Magyarok a nagyszínpadon: látványos a fiatalodás és a szóló előadók erősödése

Hogyan változott a nagyszínpadok programja az elmúlt tíz évben? Cikksorozatunkban az adatok alapján mutatjuk be a 2017 és 2026 közötti időszak főbb trendjeit. Most a produkciók életkorának alakulását és az elmúlt tíz év új befutóinak jellemzőit tekintjük át, valamint a szólóelőadók látványos megerősödédést a zenekarokhoz képest. Az itt olvasható első részben azt mutattuk be, hogyan tört előre a pop és a rap, illetve szorult vissza a rock; valamint a korábban is jellemző férfidominancia további erősödését.

Mint azt a Dalszerző eheti hírlevelében írtuk, az adatok részben megerősítik, részben viszont kiegészítik, árnyalják azt a történetet, ami alapján leggyakrabban értelmezni szokás az elmúlt időszak magyar könnyűzenéjét, vagyis azt, hogy 2020 után egy komoly generációváltás történt. (A hírlevélre az oldal alján lehet feliratkozni.)

Ahogy korábban is, a Strand Fesztivál és a Szegedi Ifjúsági Napok által rendelkezésre bocsátott adatokkal dolgoztunk. A tíz év alatt több mint 100 előadó fordult meg ezeken a nagyszínpadokon. Elválasztottuk a délutáni és esti idősávokat (20 óra előtt és után), illetve minden előadót besoroltunk egy-egy tágan értett műfajba (erről lásd előző cikkünket).

A 2021-2024 közötti időszak jelentős fiatalodást hozott

Az „életkori” adatok – amik természetesen nem a zenészek életkorát, hanem egy formáció megalakulása vagy egy szóló előadó első dalának megjelenése óta eltelt időt jelentik – megerősítik azt a széles körben elterjedt elgondolást, hogy 2020 után jelentős váltás történt a magyar popzenében.

Mint az ábrán látható, az „átlagéletkor” 2021 és 2024 között jelentősen csökkent. Az utóbbi két évben viszont újra emelkedni kezdett. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az új befutó előadók túlnyomórészt a 2021 és ’24 közötti időszakban kerültek a nagyszínpadokra; 2025-ben, ’26-ban kevesebb az új belépő, így az idő múlása természetszerűen az átlagéletkor emelkedését is elhozta.

A nagyszínpadra kerülés nem lett gyorsabb, de a legjobb idősávokba jutás igen

Az is látható a fenti ábrán, hogy a Covid utáni időszakban jelentősen csökkent a délutáni és az esti idősávokban fellépő előadók átlagéletkora közti különbség, 2023-ra pedig gyakorlatilag el is tűnt. Ez szintén arra utal, hogy ez az időszak új dinamikát hozott a könnyűzenébe. Az évtizedek óta megszokott rend szerint egy előadó előbb a délutáni idősávokban kerül a nagyszínpadra, majd ahogy egyre népszerűbb lesz, egyre jobb időpontokat kap. Az utóbbi pár év ettől eltérő mintázata tehát azt mutatja, hogy a legjobb idősávokba a korábbinál gyorsabban jutnak el a legpopulárisabb produkciók.

Az alábbi ábra viszont nem igazolja azt, hogy jelentősen hamarabb kerülnének nagyszínpadra az új befutók. A megalakulásuk vagy első megjelenéseik és az első fellépésük közt eltelt idő 2,5 év és 5,5 év között változott 2020 előtt és után is; hogy melyik évben mennyi, az nagyban függ az egyes konkrét előadóktól, vagyis ezen belül nem érdemes különösebb trendet keresni. Ez tehát egy régebbi jelenség – több mint tíz éve hívták fel rá a figyelmet a lapunk által megkérdezett zeneipari szereplők, vagyis 2015-ben lett feltűnő, hogy „már nem kell tíz év a nagyszínpadhoz”.

Az új befutók többsége a pop és a rap műfajhoz tartozik

A vizsgált tízéves időszakban összesen 19 előadó volt olyan új befutó, aki nemcsak felkerült a fesztiválok nagyszínpadára egy-két évre, hanem hosszabban ott is maradt. (Az utóbbi két év befutóinál ez a címke részben megelőlegzése is a várható pályájuknak.) Az alábbi ábra az ő számukat mutatja – bár az 1 és 4 közötti fluktuáció nem nagy az összesen 100-nál több előadóból álló mintához képest, azért feltűnő és a korábbi adatokkal is egybevágó a kiugró számok koncentrálódása a 2022-2024 közötti időszakra.

Az alábbi ábra pedig a műfaji besorolásukat mutatja. Az előző cikkünkben írtaknak megfelel, de még az általános tendenciánál is erősebb a pop és a rap dominanciája a 2020 utáni befutóknál, valamint a rock visszaszorulása, az egyéb műfajok gyenge jelenléte.

Meg kell még említeni, hogy az új befutók túlnyomó többsége férfi vagy csak férfiakból álló zenekar – mindössze két kivétel van: 2020 előtt a vegyes tagságú Blahalouisiana, 2020 után Sisi.

A szóló előadók behozták a zenekarokat

Nemzetközi jelenség a szóló előadók előretörése a zenekarok rovására, és ez közismert módon Magyarországon is így van – az alábbi ábrán azonban így is meglepő lehet, hogy milyen látványos mértékű ez a változás.

Míg a vizsgált időszak elején, 2017-ben igen erős volt a zenekarok dominanciája – akár tízszeres is lehetett a különbség a szóló produkciókhoz képest -, addig 2025-ben ugyannyi volt a szóló előadó a nagyszínpadokon, mint a zenekar (igaz, 2026 némileg az utóbbiak erősödését hozta). A szóló előadók szám 2021-ben megugrott, majd némi fluktuáció után 2024-ben emelkedett még magasabbra. A zenekarok száma a rendkívüli (Covid utáni) 2021-es évben még a korábbiakhoz hasonlóan magas volt, majd két év alatt felére zuhant. (Szóló előadónak soroltuk be azokat a produkciókat, amelyek egyetlen előadó neve alatt futnak, akkor is, ha élőben kísérőzenekarral lépnek fel.)

A fenti ábra ezen túl is mutat érdekes folyamatokat. A szóló előadók az esti idősávokban tudtak jelentősen megerősödni; 2023 óta konzisztensen – olykor jelentősen – meghaladja az esti szólókoncertek száma a délutániakat. A zenekarok előfordulása a legjobb idősávokban 2023-ban és 2024-ben csökkent a minimumára, aztán újra nőni kezdett. Látványos viszont, hogy a délutáni idősávokban mekkorát zuhant a jelenlétük, a mélyponton a kiinduló számok kevesebb mint harmada lett.

Az adatvizualizációk Bátorfy Attila munkái.

Köszönjük a Strand Fesztivál és a Szegedi Ifjúsági Napok segítségét.

Cikksorozatunk első része itt olvasható.