Gryllus Samu kedvenc zenéi

Költői beef, lankadatlanul döcögő idő, meglepő közönségénekeltetés, hatalmas hangszerelési bravúr

2026. augusztus 25.

Rónai András

Alaphang rovatunkban magyar zenészek, szerzők ajánlanak ötöt-ötöt a kedvenc dalaikból, köztük egy-egy sajátot. A legutóbbi válogatónk: Gryllus Samu. A folyamatosan bővülő playlist meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.

Gryllus Samu sokoldalú zeneszerző, zenész, tanár és szervező. A Zeneakadémián jazz tanszakra járt, majd a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemen szerzett zeneszerzői és média-zeneszerzői végzettséget. Ösztöndíjjal a Berlini Művészeti Egyetemen és a Wesleyan University-n is tanult, DLA fokozatát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte meg.

Műveit előadták többek között a Carnegie Hallban, a Wiener Konzerthausban, a Wien Modern és a párizsi ManiFeste fesztiválon stb., a magyar koncertéletnek is állandó szereplője. Írt kamaraoperát többek között a Sophiensaele Berlin, a Theater an der Wien és a Peter Eötvös Contemporary Music Foundation felkérésére. Film- és színházi zenéket is írt. Az Átlátszó Hang újzenei fesztivál alapítója és kurátora. A hangfestés nevű módszer gyakorlója és terjesztője. 2013 és 2022 között a Bécsi Zenei Intézet, 2021 óta a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem oktatója.

A könnyű- és világzenével is érintkezik a munkássága: Palya Bea alkotótársa volt több lemezen, tagja volt a Laokoón Csoportnak, a WH tagjaként Shakespeare-szonettek megzenésítésével foglalkozik. Ő hangszerelte meg édesapja, Gryllus Dániel dalait, amiket Weöres Sándor A teljesség felé című művének szövegeire írt.

Gryllus Samu honlapja, Instagram, Substack

A legköltőibb beef és A leghosszabban kiadásra várt dalod – Térey János – Gryllus Samu: Interpretátor

„2026-ban vált elérhetővé az Új sanzonok című album, melyet azonban még 2003-ban vettünk fel. Ezen szerepel Térey János szövegére, Menszator-Héresz Attila előadásában ez a dal, mely tehát több mint 23 éve született. A vers Térey 1998-99 körül létező perszónájához, azaz Godfather Termann munkáihoz köthető. Igyekeztem ezt, a Nyelvterület trió által fémjelzett műfaji hagyatékot beépíteni a zongora-cselló-dob-ének hangszerelésű dalba, ahol a cselló időnként basszusfunkciót tölt be, a refrénszerű, D’n’B hangvételű részben dallamhangszerként jelenik meg, később viszont a ‘narratív énként’, azaz állandó árnyékfiguraként recitál a vokális szólammal együtt mozdulva. Nagyon örülök, hogy ez a több, mint 20 éve dobozban álló, sokszínű anyag elérhetővé vált.”

A legjobb boldog-szomorú dal – Kaláka: Mint észrevétlenül

„Radnóti Miklós versére írta édesapám, Gryllus Dániel ezt a dalt a Kalákának, meg talán kicsit nekem is. Legalábbis ha hallom, mindig nagyon mélyről megérint az a sokgenerációs lánc, aminek a fiam születése óta még jobban tudatában vagyok, és amihez általa és a zenéje, főleg a dalvégi fütyülése által is erősen tudok kapcsolódni. A dal egy strófikus szerkezet tizenhat ütemes periódussal, melynek lüktetése – részben a második strófától belépő, ,a hangsúlytalan nyolcadokon elhelyezett claves-woodblock koppanások miatt – folyamatosan játszik egy rétegzett (dupla-)tempó érzettel. Miközben persze, mint azt mi mind tudjuk, lankadatlanul döcög velünk az idő egy irányban és tempóban. Hasonló ehhez az egyenletesen haladó érzethez az a gyönyörűen kanyargó dallam, amely minden hangnemi-modális kitérője után visszatér a kiindulási pontjához a periódus végére/elejére. Talán éppen ebben a következetességben mutat valamilyen reményteli végkifejletet a dal meglepő kicsengése.”

A legvidámabb hangszerelés pár akkordos dalhoz – Frank Zappa: Joe’s Garage

„Zappa zenéjének szeretetéért Borlai Gergőnek tartozom örök hálával: gyerekkorunkban ő mutatott nekem számos csodát az életműből, amiből mára tudnék talán ennél izgalmasabbat találni más kategóriához, azonban a Joe’s Garage a szinte azonos című 1979-es lemezről a maga nemében hatalmas arrangement-bravúr. Adott 3, max. 4 akkord és valamiféle strófikus szerkezet, miközben a bő hatperces dal végigszalad a gitárzene történetén, valahol a negyvenes évektől kezdve egészen addig a műfajig, ami inkább a lemez utáni korszakot, a nyolcvanas évek közepét-végét határozta meg. A dal a legkülönfélébb hangszereken és vokális megszólalásokon túl használ különböző zajkulisszákat és egyéb hangjátékszerű hanghatásokat is. Mindamellett, hogy mint mindig, nagyon vicces és lényegretörő megállapításokat tesz a grassroot garázs-zenélésről és az ebből kinövő karrierről. A bécsi zeneakadémián (mdw) többek között ezzel a dallal szoktam indítani az arrangement tematikát.”

Legutóbbi dallamtapadásod – J.S.Bach: h-moll mise / Agnus Dei

„Mostanában csodálatos archívumi kincseket ad a megújulásra készülő Kossuth Rádió. Augusztus 6-én szinte egész nap ezt hallgattam, így futottam bele az édesanyám, Kőváry Katalin által 1991-ben rendezett Áldozat és szeretet című rádiójátékba, amit Andrej Tarkovszkij naplójának részleteiből állított össze Kovács Józseffel közösen. Ezután napokig nem tudtam elhessegetni magamtól az itt felbukkanó h-moll mise dallamot. A művet nagy szerencsémre többször énekelhettem a Lutheránia énekkar tenor szólamában állva, illetve a próbákon Kamp Salamon karnagy felejthetetlen elemzéseivel összekapcsolva. Tarkovszkij filmjei közül legalább négyben találhatunk Bach-idézeteket tökéletes filmzeneként megjelenni, ezért mondhatnánk azt is, ez itt a legjobb rádiós filmzene.”

A legmeglepőbb közönségmegénekeltető szám – John Cage: Empty Words III. Live in Milan I-II

„17 éves lehettem, amikor megismertem a Patachich Iván hagyatékából származó dupla CD-t. Sohasem hallottam olyasmit korábban. Szerencsére Melis László tanácsára addigra már rég elolvastam A csendet, John Cage könyvének magyar változatát, mégis, amit ezen a két lemezen hallottam, az zavarba ejtett. Egyik kedvenc esti zenehallgatásom lett egy ideig a 140 perces milánói happening felvétele. Az Empty Words III előadásán Cage egy meglévő szöveg, Henry David Thoreau naplójának összekevert szótagjait olvassa fel egy egységes pulzáció mentén, ritmikus struktúrákba szedve, a színpadon egy asztalnál ülve.

Az olasz közönség pedig spontán indíttatásból, mindenféle próba és felszólítás nélkül csatlakozik az előadáshoz. Eleinte finom huhogásokkal, közbekiabálásokkal, tapssal, majd a 31. perctől kezdve egyre extatikusabban, dobolva, táncolva, énekelve, a színpadon ugrálva, Cage olvasólámpáját kapcsolgatva, a mikrofont megszerezve. A tökéletes szabadság és kollektív alkotás korlátok nélküli megjelenése Cage strukturált és egyetlen percig meg nem torpanó, fura szavalásos-éneklős vokális performansza körül. Az eredmény hatalmas siker, a lemezen is jól hallható standing ovation a 140 perces darab befejező hangjának lecsengése után.

Ezt a fura versenyművet még 18 évesen megpróbáltam vonósnégyes és kamarazenekar viszonyára átültetni.. sikertelenül. Ennek jóval későbbi folyományaként született meg 2022-ben a bécsi Studio Dan együttes számára a Demilitarizing Studies II, Empty Sounds of J.C. című darabom.”