Győrffy Ákos kedvenc zenéi
Színtiszta költészet, mély melankólia, egy tengeri nap emléke
2026. augusztus 11.
Alaphang rovatunkban magyar zenészek, szerzők ajánlanak ötöt-ötöt a kedvenc dalaikból, köztük egy-egy sajátot. A legutóbbi válogatónk: Győrffy Ákos. A folyamatosan bővülő playlist meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.
Győrffy Ákos zenész, költő, író. 1996 óta jelenek meg versei, prózái, esszéi. Számos irodalmi díjjal tüntették ki. Több kötete német fordításban is megjelent.
Zenészként a Bajdázó tagjaként lett ismert. A saját meghatározása szerint „börzsönyizenét” játszó zenekar lemezein a folk, a pszichedélia és az ambient elemei álltak össze egyedi, „a Börzsönyből magától kisarjadt” zenévé. A folkosabb „ős-Bajdázó” korszak után megjelent albumaik: Lekapcsolom a villanyt a fejemben (a címadó dal több feldolgozást is megért, köztük a Várkonyi Csibészekét), Amerre fut, Örökös zene, Boldog a hegy (a lemezek megtalálhatók a stream szolgáltatóknál; az ős-Bajdázó és egy koncertfelvétel csak a Bandcampen). Győrffy Ákos gitáron, looperen, ritmushangszereken játszott; társai Mile Zsigmond és Gugyella Zoltán voltak, egy-egy albumon ritmushangszeres is csatlakozott hozzájuk.
Győrffy Ákos horhos néven 2012-ben kezdett zenélni; voltak szólóban készített kiadványai, de Gugyella Zoltánnal és Németh Róberttel is játszik élőben vagy lemezen. A horhos önjellemzése: „minimális eszközparkkal létrehozott börzsönyi barkács-ambient”. Kiadványai között szerepel lebegő, gitáreffektezéssel létrehozott ambient vagy éppen környezeti felvételek. A horhos legfrissebb albuma, a Mana Mana által gondozott 9 darab „széttartónak tűnhet, de a zenék mégis szoros kapcsolatban állnak egymással, egymásból következnek és kiadnak egy történetet, aminek a megfejtése a hallgatóra van bízva” – mondta róla.
Legkedvesebb saját dal – horhos: Voorhaven
„Ez sem dal, inkább nevezném – jobb híján – darabnak. A horhos nevű (hol egy-, hol többszemélyes) formáció Voorhaven című „valamijét” választanám. Ezt egyedül csináltam, és (számomra legalábbis) nagy erővel idézi meg egy néhány évvel ezelőtti, Oostendében töltött tengeri nap emlékét.” (Csak a Bandcampen található meg.)
Első zenei emlék – Dave Brubeck: Greatest Hits
„Az legelsőre nyilván nem emlékszem, de az elsők egyike Dave Brubeck Greatest Hits című lemeze kazettán. Az volt az egyetlen kazetta a családi Moszkvicsban az 1980-as évek elején. Minimum százszor biztosan hallottam. Ma is emlékszem minden egyes hangjára.”
A legszomorúbb dal – Radiohead: Daydreaming
„Ebben a kategóriában számosan szóba jöhetnek, de most legyen a befutó a Daydreaming a Radioheadtől. Bár valójában ez sem szomorú, inkább mélyen melankolikus. A szomorúság és a melankólia szétszálazásától most eltekintenék, ajánlom a tárgyban Földényi F. László Melankólia című könyvét.”
A legjobb szerelmes dal – Jeff Buckley & Elisabeth Fraser: All Flowers In Time Bend Towards the Sun
„Szándékosan választottam egy olyan kategóriát, amelyhez semmi közöm nincs. Viszolygom a szerelmes daloktól, a legtöbbjük egyszerűen fals a számomra. Viszont. Elisabeth Fraser (és a Cocteau Twins) meghatározó élményem volt kamaszkoromban, Jeff Buckley pedig nagyszerű zenész (volt), ebben a közös dalukban pedig semmi fals réteget nem érzékelek, annál inkább színtiszta költészetet és komoly érzelmi térfogatot.” (A Spotify-on nem található meg.)
A legjobb öt percnél hosszabb dal – The Orb: Blue Room
„A dal itt nem a legpontosabb kifejezés, de annyiban megáll, hogy ez volt minden idők leghosszabb single-je. Ez a harminckilenc perc és ötvennyolc másodperc egyesíti magában mindazt, amiért az Orbot nagyon lehetett szeretni a 90-es évek elején. És szeret(t)em is nagyon.”
Alaphang rovatunk korábbi válogatásai is elérhetők: