
igazgatójává is kinevezték. Grafikusként könyvillusztrációkat tervezett, rajzai
többek közt Ady Endre és Révész Gábor köteteiben jelennek meg, melyek
részletgazdagságát és aprólékosságát akár maga a szecesszió nagyja, Gustav
Klimt is megirigyelhetné. Többek közt az ő neve fémjelzi az egykori Magyar
Divatcsarnok átépítését, a Rózsavölgyi könyv- és zeneműkereskedés berendezését,
az Átrium Film-Színház, a jellegzetes Lupa-szigeti nyaraló, valamint a mai
Nyomdaipari Múzeum és a Németh László Gimnázium épületét is.

Markovits Rodion (Markovits Jakab): író, újságíró, hadifogoly-regény író, az avasi
zsidóság krónikása.

Szederkényi Anna: író, hírlapíró és drámaíró.

Hamvas József: filozófus, író, tanár, Hamvas Béla édesapja.

Zerkovitz Béla: műépítész, zeneszerző, színigazgató, népszerű sanzon- és
operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik
legjelentősebb alakja.

Lajos Bíró:
Oscar-díjra is jelölt,Londonban élt
író és forgatókönyvíró.

Emery Roth, azaz Róth Imre: magyar származású amerikai építész, New York
meghatározó lakóépületeinek, hoteleinek, felhőkarcolóinak tervezője. Egyik
jelentős munkája a San Remo ház, New York első ikertornyos épülete, amely még
ma is meghatározza a Central Park nyugati oldalának látképét.

Külföldi alkotók, akiknek a művei
januártól közkincsbe kerülnek

Mahátma Gandhi: jogász politikus, az indiai függetlenségi mozgalom vezetője, aki az
egész világon a békés ellenállás jelképévé vált.

Kurt Schwitters: német képzőművész, Dalí mellett a dadaizmus egyik leghíresebb
képviselője. Schwitters, szakítva a hagyományos festészettel, különböző maradékokat,
szedett-vedett anyagokat (pl. rongyokat, konzervtetőket, bélyegeket stb.)
használt fel kollázsaihoz, melyeket később Merz-nek
nevezett el, mellyel a kollázs műfajának egyik típusát teremtette meg.

Claude McKay:
jamaikai-amerikai költő és író, a harlemi reneszánsz jelentős képviselője.

Arshile Gorky:
absztrakt expresszionista festőművész, az irányzat egyik alapítója.

Zelda Fitzgerald: F. Scott
Fitzgerald, A nagy Gatsby írójának felesége.  Házasságukról írt regénye: Save Me the Waltz
(1932)Szergej
Mihajlovics Eisenstein: rendező,
a filmtörténet kiemelkedő alakja, az attrakciós montázs elmélet megalkotója