Szabó Attila: A beat máig meghatározza az életünket

Szabó Attila, a Csík Zenekar prímása, gitárosa, szerzője (és a feldolgozások felelőse) gyerekkorában szeretett bele a beatbe. A magyar dalszerzés éve alkalmából megjelent Dalszerző Bookazinban a Beatles és az Illés úttörő szerepéről, a magyar beat a népzenéhez fűződő viszonyáról és a hatvanas évek popzenei forradalmának mai továbbéléséről mesélt Rónai Andrásnak. 

„Sokáig azt hittem, hogy Szörényi Levente érdeme, hogy olyan kardinálisan megjelent a magyar népzene az Illésben, de aztán később kiderült, hogy ő inkább a délszláv hatást hozta: Amikor én még kissrác voltam, Kugli. De a Nehéz az út lemezen ott van az Átkozott féltékenység című dal is, ami pedig Bródy Jánosnak köszönhető. Amikor először beszélgettünk, talán egy Sziget Fesztiválon a Magyar Dal Napján, akkor mesélte, hogy náluk otthon megvoltak a Pátria-lemezek, vagyis a század elején kereskedelmi forgalomban is  megjelentetett archív népzenei felvételek. János imádta a széki Lajtha-gyűjtést, amiben valóban rengeteg gyönyörű, csodálatos dal van. Köztük van az „Elmegyek, elmegyek, messze földre megyek” kezdetű menyasszonykísérő, egy nagyon lassú csárdás. Ezt annyira szerette, hogy kitalálta, hogy ír a dallamhoz egy új szöveget; ezt pedig lekísérte a beatzenekar.”

Az első kezdeményezések utóélete

„Ezek a dalok 1968-ban születtek, és aztán sokáig nem volt ennek igazán folytatása. Voltak inkább poénnak szánt álnépies dalok, mint a korai Syriustól az Így mulat egy beates magyar úr, vagy a Hungariától a Nem bújok én többé már a subába, de újra komolyan a népzenével csak a hetvenes évek közepe-vége felé foglalkoztak, amikor elindult a Kormorán és a társai. Az Illés feloszlása után a Fonográf inkább country volt, de aztán jött az István, a király, ami megint nagyon komolyan behozta a népzenét. A Muzsikás is játszott, táncosok is voltak, ott nagyon komoly népzenei gyökerek mutatkoztak meg. Nem is beszélve Szörényi Levente második szólólemezéről, a Hazatérésről, amin több dalban népi hangszeresek játszanak.”

A táncházmozgalom

„De ezek inkább elszigetelt jelenségek voltak, az Illés után kellett jönnie egy táncházmozgalomnak, hogy azt mondják, jé, tényleg, van ilyen zenénk. Sokat elárul, hogy amikor húszévesen az első táncházamba beestem, akkor azt sem tudtam, hogy mi ez. S bár ének-szakos voltam, fogalmam sem volt arról, mi az az autentikus népzene. A hangszerekről se nagyon. Nyilván Bartókról, Kodályról, a népdalokról, gyűjtésekről tudtunk, és azt egy pici kis szépérzékkel érzi az ember, hogy ezek a dalok gyönyörűek. De a hangszeres népzenét nem tanították nekünk. Azt sem igazán tudtam, hogy az autentikus magyar zene és a cigányzene különbözik. Ezt egyébként sokan a mai napig összekeverik, mert ugyan különbözik a falusi és a kávéházi cigányzenekar, de a hangszerek lényegében ugyanazok, és hasonlóan is muzsikálnak velük. 

Sajnos szegény Kodály eltávozott, mielőtt kitalálta volna az zeneoktatásnak azt a részét, hogy a tanárokat hogyan kell képezni. Nekem nagyon jó énektanárjaim voltak általános és középiskolában, mindegyiket imádtam, de ők is csak annyit tudtak a népzenéről, amennyit kellett, nem látták egységében ezt a kultúrát. Azért is végeztem el később az egyetemen a néprajz szakot, mert azt éreztem, hogy szakbarbár vagyok. A zenéhez végül is értek, de hogy az mitől lett olyan, miért arról énekelnek, miért úgy játsszák, miért vannak ezek a tájegységek – ehhez kellett egy néprajz szak, hogy nagyjából egységében lássam. 

Halmos Béla és Sebő Ferenc annak idején elmondták, hogy a hatvanas évek végén egy nemzetközi diáktáborban jártak, ahol este a tábortűznél mindenki énekelte a saját népdalait, és ők akkor jöttek rá, hogy nekik igazából fogalmuk sincs az eredeti népdalokról, nem is igazán tudnak erről. Korábban játszottak népdalokat, de gitárral kísérve, mert nem tudták, hogy autentikusan hogyan kell, tehát hegedűvel, brácsával, bőgővel.”

A cikk további részében:

Mi az, ami tovább él a beatből?

Mit jelent a magyar beat?

Miért nem került még Illés feldolgozás Csík-lemezre?