Papp Mátyás: „Nagyon szeretek színházban játszani”

Itt, ott és mindenhol – ez a címe a Dante Casino társulat legújabb színdarabjának, ami tulajdonképpen egy zenés körúti road movie. Az előadást fiatal felnőtteknek és „az ő ügyeikre nyitott egyébkorú érdeklődőknek” ajánlják. Meg mindenkinek, aki vevő az abszurd humorra.

A darabnak otthont adó budapesti Jurányi Ház színpadán a színészek mellett időnként egy-egy trash muppet is feltűnik, de egy népszerű hazai zenekar frontembere is vállalt egy cameo szerepet az előadásban. Az Itt, ott és mindenhol útkereső fiatalokról szól, akik a boldogságot és az élet értelmét kutatják:

Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok.  Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még? És mivel töltöm az előttem álló fantasztikus perceket? Mit váltsak valóra? Vannak egyáltalán álmaim? Szeretnék-e … mit is? … Bármit? Vajon képes leszek megvalósítani?

A darab, amelyet Pass Andrea írt és rendezett, a Budapest150 drámapályázaton nyertes Budapest Polaroid című mű alapján készült, annak egy erősen áthangolt változata. Meglepve fedeztük fel az előadás szereplői között az idén junior Artisjus-díjat nyert zeneszerző, Papp Mátyás nevét, akihez van három kérdésünk ennek kapcsán.

1. Nemcsak zenei konzulensként, hanem színészként is közreműködsz az előadásban. Mit érdemes tudni az általad alakított karakterről? 

Nehéz spoiler nélkül válaszolni erre a kérdésre, mivel a darab során viszonylag sokáig inkognitóban marad a karakterem kiléte: jeleneteken keresztül egy aktatáskával a kezében bukkan fel itt-ott egy-egy pillanatra anélkül, hogy kiderülne, hogy kicsoda és hogy hová tart. Egyébként egy népszámláló biztosról van szó, akinek a karakterét már akkor nagyon megszerettem, amikor először olvastam a darabot, anélkül, hogy tudtam volna, hogy őt fogom alakítani. A kérdéseinek abszurditása nagyon közel áll a humoromhoz.

2. Pass Andrea, a darab írója és rendezője szerint a mai (útkereső) fiatalokon kívül a manapság tapasztalt „zenei aranykor” is inspirációforrásként szolgált számára. Mit értsünk „zenei aranykor” alatt? 

Itt elsősorban azokról a magyar könnyűzenei előadókról van szó, akik nagy hatással vannak arra a fiatal, útkereső generációra, akikről ez a darab szól, és akik az elmúlt években váltak ismertté. Például megjelenik az előadásban Beton.Hofi karaktere, aki a darab keletkezésekor még csak az első kisebb sikereinél járt (és akit Szalay Bence alakít), de Analog Balaton- és Elefánt-dalok is megszólalnak benne, ráadásul utóbbi zenekarnak a frontembere, Szendrői Csaba a saját szerepében színpadra is lép.

3. Mi az, amit a színészet megad számodra, a zeneszerzés viszont nem?

Azt hiszem, elég extrovertált személy vagyok, ami nagy kontrasztban áll azzal, hogy a zeneszerzés mennyire befelé forduló tevékenység. Habár mindig is a zeneszerzést éreztem az utamnak, nagyon szeretek színházban játszani, szeretem azt a közvetlen kapcsolatot, ami a többi színésszel és a közönséggel van. A másik dolog, amit kiemelnék, hogy az előadóművészetnek van egy nagyon erős jelenidejűsége azáltal, hogy a színpadon minden ott, a pillanat tört része alatt születik meg. Ennek a jelenidejűségnek van egy különleges varázsa számomra.

Papp Mátyás szerepelt a Dalszerző Podcastban Alin Nicuta, a 4S Street frontembere, valamint Oláh Krisztián zongoraművész, zeneszerző társaságában. Olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy miért nincs helye a bohém művészéletnek a huszonegyedik században, és vajon előny vagy hátrány a zene demokratizálódása?

Borítókép: Mayer Mária