„Minden, amit alkottam, az enyém” – Taylor Swift megvásárolta régi lemezei jogait

„A legnagyobb álmom vált valóra” – írta az énekes-dalszerző, aki hat év után szerezte meg első hat albumának hangfelvételi jogait. Mik ezek a jogok, és mit jelent Taylor Swift győzelme a zeneipar számára? Az év egyik legfontosabb iparági sztorija és annak háttere.

Taylor Swift legnagyobb álma

„Ha azt mondom, hogy a legnagyobb álmom vált valóra, akkor még visszafogottan fogalmaztam” – írja Taylor Swift a honlapján közölt levélben arról, hogy sikerült megvásárolnia első hat lemezének hangfelvételi jogait. A rajongói tudják, miért ilyen jelentős ez számára, és pont ezeknek a lemezeknek a sorsa mutatta meg a – zeneipari részletek iránt nem érdeklődő – közönség a korábbinál jóval nagyobb részének, hogy miért olyan fontosak a hangfelvételi jogok. Levelében Taylor Swift így érzékelteti ezt:

„Minden zene, amit valaha készítettem, immár az enyém. És minden videoklipem. Minden koncertfilmem. A lemezborítók és a fotók. A kiadatlan dalok. Az emlékek, a varázslat, az őrület. Minden egyes korszak. Egész életem minden műve.”

Mit jelentenek a hangfelvételi jogok, amikről szó van?

Azt, hogy mit jelentenek ezek a jogok, amiket Taylor Swift most megvásárolt, Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója magyarázza el (részletesebben itt lehet olvasni a témáról):

Egy „zene”, amit a Spotify-on vagy rádióban hallgatsz, két fő részből áll:

• • a dal, amit zeneszerző(k) és szövegíró(k) alkottak, és akár élőben is megszólalhatna

• • a hangfelvétel, amin előadó(k) játszanak, és az adott dal egyszeri megszólalását őrzi meg az örökkévalóságnak, újra és újra lejátszható formában.

Az közismert, hogy a zenéken is fennállnak bizonyos tulajdonhoz hasonló jogok (copyright, szerzői jog), egy-egy zeneszám esetén többféle is:

• • a dal eredeti jogtulajdonosa a dalszerző, aki új zenét és/vagy szöveget alkotott;

• • a hangfelvétel eredeti jogtulajdonosa közösen az előadó (aki játszik-énekel a felvételen) és a „hangfelvétel-előállító” (akinek a pénze és szervezési munkája van a felvétel elkészültében).

Abban, hogy ezek a „jogtulajdonok” mennyire könnyen adhatók-vehetők a piacon, nagy különbség van a kontinentális európai jogrendszerek (amik a művészeket, így a szerzőket és az előadókat is szeretik az átlagosnál jobban védeni) és az angol-amerikai jogrendszerek (amik viszont az üzlet szabadságát teszik előrébb) között.

A nemzetközi gyakorlatban tipikus, hogy a sikeresebb dalok esetén a szerzői rész tekintetében a dalszerzőkkel leszerződött zeneműkiadó (publisher), a hangfelvétel rész tekintetében a hangfelvétel-kiadó (label) hozza az érdemi üzleti döntéseket. Az, hogy a szerző, az előadó milyen hatással lehet a döntésekre, tehát például beleszól-e, hogy milyen filmhez használják a dalt, az egyedi szerződésektől függ. A jogdíjból való részesedéseket pedig részben az Artisjus (szerzők és zeneműkiadók), EJI (előadók), MAHASZ (hangfelvétel-kiadók) útján intézik, részben pedig a kiadók és a művészek közötti megállapodások kezelik.

Amiről Taylor Swift ügyében szó van, az a hangfelvétel-jogtulajdon, ami tekintetében az egész világon lényegében egységes szabályozás és gyakorlat van. Ezek a jogok már kiindulópontként sem a művésznél vannak, hanem annál a személynél vagy cégnél, aki szervezi, fizeti a felvétel készítését (ami persze akár lehet a művész is, de ez nem szükségszerű). A hangfelvétel-jogtulajdon szabadon értékesíthető, más üzleti szereplőnek továbbadható.

Viszont a hangfelvétel-jogtulajdon nem az egész dalra vonatkozik, hanem csak arra az egy bizonyos, hangfelvételen rögzített lejátszásra. Ezért tudta megtenni azt Taylor Swift, hogy ugyanazokat a dalokat (akár többé-kevésbé azonos formában, azonos hangszereléssel) újból rögzíti, és így már ő maga (vagy saját cége) lehet ezeknek az új felvételeknek a jogtulajdonosa.

Az ellenségeskedéstől a végtelen háláig

Tehát Taylor Swift első hat albumának hangfelvételi jogai az őt a pályáján elindító Big Machine Label Groupnál voltak. Ezt vásárolta fel 2019 nyarán az Ithaca Holdings nevű cég, amit Swift „ősellensége”, Scooter Braun vezet. Ő az egyik legismertebb zenei menedzser; leginkább azt szokás tudni róla, hogy ő fedezte fel Justin Biebert, de a Taylor Swifttel való viszonyában fontosabb, hogy Kanye West is az ügyfelei közé tartozott.

Már a Big Machine eladásakor felmerült, hogy Taylor Swift megvásárolja az itt kijött lemezek jogait, de ebből nem lett semmi (a felek egymásra mutogattak, hogy kinek a hibájából.) Sajtóértesülések szerint az Ithaca 300 millió dollárt fizetett a kiadóért, és a Billboard részletes cikke szerint akkoriban a cég értékének kb. felére becsülték a Taylow Swift-katalógus értékét.

Scooter Braun cége ezek szerint komoly profitot realizált, amikor 2020-ban eladta a hangfelvételi jogokat a Shamrock befektetési alapnak, a különböző sajtóértesülések szerint kb. 300 vagy 360 millió dollárért. Swift akkor azt mondta, hogy a Shamrock jelezte neki, hogy szerették volna megkeresni a tranzakció előtt, de állítólag Braun ezt kategorikusan megtiltotta nekik.

Most a befektetési alaptól vásárolta meg a jogokat Taylor Swift, és bár korábban kizárta a velük való együttműködést, mostani levelében csak jókat ír róluk: „Mindent őszintén, méltányosan és tisztelettel kezeltek. Számukra ez egy üzleti megállapodás volt, de úgy éreztem, hogy tudták, hogy számomra többről van szó: az emlékeimről, izzadságos munkámról, a kezem írásáról, évtizednyi álmaimról. Végtelenül hálás vagyok nekik. Lehet, hogy az első tetoválásom egy hatalmas lóhere (shamrock) lesz a homlokom közepén.”

Az árat szokás szerint nem hozták nyilvánosságra, de a korábbi pletykákkal szemben (amik szerint akár egymilliárd dollárt is kérhet az alapkezelő) úgy tudni, hogy közel volt ahhoz az összeghez, amit 2020-ban a Shamrock kifizetett. A Billboard becslése szerint még így is legalább 100 millió dollár profitot hozott számukra a katalógus az elmúlt néhány évben – azzal együtt is, hogy maga Taylor Swift teremtett neki konkurenciát.

Taylor verziói és a hangfelvételi jogok fontossága

Taylor Swift nem sokkal a Big Machine eladása után bejelentette, hogy az itt kijött összes albumát újra felveszi és megjelenteti. A lépés nem volt precedens nélküli (korábban a Def Leppard és a Squeeze is újravette több slágerét, amikor elégedetlenek voltak a kiadójuk által fizetett digitális jogdíjakkal), de Swift húzása a korábbiaknál jóval nagyobb nyilvánosságot kapott.

A hat lemez közül eddig négyből jelent meg egy Taylor’s Version alcímű verzió, kiegészítve korábban meg nem jelent dalokkal. Ezek a megjelenésük után jóval felülmúlták hallgatottságban az eredeti verziókat (bár mint láttuk, azokat is jelentős mértékben streamelték). Mivel Taylor Swift minden dalának szerzője vagy legalább társszerzője, ebben a minőségében meg tudta akadályozni, hogy a korábbi felvételek bekerüljenek filmekbe, tévésorozatokba, viszont az új verziók több esetben ilyen sync megállapodások keretében, komoly figyelmet keltve debütáltak.

A Taylor’s Versionök további hozadéka volt az énekesnő számára, hogy egyszerre volt jelen a nyilvánosságban legújabb dalaival és akár egy évtizednél is régebbi slágereivel, vagyis üzletileg ötvözni tudta az aktuális sztárok és az elsősorban a múltjukra építő legacy actek előnyeit (erről korábban itt írtunk.) A szem előtt lévő teljes életmű ágyazott meg az Eras turnénak, ami sorra vette Swift „korszakait”, és minden idők legtöbb bevételt hozó turnéja lett.

Az ő zenéjén túlmutató eredmény pedig az volt, hogy a korábbiaknál jóval nagyobb nyilvánosság előtt napirenden tartotta a hangfelvételi jogok kérdését. Ő maga a Universal csoporthoz tartozó Republic kiadóval olyan szerződést írt alá 2018-ban, amiben csak a megjelenés utáni öt évre engedte át a hangfelvételi jogokat a kiadónak, azután ezek visszaszállnak rá. Akkoriban ez rendkívülinek számított, és csak a legnagyobb sztárok tudták ezt elérni; azóta viszont egyre szélesebb körben terjed ez a konstrukció.

Természetesen nem egyedül Taylor Swift érdeme az, hogy egyre több előadó ilyen szerződést köt, bár például Olivia Rodrigót bevallottan ő inspirálta abban, hogy erről tárgyaljon a kiadójával. Másfelől az is fontos tényező, hogy egyre komolyabb sikereket lehet elérni kiadói szerződés nélkül, ún. kiadói szolgáltatásokat nyújtó cégek segítségét igénybe véve, vagyis a tárgyalásokon a korábbiaknál kedvezőbb helyzetben vannak az előadók, mint akkor, amikor a sztárrá válás majdhogynem lehetetlen volt egy major támogatása nélkül. Ugyanakkor a tudatosság is igen fontos szempont.

Levelében Taylor Swift is kitér erre: „Nagyon bátorító, hogy az én történetem nyomán elindult egy beszélgetés az iparágban. Minden alkalommal, amikor valaki elmondja, hogy az én harcomnak köszönhetően olyan szerződést írt alá, amiben ő a hangfelvételeinek a jogtulajdonosa, látom, hogy milyen fontos volt mindez. Köszönöm, hogy ilyen sokan érdeklődtetek egy olyan téma iránt, amiről korábban mindenki azt gondolta, hogy csak a szűk iparági köröket érdekli, a nagyközönséget nem. Nem is tudjátok, milyen sokat számított ez nekem.”