Szerkesztőségi ajánló a nyárra

Kulturális ajánló a szerkesztőségtől: könyvek és zene

Rónai András

Régóta tervben van, hogy felzárkózzak Annie Ernaux-ból, de most megkaptam a végső lökést – mégpedig Olivia Rodrigótól, aki arról beszélt a New York Times Popcastjában, hogy Stupid song című dalát Ernaux Egyszerű szenvedély című könyve inspirálta. Nem mintha elkötelezett Rodrigo-rajongó volnék, hanem milyen már, hogy egy 23 éves ex-Disney színésznő-énekesnő műveltebb nálam?! Érdemes megfigyelni egyébként, hogy Rodrigo milyen természetesen beszél erről az inspirációról, nincs benne semmi „hú, én olvasok!” felhang, hanem csak egyszerűen: olvas és az hat rá. Az utóbbi idők egyik legbiztatóbb fejleménye ez, hogy – ahogy a Guardian fogalmazott – „a politikai anti-intellektualizmus korában a popkultúrában az okos lett az új cool”. Amire a legismertebb példa Dua Lipa – akihez szintén fel kell zárkóznom, úgyhogy David Szalay könyvét is beterveztem nyárra.

Wagner Sára

Nyáron mindig a kezembe kerül a Beszélgetés Pilinszky Jánossal című könyv. Már egy-egy mondat is napokra való gondolkodnivalóval szolgálhat. Pilinszky számára meghatározó volt a zene, Kurtág György megzenésítette verseit, és jó barátja volt Kocsis Zoltán is.

Amikor zenekritikáról beszélünk, akkor a legelső név, aminek el kell hangoznia, Pernye András. Írásai ma is aktuálisak, még a koncertkritikái is! A Budapest hangversenytermeiben: Válogatott zenekritikák 1959‒1975 című kötetet olvasva szinte a Kádár-korszakban érezhetjük magunkat, sőt, ott szeretnénk lenni Richter, Rosztropovics, Brendel, Barenboim, Fischer Annie és Rados Ferenc koncertjén. Legalábbis én.

Ha még régebbre szeretnénk utazni, ajánlom a Zenei írások a Nyugatban című könyvet, amely 1978-ban jelent meg és a Nyugat folyóirat zenekritikáiból válogat. Többek között Csáth Géza, Molnár Antal, Kodály Zoltán és Tóth Aladár sorai hozzák közelebb hozzánk a 20. század elejének zenei életét. Elgondolkodató, hogy ma van-e (miért nincs) idő és figyelem ahhoz az elmélyüléshez, amely visszaköszön ezekből az írásokból. Ha valamikor, akkor nyáron talán lesz pár szabad óra, hogy olyat is olvassunk, amire a hétköznapokban nehéz időt találni.

Balázs Konrád

Empatizálok minden jogtulajdonossal, aki utálja a Spotify-t, de felhasználóként sajnos nem tudom nem szeretni – annyira jól ismer már, hogy évek óta itt érnek a legjobb zenei felfedezések. Ha újat szeretnék megismerni, csak hátradőlök és hagyom dolgozni az autoplayt. 

Ecca Vandal – LOOKING FOR PEOPLE TO UNFOLLOW (LP)

Dél-afrikai születésű rebellis zenész csaj, aki 2017-es debütalbuma után most rukkolt elő új lemezanyaggal, annak első felén agresszív, zajos punk-rock, második felén hip-hop számokkal. 17 dal, és csak 41 perc, az albumformátumot nagyon kreatívan használó sorrendben. Nagyon erős eleme főleg a punk-rock részen, hogy egy-egy dal között mindössze a másodperc töredéke a szünet. Karakteres dalszerzés és soundok, parádés hangszeres játék, ugyanannyira IDLES, mint Travis Scott fanoknak. Eccának egyébként szépen ível felfelé a karriere, már Travis Barker is vele jamel.

Bleach 9:3 – Bleach 9:3 (EP)

Mennyi jó előadót termelnek ki az írek, te jó isten! Maradunk a punk-rock vonalon. Az egymást AA-gyűlésen megismerő tagság éppen első single-jeit dobálta ki, hozzám a Ceiling jutott el és lett instant szerelem. Lehetne ebben szebben énekelni, hogy “So sick of feeling nothing”?

Enola Gay

És akkor maradjunk az íreknél. Az egyelőre szintén debütalbum nélküli zenekar az IDLES előtt lépett fel a Budapest Parkban: beléjük hallgatva egyből beugrott, hogy már ajánlotta őket is az autoplay. A receptjük nincs túlcifrázva, de nagyon működik: zajos dance-punk spoken worddel és sok kiabálással. Nem csoda, hogy Iggy Pop is imádja őket.

+1: Végtelen Arcade Fire-videoklip

Az Arcade Fire nem túl erős új lemezéhez különleges videóélményt hozott: olyan klipet készítettek a Year of the Snake-hez, amiből minden lejátszásnál mást látsz. Állításuk szerint nincs a világon, aki ugyanazt a verziót láthatja belőle. Az Arcade Fire két frontkaraktere, Régine Chassagne és Win Butler úgy tűnik, hogy válásuk után jóban maradtak: a végtelen videoklip mindegyik verziója egy road movie az egykori házaspár bolondozásairól egy Texas felé vezető utazáson.