Wu Tang Clan és Charlie XCX a Sundance Filmfesztiválon

Vasárnap véget ér az idei Sundance Filmfesztivál, ami egyben egy korszak végét is jelenti: a rendezvény lassan félévszázados történetében ez az első a legendás alapító, a tavaly ősszel elhunyt Robert Redford nélkül, másrészt az utolsó, amelynek Park City ad otthont, mielőtt a fesztivál jövőre új városba költözik.

1978-ban, amikor Robert Redford megalapította az akkor még Utah/U.S. Film Festival néven futó eseményt, ez a szerény kis rendezvény Salt Lake Cityben talált otthonra. Az eredeti cél az volt, hogy több filmes érkezzen ebbe a régióba. Majd néhány évvel később Redford egy síparadicsomba, Park Citybe költöztette a fesztivált, és az elmúlt negyvenöt évben itt zajlott az esemény, amelyet végül 1991-ben, a színész egyik leghíresebb szerepe után Sundance Filmfesztiválra kereszteltek át. Az elmúlt lassan félévszázad alatt filmrajongók, iparági nagyágyúk, az indie-mozi meghatározó alakjai, A-listás sztárok, feltörekvő szerzők, valamint vállalati szponzorok, bámészkodó turisták és paparazzók seregei lepték el minden januárban ezt a kis falut a havas utahi hegyekben, hogy üzleteket kössenek, karriereket indítsanak be, megvitassák a kultúra jövőjét, és mindenekelőtt filmeket nézzenek.

Idén, a coloradói Boulderbe való költözés küszöbén állva, a Sundance búcsút int hosszú ideje szolgáló otthonának, ahol annyi emlékezetes, néha életeket megváltoztató filmet mutattak be. A búcsú azonban nem csendes, épp ellenkezőleg: az idei program az elmúlt évek egyik legerősebbje, és alig várjuk, hogy ezek a filmek moziba vagy streaming-platformokra kerüljenek. Az idei válogatás ráadásul több olyan filmet is felvonultat, amelyek zenészek, zenei korszakok és legendás pillanatok történetét dolgozzák fel – ezek közül ajánlunk néhányat.

A legnagyobb figyelem kétségkívül a Kurt Cobain (Nirvana) özvegyéről, Courtney Love-ról szóló dokumentumfilmet övezi. Edward Lovelace és James Hall dokumentumfilmesek teret adnak a Hole zenekar egykori énekesének, hogy a saját történetét a saját szavaival mesélje el: a viharos gyerekkorától kezdve a házasságán át mindaddig, ami azután következett. Az Antiheroine egy régóta várt portré, amely árnyaltabb képet ígér egy sokat vitatott ikonról.

Hasonlóan személyes hangvételű a Marianne Faithfullról készült portréfilm, a Broken English Ian Forsyth és Jane Pollard rendezésében, amely a 2024-ben elhunyt énekesnő életművét idézi meg. Tilda Swinton beszélget a filmben Faithfullal, közben időnként felbukkan Nick Cave, Courtney Love, Beth Orton és Suki Waterhouse, hogy elénekeljen egy-két dalt. A Velencében, Londonban és Tajpejben már bemutatott egyedi hangvételű zenés dokumentumfilmnek a Sundance-en van az amerikai premierje.

A kilencvenes évek alternatív zenei színterének energiáját ragadja meg (az egyszeri és megismételhetetlen) Summersault fesztiválról készült The best summer című dokumentumfilm, amely a Beastie Boys, a Sonic Youth, a Foo Fighters, Beck és más meghatározó előadók, zenekarok koncertfelvételeire épül. Kulturális kordokumentum egy rövid, de rendkívül intenzív időszakról.

A The disciple című dokumentumfilm egy kívülálló történetét meséli el, aki bekerül a Wu-Tang Clan belső köreibe, és kulcsszerepet játszik egy később világhírűvé vált album, a mindössze egyetlen példányban létező Once Upon a Time in Shaolin megszületésében. Az Oscar-díjas Joanna Natasegara feltárja a holland–marokkói rapper és producer, Cilvaringz hosszú, kitartással teli útját gyerekkori hőseiig.

A kortárs popzene oldaláról kapcsolódik a programhoz a Charli XCX nevéhez fűződő félig fikciós film, a The moment, amely a „Brat Summer” jelenséget dolgozza fel, megmutatva azt, hogyan válik egy zenei korszak egyszerre személyes élménnyé és globális kulturális termékké.

Forrás: Rolling Stone
Fotók:  Sundance Film Festival / Courtney Love