Több pert is nyertek az MI-cégek, de a zeneipar ettől még reménykedhet

Nemrég a Claude chatbotot fejlesztő Anhtropic és a szintén nagy nyelvi modellt fejlesztő Meta is pert nyert a jogtulajdonosok ellen, akik szerint jogtalanul használták fel az általuk írt szövegeket – jellemzően könyveket – a modellek betanításához. A két ítélet jelentős pontokon különbözik, de az világosan látszik, hogy mire kell figyelnük a zenei jogtulajdonosoknak.

Mi az a méltányos használat?

Mint arról már többször írtunk, az MI-fejlesztők érvelésének a lényege az szokott lenni, hogy a betanítás ún. méltányos használat (fair use), amihez nem szükséges a jogtulajdonosok engedélye. A méltányos használat az Egyesült Államok jogrendszerében nem tételesen felsorolt kivételeket jelent a jogvédelem alól, hanem egy több elemű szempontrendszert, amit a bíró mérlegel, ha perre kerül a sor. Természetesen a precedensek is fontosak, de pont a mesterséges intelligencia esetén ezek hiányoznak.

Esetünkben a négy szempont közül az alábbiak a legfontosabbak:

• A felhasználás célja és jellege: egyfelől az, hogy pl. oktatási vagy üzleti célokat szolgál-e, másfelől az, hogy a jogvédett műveket milyen mértékben alakítja át (megváltozik-e a mű célja, jellege).
• Milyen mértékben fenyegeti a felhasználás az eredeti mű(vek) piaci értékesíthetőségét.

A négy szempont közül a másik kettő kevésbé vitatott: a felhasznált művek „jellege” (más elbírálás alá esik egy kreatív alkotás, mint egy tényeket összegyűjtő, de mind az irodalmi szövegek, mind a zene esetében egyértelmű a helyzet), illetve a felhasznált rész terjedelme (jellemzően teljes könyveket, zeneműveket használnak a betanításhoz).

Átalakító felhasználás vs. piaci értékesíthetőség

Az Anthropic és a Meta ellen indított perek esetében a bíró megállapította, hogy a szövegalkotó MI-k nagy mértékben átalakítják a felhasznált szövegeket, vagyis az output nem plagizálás. Mindkét ítélet azt hangsúlyozta, hogy ezt a transzformatív jelleg a méltányos használat mellett szól, azonban a fő kérdés az, hogy milyen viszonyban áll ez a másik szemponttal, tehát milyen mértékben károsítja az eredeti művek piaci értékesíthetőségét egy generatív szövegíró modell.

Az Anthropic ügyében ítélkező bíró szerint egy nagy nyelvi modell betanítása nem különbözik attól, mint amikor egy gyerek megtanul olvasni, és nyilvánvalóan abszurd úgy érvelni, hogy az, hogy az iskolában megtanítják a gyerekeket szövegeket írni, fenyegeti a már létező művek piacát.

A Meta ügyében a bíró viszont így fogalmazott: „a piaci hatást tekintve egyáltalán nem összehasonlítható a gyerekek írni-olvasni tanítása ahhoz, amikor létrehoznak egy olyan terméket, ami aztán számtalan versengő alkotást tud létrehozni az emberihez képest elhanyagolható mértékű időt és kreativitást igényelve.” Vagyis – ahogy egy jogi elemzés összefoglalja – nem csupán egy-egy „versengő” művet hoznak létre (amit a szerzői jogi törvény nem tilt), hanem „szó szerint millliónyi másodlagos művet”, ami más kategória: az eredeti művek „helyettesítésével” fenyeget a piacon. A bíró szerint ez a káros hatás akkor is fennáll, ha az MI által létrehozott szövegek önmagukban nem jogsértőek (plagizálások).

Így a Meta ügyében nem azért nyert az MI fejlesztő, mert a bíró szerint bizonyosan méltányos használat az MI-betanítás, hanem mert a felperesek érvelése nem bizonyította kielégítően a piaci károkozást. (Röviden: azt állították, hogy a jogosítás nélküli betanítás fenyegeti a potenciális jogosítási piacot, ami körkörös érvelés). Egyébként az Anthropic sem aratott teljes győzelmet: a bíróság elmarasztalta a céget amiatt, hogy kalózoldalakról beszerzett könyveket töltöttek le, amiket a felhasználás után is tovább tároltak.

Tanulságok a zenei jogtulajdonosok számára

A Music Ally alapos összefoglalója szerint a zenei jogtulajdonosoknak egyáltalán nem kell megijedniük a két ítélet miatt, ugyanakkor az is látszik, hogy fontos, hogy tényekkel alaposan alátámasztott érveket dolgozzanak ki.

A Meta ügyében ítélkező bírótól a lap szerzője, Stuart Dredge kiemeli, hogy „az, ha a használat átalakítja a műveket, nem jelenti önmagában, hogy nem történt jogsértés”, és „a méltányos használat megítélésében a jogvédett művek piacának okozott kár nagyobb súllyal esik latba, mint az a cél, amivel a másolatokat létrehozták”. Ez a pont az, ahol kielégítő bizonyítékokkal kell előállni.

Ezért a zenei jogtulajdonosok számára a legfontosabb az, hogy részletesen leírják, hogyan okoznak kárt a műveik piacának az MI alkalmazások. Meg kell nevezniük, hogy milyen specifikus piacokról van szó (pl. stockzene, snyc, esetleg a stream), és ha már most megtörtént a károkozás, akkor azt dokumentálni kell (pl. csökkenő jogdíjak, elveszett sync lehetőségek).

A két lezárult perben a bírók úgy ítélték, hogy az MI jelentős mértékben átalakítja a felhasznált jogvédett műveket. Ez a zenében – a zeneműkiadók az Anthropic ellen indított perében a dalszövegek, a kiadók a Suno és az Udio ellen indított perében a teljes zeneművek esetében – nem teljesen igaz, ami szintén jobb helyzetbe hozza a jogtulajdonosokat, mint amilyenben a fenti két perben a szerzők voltak. A Suno és az Udio, illetve a Claude chatbot ugyanis viszonylag könnyen rávehető, hogy ismert műveket, illetve azokra igencsak hasonlító dalokat, dalszövegeket állítson elő, vagyis az output (a könyvekkel ellentétben) lehet plagizálás. Ezt a Suno és Udio elleni perben már a keresetben is dokumentálta az RIAA.

A Meta ügyében ítélkező bíró egy megjegyzése szintén azt mutatja, hogy a jogtulajdonosok bizakodhatnak. Ebben a bíró az egyik olyan érvre válaszol, amit gyakran hangoztatnak azok, akik el akarják kerülni az MI szabályozását. „Nevetséges az a felvetés, hogy a fejlesztők számára kedvezőtlen szerzői jogi ítéletek megakadályoznák a technológiai fejlődést. Ezek a termékek a várakozások szerint milliárdos vagy annál is nagyobb nagyságrendő összegeket termelnek majd a fejlesztőiknek. Ha a jogvédett művek felhasználása tényleg olyan fontos, mint a fejlesztők mondják, akkor bizonyára megtalálják majd a módját, hogy ezért kompenzálják a jogtulajdonosokat”–- írta a bíró.

Illusztráció: Claude / Anthropic