Napidíj a szerzőknek – a világon elsőként a briteknél

Napidíj a szerzőknek, a régi szerződések felülvizsgálata és a régi tartozások elengedése, a session zenészek díjazásának emelése – fontos reformokról állapodtak meg a brit kiadók. Több zenei szervezet szerint azonban ezek csak az első lépések: határozottabb előírásokra és jóval átfogóbb reformokra lenne szükség.

Dalszerzők: napidíj és a kiadások fedezése

A brit kiadók szervezete, a BPI és a független kiadókat összefogó AIM a kormány által vezetett tárgyalásokon fontos megállapodásra jutott. Az alkotók méltányosabb díjazását több területen próbálják meg elősegíteni, amik közül a szerzőknek biztosított napidíj tűnik a legfontosabbnak – már csak azért is, mert a világon elsőként vezetik ezt be.

A major kiadók brit alvállalatai 75 fontos (kb. 35 ezer forintos) napidíjat és a költségek megtérítését vállalták az általuk szervezett dalíró sessionökön vagy dalszerző táborokban részt vevő szerzőknek. Fontos kiegészítés, hogy a szerzők fizetését a kiadók állják, vagyis nem vonhatják le az előadóknak járó jogdíjakból.

Ahogy a Music Business Worldwide rámutat, a hivatalos szöveg a nem major kiadók számára nem ír elő vagy ajánl konkrét napi összegeket. Csak általánosan azt javasolja, hogy a kiadók világos elveket állítsanak fel, amik garantálják, hogy a feltörekvő dalszerzőknek nem saját zsebből kell finanszírozniuk részvételüket a sessionökön. Ebbe a napidíjak, a költségtérítés és a kezdő szerzők másféle támogatása is beletartozhat.

A napidíj bevezetése mellett korábban kampányoló Ivors Academy közleményében arról ír, hogy

„mostanáig a szerzőktől azt várták el, hogy úgy dolgozzanak a sessionökön, hogy bevételre csak akkor számíthattak, ha ebből egy kereskedelmi forgalomba kerülő, jogdíjakat generáló dal született. Sokak számára komoly idő- és anyagi befektetést igényelt ez, ami talán soha nem térült meg. Ez aránytalan terhet rakott az alkotók vállára, és különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegekből érkező szerzők számára jelentősen megnehezítette a belépést a zenei világba.”

A napidíj melletti kampány egyik szószólója, az Ivors elnöke, Tom Gray a közleményben úgy fogalmaz, hogy „senki nem kényszeríthető arra, hogy ellentételezés nélkül adja valamihez a munkáját és a szaktudását, főleg abban a helyzetben, amikor a stream jogdíjak egyáltalán nem garantálják a megélhetéshez elégséges bevételeket.” Ez utóbbi pont arra is utal, hogy az Ivors Academy tovább fog küzdeni azért, hogy a stream jogdíjak „elismerjék a dalok gazdasági értékét, vagyis hogy az alkotóik megfelelő módon részesüljenek a bevételekből.” Fontosnak tartják azt is, hogy a napidíj gyakorlatát más országok is átvegyék.

Régi szerződések, tartozások, session zenészek

A most elfogadott alapelvek közül több a régebben aktív zenészekre vonatkozik, ezen belül azokra, akik 2000 előtt kötöttek szerződést lemezkiadóval, és azóta nem kaptak előleget. A major kiadók vállalták, hogy azoknak az előadóknak, akiknek a felvételeiből nem jött vissza az az összeg, amit előlegként kifizettek nekik, „elnézik” a tartozásukat. Ez azt jelenti, hogy mostantól megkapják a szerződésük szerint járó jogdíjakat a stream lejátszások vagy egyéb felhasználások után. Ezt egyébként a Sony kezdeményezésére a major kiadók globálisan bevezették 2021-ben; sok független kiadó pedig már korábban is – utóbbiak közül több tovább is megy: nem csak „nem veszik figyelembe” a tartozást, hanem ténylegesen el is engedik.

A hivatalos dokumentum azzal a javaslattal él, hogy a jövőben ezt a 2000-es dátumot folyamatosan tolják el (vagyis 2026-ban már a 2001 előtti szerződésekre is vonatkozzon stb.); vagy ennek hiányában a kiadók vállalják, hogy a régebbi előadók katalógusát „újraélesztik”, hogy több jogdíjat termeljen – legyen szó a kevéssé ismert zenék digitalizálásáról, marketingről, tanácsadásról. Külön alapelv szól arról, hogy a már nem aktív előadóknak a kiadók segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a „mai közönséghez” eljusson a zenéjük.

Fontos pont a szerződések potenciális újratárgyalása, hiszen közismert módon a régi szerződések nem terjedhettek ki a stream jogdíjakra, és sok esetben a kortárs zeneiparra alkalmazásuk igen alacsony jogdíjakat eredményez a zenészek számára. A hivatalos dokumentum a kiadók számára annyit ír elő, hogy ha egy újratárgyalási kérelmet kapnak egy korábbi szerződésre vonatkozóan, akkor arra 60 napon belül érdemben válaszolniuk kell, és „jóhiszeműen és észszerűen” kell lefolytatniuk a tárgyalást.

Végül a session zenészek díjazásával kapcsolatban a napi minimumot a popzenében 40%-kal, a klasszikus zenében 15%-kal emelték, és a kiadók vállalták, hogy rendszeres időközönként felülvizsgálják a megállapodást a különféle felhasználásokból érkező bevételek függvényében.

Kritikák: homályos megfogalmazások, nem elég mélyreható reformok

A fenti megállapodás egy hivatalos, az alkotók díjazását vizsgáló munkacsoport tárgyalásain született meg, amiket (ha nem is a kezdetektől, de az utóbbi időben) a kulturális miniszter, Chris Bryant vezetett. Ugyanakkor ebben a munkacsoportban nemcsak a kiadókat képviselő szervezetek vettek részt. A többi résztvevő többé-kevésbé éles kritikát fogalmazott meg a megállapodással kapcsolatban, miközben több pontját – például a napidíj bevezetését – üdvözölték, illetve kiemelték a miniszter és a kormány elkötelezettségét is.

A szakmai ügyekben gyakran megszólaló Featured Artists Coalition részletes közleménye szerint a megállapodás nem eléggé kiterjedt, számos problémát nem orvosol, és a vállalásokat is „homályos, nem kötelező” formulákban fogalmazza meg. Szerintük fontos lenne például a szerződések újratárgyalása esetén kötelezni a kiadókat, hogy a mai szerződéseknek megfelelő stream jogdíjakat biztosítsanak a már nem aktív előadók számára is, nem pusztán „jóhiszemű” tárgyalásokat kérni tőlük.

A Council Of Music Makers (amiben a szerzőket, zenészeket, producereket, menedzsereket képviselő szervezetek vesznek részt) közleményében emlékeztet arra, hogy a stream gazdaságtanát vizsgáló parlamenti bizottság 2021-ben arra jutott, hogy „az alapoktól kell újragondolni” a stream szabályozását. (Erről részletesen itt írtunk.) Ehhez képest a mostani megállapodás számos „alapvető problémára nem nyújt választ”. Úgy fogalmaznak, hogy „a major kiadók nem hajlandóak szembenézni a streaming szisztematikus igazságtalanságaival.” Ezeket tehát másként kell orvosolni, így a jövőben a vonatkozó törvények megváltoztatásért fognak lobbizni. A mostani megállapodás teljesülését is monitorozni fogják, például kérik a szerződésük újratárgyalását elindító előadókat, hogy számoljanak be a tapasztalataikról.

Több lap is megkérdezett aktív zenészeket, szerzőket a megállapodásról. A BBC-nek Ines Dunn szerző azt nyilatkozta, hogy a napidíj bevezetése „csak az első lépés egy hosszú maratonban”. Korántsem biztosít a szerzőknek annyi javadalmazást, amennyit megérdemelnének, de legalább azt el tudja érni, hogy ne legyenek mínuszban, mielőtt még egyáltalán elkezdik a munkájukat. A több slágert is jegyző Dunn szerint az lenne a jó, „ha eljönne a nap, amikor a szerzőknek elég lenne szerzőnek lenni, és csak ebből meg tudnának élni.”

(Nyitókép forrása: ivorsacademy.com)