Alaphang

Elromló kazettás magnó, perfekt fokozás, zseni részletkiemelés.

A zene, aminek hatására elemelkedsz a földtől; az érzelemkifejezés legmélyebb eszköze; egy Vörösmarty-vers több élete.

Költői beef, lankadatlanul döcögő idő, meglepő közönségénekeltetés, hatalmas hangszerelési bravúr.

Torokszorító ragyogás; rituális, önvesztő lendület; harag, őszinteség és a képernyők fogsága.

Színtiszta költészet, mély melankólia, egy tengeri nap emléke.

Az összes sejtet megmozgató szexi dal, a Földanya haragja, égi felajánlás.

Az élettől ajándékba kapott dal, szinte kibírhatatlan erő, menekülés a túlstimulált világból.

Hangszalagok és szívek karbantartója, testet-lelket bezsongató népdal, príma páros.

A világmindenség foglalata, nyávogó tenor és nyúzott gitár, minden határon túli hang, egy-egy sorba sűrített életszakaszok.

Balatoni nosztalgia az 1970-es és a 2020-as években; történetmesélés; szakítós keringő; szabadulás az angolszász gitárzene fogságá...

Három percbe sűrített kozmikus energiák; angyali hangok; a dal, ami csak a tiéd, senki másé.

Orgonaszólóban kirobbanó visszafogott energia, hidegrázós váltás, dögös furaság.

Tökéletes dallamtapadás, a teljesen kiüresedett New York, a lineáris idő logikájának megtörése.

A diktatúra abszurd szabályai; háromszáz éves lőporszaru; egy dal sírás helyett, könyörgés helyett, ima helyett.

Emlékek, vágyak, szorongások és fantáziák labirintusa; kozmikus hangfelhők; az örökké jelenlévő megmutatása a zenében.

Inger- és feszültségkeltés, lélekmelengető harmóniák, az élet hullámzása.