Villámlik, mennydörög…

Ismét fellángolt a régi vita az online médiában és a közösségi oldalakon: meddig terjed a szerzők és előadók beleszólási joga, ha műveiket nyilvános előadásokon használják fel? Szükséges-e előzetes engedély, és jogukban áll-e megtiltani a felhasználást?

A hétvégi Budapest Pride-on Mia Szösz dragműsorának részeként felhangzott a Quimby Most múlik pontosan című dalának a Csík Zenekar által készített feldolgozása. Nem sokkal később a zenekar énekesnője, Majorosi Marianna tiltakozott, a Quimby pedig jelzést adott arról, hogy hasonló esetben legalább egyeztessenek velük a rendezvény szervezői. Felmerül a kérdés: milyen jogi vagy erkölcsi sérelem érte a szerzőket és az előadókat, és milyen lépéseket tehetnek hasonló esetekben az érintett művészek?

Nem új, és nem is kizárólag magyar jelenségről van szó. A kérdés, hogy egy nyilvános rendezvényen szükséges-e engedélyt kérni a jogtulajdonosoktól, rendszeresen visszatér a nemzetközi színtéren is. Neil Young, Bruce Springsteen, az R.E.M. vagy Adele például több alkalommal is felszólaltak amiatt, hogy dalaikat politikai eseményeken használták fel az engedélyük nélkül.

A kérdés szerzői jogi megközelítéséről, a szabályozás mögött meghúzódó okokról 2024-ben közöltünk cikket, amikor Demjén Ferenc szerette volna megtiltani dalainak ellenzéki politikai rendezvényeken való használatát. Az ebben az írásban közzétett szempontokat osztjuk meg újra.

Zenés rendezvények: mikor nem elég az Artisjusnak jogdíjat fizetni?

A védett zeneművek felhasználása engedélyköteles. Ezek nyilvános előadása olyan tömegesen történik, hogy több, mint egy évszázada közös jogkezelő szervezet (Magyarországon az Artisjus) végzi a jogosítást – tehát a szervező egy helyre fizetett jogdíjjal szerzi meg a művek előadására vonatkozó engedélyt.

Vannak azonban olyan esetek, amik kivételt jelentenek, amiknek jogosítására az Artisjus felhatalmazása nem terjed ki: ilyenkor a szerzői jogosultak és a felhasználó közvetlenül állapodnak meg a felhasználásról, valamint a jogdíj mértékéről.

1. Nagyjogos elhangzások

Az úgynevezett nagyjogos zeneművek közé tartoznak a színpadra szánt (azaz dramatikus) zenés művek, pl.:

• operák
• operettek
• musicalek

Az ilyen művek egészének, jeleneteinek vagy keresztmetszetének előadásához mindig közvetlenül kell engedélyt kérni a szerzőtől, illetve jogutódjától (vagy az őket képviselő cégtől).

2. Zenei átdolgozások

Ha egy zeneművet nem eredeti formájában használnak fel, hanem a hangszerelésen túlmenő, azt új szerzői munkával kiegészítő változtatás történik, az szintén közvetlen engedélyezést igényel.

Minden, amit a zenei átdolgozásokról tudni érdemes: A zenei átdolgozásokról szóló Artisjus-füzet – részletesebben az átdolgozás feltételeiről.

3. Fordítás, megfilmesítés, megzenésítés

A zenei műveknél vannak más olyan beavatkozások, módosítások, amelyeket a szerzői jog szintén „átdolgozásnak” hív, ha azoknak egyéni, eredeti jellege van. Ilyen például:

• a dalszöveg megváltoztatása (eredeti nyelv keretein belül)
• új szöveg az eredetitől eltérő nyelven (ideértve a fordítást is)
• az eredetileg instrumentális műhöz utólag szöveg írása

Az átdolgozás speciális formája – amelyre szintén nem az Artisjustól, hanem a szerzőtől, jogutódjától kell egyedi, írásbeli engedélyt kérni – a versek megzenésítése, hiszen a meglévő irodalmi műből egy új alkotás (zenemű) keletkezik.

4. Megfilmesítés

Ha valaki filmet készít, és ehhez zeneművet használ fel, akkor ennek „megfilmesítése” történik, ami szerzői jogilag szintén átdolgozásnak minősül, így a mű szerzőinek, jogutódjainak (vagy képviselőjüknek) közvetlen írásbeli engedélyét igényli.

5. Jogkezelés ellen tiltakozó szerzők

A szerzőknek van ugyan lehetősége ebből a közös jogkezelésből meghatározott formai követelmények szerint kilépni, ez azonban csak előzetesen lehetséges, úgy, hogy a szerző minden műve tekintetében és általában (tehát nem egy-egy konkrét előadás tekintetében) szünteti meg a jogai közös jogkezelését.

A témáról Grad-Gyenge Anikó szerzői jogi szakértőt, a BME GTK Üzleti Jog Tanszék habilitált egyetemi docensét kérdeztük.

Véleménye szerint ennek oka, hogy „a közös jogkezelés tömeges jellege nem teszi lehetővé a mazsolázást – vagyis hogy a szerző azokat az eseti felhasználásokat kiemelje magának, amelyeket valamilyen okból mégis maga szeretne engedélyezni vagy éppen megtiltani”.

Így a kilépést követően a szerző addig maga végzi a jogai gyakorlását minden felhasználás tekintetében, amíg újra nem csatlakozik közös jogkezelő szervezethez.

6. A mű egységének védelme

Az alkotónak a műve integritásához való személyhez fűződő jogát érintheti, ha a mű olyan környezetben hangzik el, amely az alkotó számára kifogásolható. Ez a jog megilleti az előadóművészeket is. Grad-Gyenge hangsúlyozza: „a szerzői jogi törvény szerint jogsértés csak akkor következik be, ha a felhasználás visszaélésszerű és egyben a szerző becsületére, jóhírnevére sérelmes. A joggyakorlat szerint önmagában pedig még az még nem feltétlenül alkalmas a becsület, jóhírnév sérelmére, ha a szerző politikai nézeteivel nem egyező rendezvényen hangzik el az alkotás.”

Az integritás sérelmét a bíróság tudja megállapítani, és a bírónak számos szempont mérlegelésével kell kialakítania a döntését. Ilyen személyhez fűződő jogi sérelmet jelent az európai bírói gyakorlatban az, ha a művészeti alkotást pornófilmben használják fel, vagy ha egy bibliai tárgyú festményt a rendeltetésével össze nem férő módon filmvígjátékban használnak fel. Egy vallásos tárgyú írásmű vallásellenes képekkel való illusztrálása is ilyennek minősült már. Politikai viszonylatban magyar jogesetet nem ismerünk, de a német gyakorlatban jogsértőnek minősítették, amikor olyan válogatáslemezen jelent meg egy zenemű, amelynek a politikai szellemisége szélsőségesen ütközött a szerző politikai felfogásával.

Grad-Gyenge Anikó véleménye szerint „az integritásvédelem nem a szerző, illetve az előadóművész politikai nézeteit védi, különösen nem az egyébként politikailag semleges műveiben, hanem azt, hogy a mű művészi mondanivalóját ne torzítsák el.”

Ha a szerző vagy az előadóművész politikai nézeteivel nem egyező politikai irányultságú rendezvényen kerül felhasználásra az alkotás, az eset összes egyéb körülményének mérlegelésével tudja a bíróság eldönteni, hogy az sérelmes-e a szerző becsületére, jó hírnevére. Önmagában a politikai véleményszabadság gyakorlása nem mentesít a mű integritásának megsértése alól. Természetesen, ha a művet előadta már egy előadóművész, de az más előadó közreműködésével kerül előadásra, ott csak a szerzői integritásvédelem sérelme merülhet fel.

Grad-Gyenge hozzáteszi: „A közös jogkezelő szervezet a hatályos jogi szabályozás alapján nem gyakorolhat személyhez fűződő jogokat. A képviselt művek, előadóművészi teljesítmények tekintetében pedig nem tagadhatja meg a nyilvános előadás vagyoni jog engedélyezését az azt igénylő és a jogdíjat megfizető felhasználótól.”A lehetséges konfliktusok jogon kívüli feloldása, előzetes elkerülése lehet, hogy a szerző vagy az előadóművész más úton hangoztatja azt a véleményét, hogy nem szeretné, ha a műveit, előadásait politikai rendezvényeken felhasználnák. Hasonlóan barátságos megoldás lehet, ha a szervezők előzetesen kikérik a szerző, illetve az előadóművész véleményét arról, hogy nem ellenezné-e, hogy a művét, előadását felhasználják. „Ez a hozzájárulás inkább morális, semmint jogi engedély azonban”, teszi hozzá Grad-Gyenge Anikó.