Hétfőnként jelentkező sorozatunkban magyar és külföldi zenészekről szóló írásokból, zenészek és zeneszerzők szavaiból idézünk. Olyan életrajzokat, monográfiákat, tudományos írásműveket, tanulmányköteteket, történeti és ismeretterjesztő műveket ajánlunk, amelyeket érdemes elolvasni. Ezeknek az idézeteknek középpontjában a dalszerzők, a zeneszerzés és a zenetörténet áll.
❝Májusban az LGT újra a filmgyári stúdióba vonult, s elkészítette a Zene című albumot, Mindenki másképp csinálja alcímmel. Solti és Dusán ezzel a lemezzel „hivatalosan” is debütált a zenekarban. Júliusban itthoni, októberben jugoszláv turné következett, közben újra nagy sikert arattak a Tabánban. Novemberben néhány koncert erejéig újra eljutottak Londonba, és megjelent a Zene című lemez, amelyből néhány hónap múlva sikeres tévéshow is készült. Ezzel kapott új lendületet Presser és Sándor Pál filmrendező termékeny együttműködése.
Presser megítélése szerint egyébként „a Zene-album elég furcsa: a dalok tulajdonképpen rock-sanzonok, a lemez teli van balladákkal. Az akkori helyzetünket, úgy, ahogy volt, megírtuk.” A Búcsú című dalban például nyíltan elköszöntek Lauxtól. A Pesti Műsorironikus kritikája szerint „a Locomotiv GT legújabb, Zene ‒ Mindenki másképp csinálja című lemezének nincs szégyellnivalója, sőt a hazai viszonyokhoz képest azt is mondhatnánk, nem lehet olyan rossz, hogy ne lenne még mindig a legjobb. Mégis ez az új lemez megtorpanást jelent a Bummel [a Bummm! című lemezzel ‒ a szerk.], az első Kovács Kati—Locomotiv-lemez, a Mindig magasabbra és a Locomotiv V. dupla album világszínvonalat elérő sorozatához viszonyítva.” Az évet romániai koncertekkel zárták, s Bukarestben éles, csaknem tettlegességig fajuló vitába keveredtek mindenféle bőrkabátos emberekkel. Az LGT-t kitiltották Romániából, s még külügyminisztériumi jegyzékváltás is követte az incidenst.
1978 februárjában az Uránia moziban játszottak a lengyel Maryja Rodowitz együttesével. Márciusban bemutatták Sándor Pál említett tévéshow-ját. Ugye, mi jóbarátok vagyunk?címmel. Az április 30-i, tabáni LGT-koncertről ‒ amelynek vendége Zorán és a V’ Moto-Rock volt ‒ is dokumentumfilm készül, amely a „Loksi”nak becézett zenekar technikusait állította a középpontba. Július első felében végigcsináltak egy szokásos ORI-turnét, de Pressert ekkor már az új lemez foglalkoztatta, amely a Mindenki címet kapta. „Egy kicsit gondolkodóba kellett esnünk, hogy mit csináljunk. Valószínűleg nem találtuk el helyesen. Bár ezzel együtt szerintem jó volt ez a lemez ‒ értékelte a Mindenkit Presser tíz évvel később. ‒ Rengeteg probléma volt a felvételeknél, például a Nem adom fel című dalnál. Annak eredetileg másik szöveget szántunk, melynek az volt a címe, hogy Amerika. Ez a szöveg még mindig Józsiról szólt, illetve hogy mit jelentett nekünk Amerika, mi lett és mi lehetett volna. Nagyon jó vers volt, de a hanglemezgyárban kijelentették, erről szó sem lehet, itt nem lesz Amerika című szám. Ennek hatására majdnem abbahagytuk a lemezfelvételt. Tulajdonképpen öldöklés folyt az Erdős irodájában, azután rájöttünk, hogy itt úgy sincs mit csinálni, és Dusán egy éjszaka alatt megírta az új szöveget. Mintegy válaszul a hanglemezgyár ki nem mondott sugalmaira: Nem adom fel. Nem sokkal később Koncz Zsuzsa énekelhette az ő Amerikáját, és egy másik zenekar is szerepelt ilyen című szöveggel.”
Az eredetileg tervezett lemezborítót sem fogadták el, pedig a zenekar négy napot töltött fotózással egy Akácfa utcai romos házban. A négy zenész mintegy húsz különböző alakban jelent (volna) meg a borítón, a pesti bérház udvarán pálmafák nőttek, sőt egy sárkányrepülős is benézett az ablakon, de a hanglemezgyár urainak mindez nem tetszett, és letiltották. Egyetlen éjszaka alatt készült el helyette a mozdonykerekes változat. A Mindenki végül 1978 novemberében jelent meg, de ezt három hónappal megelőzte az Aranyalbum 1971—76 című dupla válogatáslemez. Ennek egyik lemezén az LGT első öt évének legnagyobb slágerei hallhatók (kivéve Barta Tamásszerzeményeit, amelyek tiltólistán maradtak), a másik lemezen pedig a Laux disszidálása miatt betiltott Locomotiv GT V.dalai. Októberben az LGT a BNV egyik pavilonjában, a Szolidaritási rockfesztiválon lépett fel, újra Zorán és a Demjén Ferenc vezette V’ Moto-Rock társaságában. Velük ‒ illetve Zalatnay Saroltával ‒ indultak novemberben lengyel turnéra is, decemberben pedig itthon koncerteztek, jórészt a Mindenki dalaival.❞
Gréczy Zsolt, Retkes Attila: Presser Gábor
Budapest: Vince kiadó, 2003
Kapcsolódó tartalmak
