A klubok nehézségeit foglalta össze a Századvég tanulmánya, a működtetés költségeitől a szakmai kihívásokig. A Music Hungary kerekasztal-beszélgetésén viszont az is előkerült, hogy miért van ok az optimizmusra: a nehéz helyzet egyrészt rákényszerítette a klubokra a nyitottságot, másrészt pedig a kommunikációra, egymás segítésére is egyre nagyobb az igény.
A klubok nehézségei a Századvég tanulmánya szerint
Nemrég jelent meg az a kutatás, amit az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Programjának megbízásából a Századvég készített a klubok és művelődési házak helyzetéről. A 25 interjúra építő kutatás arra kereste a választ, hogy milyen bevételei vannak a kluboknak, milyen nehézségekkel küzdenek, illetve az NKA szerepére és a vele szemben támasztott igényekre vonatkoztak a kérdések.
A felmérés szerint a megkérdezettek által említett nehézségek négy fő csoportba oszthatók:
Működtetési kihívások
A fenntartási és működtetési költségek jelentősen megemelkedtek az elmúlt években. Nőtt a rezsi, a beszállítói költségek (pl. ital), a működéshez szükséges engedélyek beszerzésének ára stb.
Gazdasági-társadalmi kihívások
A tanulmány ezen azt érti, hogy a költségek növekedése együtt járt a látogatószám csökkenésével. Ennek két fő oka van: egyrészt „a látogatók reálbércsökkenésével párhuzamosan a jegyárak emelkedése azt eredményezte, hogy kevesebben látogatják a klubokat, művelődési házakat és kevesebbet is fogyasztanak”. Másrészt a fiatal generáció elérése különösen nehéz lett, mert ennek a nemzedéknek a „nagy része a járványhelyzet alatt átállt az online fogyasztásra, és sokkal tudatosabb fogyasztás jellemzi, mint az idősebb generációkat (például nem költenek annyit alkoholra, éttermi ételekre).”
Szakmai kihívások
Különösen a vidéki klubokat sújtja, hogy a zenekari költségek megemelkedtek, illetve az ismertebb előadók (a klubvezetőkkel készült interjúk szerint) „szívesebben lépnek fel nagyobb közönség előtt”, ami elsősorban Budapesten lehetséges. Emellett szintén vidéken jellemzőbb az, hogy nehéz megfelelő technikai személyzetet találni. Erről a témáról egyébként a másik oldalról, a nagy menedzsmentek oldaláról is volt szó egy másik beszélgetésen; mint ott elhangzott, egy harmincfős stábot foglalkoztató előadónak valóban kicsit egy 3-400 fős klub, nekik a vidéki nagyvárosokban 1000-1500 fős helyszínek volnának megfelelők.
Finanszírozási kihívások
Ide vette a tanulmány a művelődési házak számára korlátozottan elérhető pályázati lehetőségeket. A klubvezetők magasnak tartják az áfát is; ahogy egyiküket idézi a tanulmány: „egyszerűen nem hiszik el külföldi menedzserek, hogy tényleg 27%-os a kulturális áfa”. Vannak, akik a koncertek után fizetendő jogdíjakat mértékét és adminisztrációját is sokallják. Azt Artisjus reagálása – ami hangsúlyozza, hogy a jogdíj azokat a szerzőket illeti, akiknek a dalai a kluboknak elhangoznak – itt olvasható.
Megoldások és igények
A tanulmány szerint a nehézségekre sokféle válasz született, de ezek a tanulmány szerint csak „az intézmények alkalmazkodóképességét szolgálják, az olyan hosszú távú, koncepciószerű megoldások, amelyek az egyre növekvő költségeket és az egyre csökkenő klub-, művelődési ház-látogatottságot kezelni tudná, még váratnak magukra.”
A különféle, a bevételeket növelő stratégiák között ott van a profilbővítés, legyen szó éttermi vagy szállásadói szolgáltatások bevezetéséről, vagy az élőzenei koncert után diszkós after party szervezéséről, ami egy másik közönséget vonz ugyanazon az estén; a professzionalizálódás, például a marketing fejlesztése; az infrastrukturális fejlesztés és a termek hasznosítása, kiadása.
Ezzel együtt is az NKA-támogatás kulcsfontosságú, egyes klubok számára egyenesen életmentő, vagy legalábbis ahogy az egyik interjúalany fogalmaz, „a klub élőzenei profilját ez a támogatás tudja életben tartani”.
A megkérdezettek szerint jó lenne, ha a támogatások követnék az inflációt; szélesebb körben lehetne felhasználni ezeket (pl. infrastrukturális fejlesztésekre); egyszerűbb lenne az adminisztrációjuk. Felmerült az az igény, hogy javítani kellene a kommunikációt egyrészt az NKA és a klubok között, másrészt pedig „kifelé”, vagyis nagyobb láthatóságot, intenzívebb reklámtámogatást is szívesen látnának.
„Nagyobb az igény arra, hogy kommunikáljunk, segítsük egymást”
A klubok nehézségei persze nem 2025-ben keletkeztek; a Music Hungary konferencián 2023-ban is szólt erről egy beszélgetés, 2024-ben pedig egyenesen drámai helyzetről számoltak be a résztvevők. Idén a témába vágó kerekasztal-beszélgetésnek, igaz, hogy kérdőjellel, de az volt a címe, hogy Klubok a teljes összeomlás szélén?
A beszélgetést moderáló Décsy Eszter azzal a kérdéssel indított, hogy vannak-e egyáltalán optimista hangok a szcénában – és kiderült, hogy vannak. A beszélgetés végül a nehézségeket nem tagadva jóval pozitívabb lett, mint az várható volt.
Ahogy Marton Zsanett (Dürer Kert, Budapest) fogalmazott, a helyzet kihozta a klubszíntér szereplőiből azt, hogy „nagyobb az igény és a nyitottság arra, hogy kommunikáljunk egymással, segítsük egymást”. Ezért alakulóban van egy, a klubokat összefogó egyesület. Ennek kétféle célja lesz: a kommunikációt erősíti egyrészt befelé, vagyis a klubok között, illetve kifelé. Fontos elmondani a szélesebb közönségnek is, hogy miért fontosak a klubok, miért érdemes támogatni ezeket. Egy sikeres kampány az önkormányzatokkal, a környéken lakókkal való konfliktusokat is csökkenthetné. „Mi tudjuk, miért fontosak a klubok, de nem biztos, hogy ezt mindenki tudja” – fogalmazott Gellai Gergő (Made In Pécs, több pécsi klub vezetője).
Ő egyébként a helyzetet úgy jellemezte, hogy most a korábbinál „sokkal célirányosabban kell tervezni, kevesebb kotyogással kell működni”. Ez azt jelenti, hogy ha egy klubtulajdonos nem figyel, akkor könnyen beleszaladhat „egy olyan buktába, ami alapvetően téríti ki a klub működését”.
Szerinte fontos, hogy a nehézségek közepette az ember mindig emlékezzen arra, hogy mi az, ami miatt ezt az egészet elkezdte. Erre reagálva Facsády Orsolya (Turbina, Budapest) elmondta, hogy hetente legalább egyszer beáll a közönségbe, hogy lássa, ott milyen az az élmény, amit a klub nyújt; Marton Zsanett pedig van, hogy inkább az arcokat nézi, nem is a koncertet.
„Sokat lehet tanulni a más típusú előadóktól, közönségtől”
A Music Hungary-n a Századvég tanulmányában is említett megoldások közül főleg azt járták körül, hogy hogyan lehet, illetve hogyan nem érdemes tágítani a klub arculatát. Ahogy Gellai fogalmazott, „minél több szubkultúrát meg kell célozni”, elemezve, hogy kik azok, akik „reálisan jegyvásárlóvá válhattak”. Míg Budapesten talán működhet egy klub, ami egy-két szubkultúrát szólít meg, vidéken ez nem reális.
Marton Zsanett úgy fogalmazott, hogy „fontos az identitás, de működés fenntartásához be kell hozni olyan programokat is, amik ehhez nem passzolnak” – de ehhez hozzátette, hogy valójában ez pozitív is lehet: „sokat lehet tanulni a más típusú előadóktól, közönségtől. A helyzet ránk erőlteti a nyitottságot, és ez jó is.” De ha zenei stílushoz nem is kell ragaszkodni, az fontos, hogy értékrendje legyen a klubnak.
A nyitottság persze kísérletezéssel jár, amire az ember nehéz helyzetben kevésbé szánja rá magát. Ahogy Gál Máté (Ápoló Klub, Kecskemét) fogalmazott, „mi is sokszor igyekszünk biztosra menni, kevés terünk van arra, hogy új rizikósabb dolgokat kipróbáljunk”, pedig ez egyébként célja volna a klubnak.
Kapcsolódó tartalmak
