Milyen lesz a jövő zenéje?

Az AI vajon új hangszer, alkotótárs vagy konkurencia? Hol ér véget az emberi kreativitás és hol kezdődik a gépé? És kié a dal, ha a mesterséges intelligencia is részt vesz a létrehozásában? Az Artisjus podcastsorozata, a Szinger-Songwriter második évadában dr. Szinger András főigazgató arra a kérdésre keresi a választ epizódonként két-két dalszerzővel, hogy milyen jövőt ír a mesterséges intelligencia a zeneiparnak.

„Egy picit mindegyik” – válaszolja Balázs Ádám filmzeneszerző arra a kérdésre, hogy számára eszköz, brainstorming partner vagy épp rivális a mesterséges intelligencia. Hozzáteszi, saját területén egyelőre kevésbé érzi fenyegetőnek a technológiát, reklámzeneszerzőként viszont már aggódna a munkája miatt.

Struccpolitikát folytatott eddig Horváth Gáspár zenei producer, dalszerző is, ám az AI egyszerűen betört az életébe, a szakmájába. „Engem bosszant, amikor nem ilyen alkalmazott feladat-kihelyezésre használják a mesterséges intelligenciát, hanem inverz módon a kreativitást kezdik el vele pótolni.” Hoz erre egy szemléletes példát is: az elmúlt időszakban többször is felkérték, hogy reprodukáljon egy AI-jal generált dalt úgy, hogy az később jogtisztán használható legyen.

Tény, hogy az AI-nak ma már elég lehet egy egyszerű utasítás: „harcjelenet, két és fél perc, feszült zene”. De vajon mit kezd egy olyan rendezői vízióval, amelyet nem lehet pontosan szavakba önteni? David Lynch és Angelo Badalamenti Twin Peaks-főcímének története ezért különösen izgalmas, mondja a podcast házigazdája, Szinger András, majd elmeséli, hogyan született az ikonikus zene. Lynch egy sötét erdőről, szélről és egy bagoly hangjáról beszélt Badalamentinek. Ma talán azt mondanánk: promptolt. Csakhogy Badalamenti nem egy kész választ adott a kérésre, hanem értelmezte és továbbgondolta azt, végül zenévé változtatta.

A Szinger-Songwriter második évadának nyitóepizódja azonban nem egyszerű „AI vs. ember” vita. Felmerül például, hogy a kreatív munkának vannak olyan monoton, időigényes részei, amelyeket talán érdemes lenne átengedni a technológiának. De mi történik akkor, ha nemcsak a fárasztó feladatokat, hanem magát az alkotást is a gépre bízzuk? És mi lesz a zenészek megélhetésével, a jogdíjakkal és a szerzői joggal? A válaszok korántsem egyértelműek, egy dolog azonban biztos: a zeneipar már nem teheti meg, hogy úgy tesz, mintha az AI nem létezne.