Velek Domonkos: „A beat egyfajta lüktetést jelentett számunkra”

Magyar zenei újjászületések a XXI. században – ezzel az alcímmel jelent meg októberben az első Dalszerző Bookazin. A kiadványban különböző generációkhoz tartozó zenekarokat kérdeztünk a magyar beat örökségéről. Sorozatunk negyedik részében Velek Domonkost kérdeztük a kisbetűs ünnepnapokból. A magyar beat rájuk tett – akár tudatos, akár öntudatlan – hatása mellett arra is kíváncsiak voltunk, szerintük általánosságban mi él tovább ebből a hagyományból. 

A kisbetűs ünnepnapok kezdeti időszakában, talán mondhatni, hogy első lemezünkkel bezárólag elég erősen jelen volt zeneiségünkben az a valami, amit „beat rocknak” diagnosztizáltunk. Ez egyfajta dalstruktúrát, de még inkább hangszerelési elgondolást vagy lüktetést jelentett számunkra, azonban ahogy egyre közelebb kerültünk a saját hangunkhoz, úgy távolodtunk ettől. Ez a hatás inkább a Beatles iránti imádatomnak volt köszönhető, de egy ponton szükségét éreztem, hogy a magyar beatben is megmerítkezzem.

Míg zeneileg nagyon szeretem az Illés Add a kezed és Ne sírjatok, lányok című lemezeit, szövegileg mindig is egy abszolút ellenpontnak éreztem: „ilyen az a dalszöveg, amit soha nem szabad írni”. Leginkább, mert nem öregedtek jól, porosnak hatnak ma már. Az Omega ezzel szemben újat mutatott minden tekintetben, és mi is erre a zenei innovációra törekszünk. Az amúgy megmaradt, hogy az első sulis fellépésünkön az igazgató mint beatzenekarra hivatkozott ránk, mikor megköszönte az egyébként elég rossz mutatványunk.

Azon, hogy mi él tovább a beatből, rendesen el kellett gondolkodnom, mert ha a nagy triászra gondolok, akkor a 60-70-es évekből egyedül a Presser-féle csapat az, amelyik szerintem a múltból is a mának szól. A zenei környezetünkben senki nem is nagyon vezeti magát túl harsányan a Metróhoz vagy az Illéshez –  egész más a helyzet ellenben az Omega, a Kex, a Syrius (de nem akarom keverni a szezont a fazonnal) esetében. Közvetett módon, a 80-as évek undergroundján keresztül viszont könnyű út vezet a ma alternatív zenéjéhez, így a popzenéhez is. De azért meghallgatok néha egy-egy Atlas-dalt…