Státuszszimbólum lett a nagy koncertekre eljutni

Mint arról már más szempontból írtunk, Harry Styles nemrég meghirdetett turnéja több rekordot megdöntött, csakúgy, mint az elmúlt pár év nagy figyelemmel követett koncertkörútjai. Arról is rengeteg szó esett, hogy a szupersztárok koncertjeire minden korábbinál magasabb árakon kelnek el a jegyek – a „funflation” nevet kapta az a jelenség, hogy a jegyárak az általános inflációnál jóval nagyobb mértékben nőttek.

Az utóbbi pár évben terjedő „minirezidenciák”, vagyis amikor a folyamatos utazás helyett egy-egy városban van sok fellépés (Harry Styles a Madison Square Gardenben harminc estén lép színpadra), a produkció számára költségcsökkentő hatású, hiszen kevesebbszer kell lebontani és felépíteni a teljes díszletet – viszont az utazások költségét a rajongókra hárítja, vagyis az ő oldalukon a látható jegyáraknál is nagyobb a költségek növekedése.

A Guardian cikke arra keresi a választ, hogy mi lehet ennek a látványos jelenségnek a hátterében. Bár Harry Styles, Taylor Swift, Beyoncé, a Coldplay stb. esetében szupersztárokról beszélünk, a keresletet önmagában nem magyarázza a rajongótáboruk mérete.

A lap szakemberek és rajongók megkérdezésével arra jutott, hogy a fiatalok között amolyan státuszszimbólum lett az, hogy eljutnak azokra a turnékra, amikről „mindenki” posztol a közösségi médiában, és amikre a kereslet jóval meghaladja a kínálatot. „A közösségi oldalakon nagyon megy, ha olyasmihez férsz hozzá, amihez mások nem, vagy legalábbis a többieknél hamarabb” – mondta a Guardiannek egy rajongó, aki szinte minden pénzét koncertjegyekre költi.

Fontos az is, hogy a fellépők sokszor váratlan sztárvendégeket hívnak, vagy élőben mutatják be az új dalukat, az ezekről a pillanatokról készült videók pedig jellemzően virális sikert érnek el. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak a szűken vett rajongótáborban terjed az érzés, hogy „ott kell lenni, különben kimaradsz valami fontosból”. A közösségi médiás megosztások ösztönzését már a színpadkép megtervezésénél figyelembe veszik a nagy produkciók.

A megnőtt jegyárak persze az elvárásokat is a magasba emelték; egy egyszerű koncert, ahol csak játszik a zenekar a színpadon, mögöttük kivetítővel, gyakran csalódást kelt. „Még ha a bruttó bevétel többmillió dolláros nagyságrendű is, a produkciós költségek is elképesztőek – az előadók nem ebből lesznek rettentő gazdagok” – mondta a Guardiannek egy neve elhallgatását kérő menedzser. A nagy produkciók olykor akár több száz embert is foglalkoztathatnak.

A jelenség árnyoldala az, hogy a közepes és kisebb előadók számára a turnézás nehezebb lett. Ha a szórakozásra költhető pénzt elviszik a „kihagyhatatlan” arénakoncertek, akkor a kisebb zenekarok nehezebben adják el a jóval olcsóbb jegyeket is. A színpadi produkciók iránti megnövekedett elvárásokat ők is érzik, ugyanakkor anyagi lehetőségeik jóval korlátozottabbak. Az Egyesült Államokban például már olyan magasak lettek a turnézás költségei, hogy azért tűnik úgy, hogy szinte csak aréna- és stadionkoncertek vannak, mert egyre inkább csak a sztárok engedhetik meg maguknak a nagyobb koncertkörutakat.

Nyitókép forrása: Coldplay Facebook