Thom Yorke szerint a zeneipar önpusztító módon a kipróbált katalógusokba önti a pénzt, miközben a fiatal zenészeknek nem biztosít elégséges jövedelmet. A Z generáció rengeteget hallgat zenét a személyre szabásban egyre jobb platformokon, de csak harmaduk beszélget róla rendszeresen. A TikTok vezetői a zenét nem befektetésnek látják, szerintük az csak a pénzt viszi. Nemzetközi felmérés igazolta, hogy a hitelesség a fő tényező a közönség számára. A zeneipar globális terjeszkedése újfajta szakembereket kíván, akiket a specializáció helyett sokoldalúságra képeznek. Kanada több mint 130 milliárd forintnyi támogatásban részesíti a zenét és az audiovizuális tartalomgyártást.
Thom Yorke: Rövidlátó önpusztítás, ha a zeneipar kerüli a kockázatot
Thom Yorke a legrangosabb, szerzőknek járó brit díj, az Ivor Novello átvételekor arról beszélt, hogy a zeneipar kerüli a kockázatot, és ezért nem támogatja érdemben a friss hangú, új zenészeket – ehelyett a nagy pénzek az előző generációk katalógusainak felvásárlására mennek. Ez azonban Yorke szerint nem más, mint „rövidlátó önpusztítás”. Érdemes az – itt végighallgatható – beszédből hosszabban is idézni.
„Minden generációnak Isten adta joga, hogy lázadjon, megvetve azt, ahogy az iparág működik – és bebizonyítsa, hogy mindenki más téved. Hogy zenével mesélje el a történét, dalokban fogalmazza meg, mit jelent felnőni, és azt tegye, amihez csak kedve van. Ettől él igazán a zene, ettől marad releváns. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a zeneiparnak bíznia kell ezekben az emberekben, akik törékenyek, zavarodottak, támogatásra szorulnak. Az iparágnak bölcsen engednie kell, hogy fejlődjenek, hibázzanak, kockáztassanak. Szó szerint ez a munkájuk.
Tudom, hogy én és a zenekarom milyen szerencsések voltunk a menedzsereinkkel, és furcsa módon még a kiadónk, a régi iskolát képviselő EMI is sok mindent megengedett nekünk – és ennek meglett az eredménye. De láttunk számos más művészt, akik nem voltak ilyen szerencsések, akiket megrágott és kiköpött az iparág. Akiknek nem engedték, hogy megtalálják a hangjukat, elsajátítsák a fogásokat és megtalálják, hová vezet mindez. Pedig csak így jönnek létre a jó dolgok.
Attól félek, hogy a zenei világ – sok más kreatív iparághoz hasonlóan – kockázatkerülő lett, és nem tud segíteni a fiatal zenészeknek. Ennek szerintem semmi értelme nincsen, ez nem más, mint valami furcsa, rövidlátó önpusztítás.”
Ezután Yorke arról beszélt, hogy a nagy, örökzöld katalógusok felvásárlása valójában „nem befektetés a zenébe, éppen ellenkezőleg”, és azok az üzletemberek, akik erre költik a pénzt, nem is tudják, „mi minden ment bele ezekbe a lemezekbe”, amiket felhalmoznak. Az új generációk zenéjének támogatásáról eközben legfeljebb csak beszélnek, de „senki nem akar akár csak messziről elégségesnek látszó jövedelmet biztosítani a zenészek nagy többségének”. Vagyis mintha senki nem gondolna arra, hogy „hogyan keletkeznek majd az új, jól kifacsarható katalógusok?”
Z generáció: mindenki másnál többet hallgatnak zenét, de mindenki másnál kevesebbet beszélnek róla
A MIDiA piackutató blogján jelent meg egy nagyszabású felmérést összefoglaló poszt. A több éves, több ezres mintán készült kutatásban a 16-19 évesek mindössze a harmada mondta azt, hogy a barátaival vagy családtagjaival rendszeresen szokott zenéről beszélgetni. Ennél a generációnál csak a 65 év fölöttiek beszélnek kevesebbet zenéről havonta legalább egyszer. Másfelől viszont a 16-19 évesek töltik a legtöbb időt zenehallgatással.
A két adat együtt arról árulkodik, hogy csökken a zenének az a funkciója, hogy közös kulturális élményeket nyújtson. A háttérben természetesen a stream egyre erősebb személyre szabottsága van: a mesterséges intelligenciával támogatott algoritmusok olyannyira az adott felhasználóra szabják az élményt, az annyira individuális, hogy egyre kevésbé van miről beszélgetni – írja a MIDiA elemzője.
A közösségteremtő funkció fokozatos elvesztése viszont leértékeli a zenét – és a kulturális probléma üzletivé válhat, ha emiatt egyre kevesebbek érzik úgy, hogy megéri nekik előfizetésre költeni. Ez a „személyre szabás paradoxona”, amit egyelőre elfed az, hogy a hallgatással töltött idő folyamatosan növekszik, vagyis látszólag az ökoszisztéma egészségesen működik.
A TikTok vezetői úgy látják, a zene csak a pénzt viszi
A TikTok új zenei stratégiája miatt aggódnak a kiadók – erről írt a Bloomberg egy hosszú cikket. A több, név nélküli forrásra támaszkodó írás szerint a TikTok sok, a kiadókkal való kapcsolattartással foglalkozó munkatársát elküldte tavaly év végén, és „inkább olyan projektekre fókuszál, amik a platform alkotóival közvetlen kapcsolatot építenek ki”. Emellett a Bloomberg említi a TikTok saját digitális terjesztő szolgáltatását (SoundOn), illetve azt, hogy saját piacteret alakított ki a zenék reklámcélú felhasználásának jogosítására – egyébként ezek mind régebbi fejlesztések.
A céget ismerők szerint a TikTok kínai vezetésének az a hozzáállása, hogy „a zene csak a pénzt viszi”, vagyis nem befektetésként tekintenek rá, ami jelentős kulturális hitelességet hoz a TikToknak. (Nemzetbiztonsági aggályok miatt az Egyesült Államokban az app működtetésének jelentős részei amerikai befolyás alá kerültek, de a zenei részleget továbbra is Pekingből irányítják.)
A Bloomberg ír a kiadók és a TikTok bonyolult viszonyáról is – arról, hogy az app egyfelől megkerülhetetlen a zenei marketingben, másfelől viszont sokan úgy látják, gyakorlatilag a szerencsén múlik, mit kap fel az algoritmus. Egy meg nem nevezett major munkatársa szerint „a TikTokkal üzletelni a szükséges rossz.”
A Music Ally a cikket kommentálva azt írja, hogy bár hasonló panaszokat időről időre lehet hallani a kiadók munkatársaitól, nem sok jel mutat arra, hogy pont most hidegülne el a viszony. Sőt, a Universal Music Group és a TikTok május végén jelentette be az új jogosítási megállapodást. Ennek megkötését nem kísérte olyan látványos konfliktus, ami a legutóbbi szerződés megkötése előtt, 2024 elején ahhoz vezetett, hogy több hónapon át nem voltak elérhetők a UMG zenéi a TikTokon.
88% számára a hitelesség a legfontosabb
A hitelesség az elmúlt évek egyik kulcsszava. Nemrég egy nemzetközi felmérés igazolta ezt: az emberek túlnyomó többsége, 88%-a mondta azt, hogy ez a legfontosabb tényező, ami miatt kapcsolódnak a kedvenc zenészükhöz.
Több mint a felük, 60%-uk számára a legerősebb köteléket az élő fellépések tudják létrehozni. Ezen belül is a leginkább emlékezetes pillanatok azok, amikor valami váratlan, előre el nem tervezett dolog történik a színpadon – ezzel a megkérdezettek 84%-a értett egyet. Ez az elvárás láthatóan szembe megy azzal a trenddel, hogy sok sztár a színpadkép, a produkció megtervezésénél már eleve a majd a TikTokra, Instagramra kikerülő videókat tartja szem előtt. A felmérés szerint azonban 40% egyetért azzal, hogy a „túlságosan előre eltervezett” koncertek már inkább ellene hatnak a valódi kapcsolatnak.
A felmérést kilenc országban (Európában, Észak- és Dél-Amerikában) végezték 9000 válaszadóval. A megrendelő a minimalista, az előadókat középpontba állító stúdiófellépéseket készítő német COLORSxSTUDIOS, illetve partnere, a Ballantine’s.
A zeneipar globális terjeszkedése újfajta szakembereket kíván, akiket a specializáció helyett a sokoldalúságra képeznek ki
Érdekes interjút közölt a Music Business Worldwide a párizsi École de Management des Industries Créatives (EMIC) alapítójával, Daniel Findikiannel. A (szeptembertől már angol nyelven is induló) zeneipari képzés különlegessége, hogy kifejezetten az Európán és Észak-Amerikán kívüli régiókra koncentrál. Ezek az elmúlt évtizedben látványos növekedésnek indultak – az IFPI 2025-ös adatai szerint például a kiadói bevételek Latin-Amerikában emelkedtek a legnagyobb mértékben -, amit a nagy kiadók igyekeznek is kihasználni: felvásárolnak helyi cégeket, vagy partneri viszonyokat alakítanak ki.
Findikian szerint viszont ezeken a fejlődő piacokon másfajta készségekre van szüksége egy zeneipari szakembernek, mint amiket a nyugati fókuszú képzéseken oktatnak. A fejlődő piacokon „olyan vezetőkre van szükség, akik egyszerre tudnak navigálni a jogi, gazdasági, kreatív és technológiai kihívások között. A specializáció régi modellje nem működik ezeken a területeken.” Az is fontos, hogy az egymástól is nagyon eltérő módokon működő régiókat ne egyetlen modellel próbálják megragadni a jövő zeneipari szakemberei, hanem képesek legyenek a különbözőségeket megérteni és kihasználni. Látniuk kell, hogy hol erős az igény a fizikai kiadványokra, hol lehet egy erős előzenei infrastruktúrát merch-eladásokra használni, hol melyik közösségi oldal a legrelevánsabb stb.
Findikian szerint azt a szemléletet is meg kell haladni, hogy a személyes kapcsolatokra építő zeneiparban fontos networking „egy olyan képesség, amivel születni kell”. Valójában szerinte ez egy tanulható, fejleszthető, finomítható kompetencia, amit az EMIC oktat is, illetve diákjait segíti is kapcsolati hálójuk kialakításában.
600 millió kanadai dollár befektetés a zenébe, rádiós és audiovizuális kultúrába
A kanadai kormány 600 millió dollár (vagyis több mint 130 milliárd forint) támogatásban részesíti az ország kultúrájának több szektorát – írja a Billboard. A hivatalos közlemény szerint a cél az, hogy megteremtsék a szektor stabilitását, amire építve új irányokat lehet kidolgozni. Fontos szempont a kultúra hozzáférhetőségének és sokszínűségének a megőrzése.
A 600 millió dollárból 200 milliót (kb. 44 milliárd forintot) a zenészeket, közösségi rádiókat stb. támogató nonprofit szervezetek kapnak. 220 millió (48 milliárd forint) megy olyan kiemelten fontos szolgáltatásoknak, mint a CPAC közszolgálati adó vagy az Aboriginal Peoples Television Network. További 180 millió elköltéséről az iparági szervezetekkel való konzultáció után döntenek.
A támogatást azután jelentették be, hogy a kormány közbeavatkozott az audio- és videostream szolgáltatók által fizetendő adó emelése ügyében. A 2023-ban elfogadott szabályozás szerint azok az országban működő szolgáltatók, amelyek éves bevétele eléri a 25 millió dollárt, 5%-os adóval kell, hogy hozzájáruljanak a kanadai tartalmak elkészítéséhez. Az ország médiahatósága nemrég ezt 15%-ra emelte volna, a kormány viszont attól tartva, hogy ezt a szolgáltatók áthárítják a fogyasztókra, a döntés felülvizsgálatát kérte. Ezzel párhuzamosan jelentették be a támogatást, ami kanadai tartalmak készítéséhez szükséges stabilitást hivatott biztosítani.
AI-zenét felismerő bővítmény a böngészőben
A Chicagói Egyetem munkatársai Quicksilver néven, ami felismeri, hogy az éppen szóló zenét mesterséges intelligencia generálta-e. Elsősorban a leggyakrabban használt Suno- és Udio-modelleken tanították be a mögötte álló technológiát. Bár a zenehallgatás fő platformjai ma inkább különálló appok, mintsem a böngészőben megnyitott fülek, a fejlesztés mégis érdekes lehet. Ahogy az egyetem honlapja írja, a Quicksilver különlegessége az, hogy a felhasználó gépén fut, vagyis nem kell feltölteni semmit egy szerverre, hanem a gép saját erőforrásaira támaszkodva ismeri fel gyorsan az AI-zenéket.
Kapcsolódó tartalmak
