Könnyűről komolyan – Az első évad

Nagy áttörés volt a rockzene történetében, amikor a Beatles számait a nemzetközi sajtó a klasszikus zene eszközeivel közelítette meg, ezáltal ugyanis a populáris zene értéke erősebb lett. Azóta egyértelművé vált, hogy a komolyzene számtalan kreatív zenei megoldást ad, ami a könnyűzenében is értelmezhető. A dalok értékeit felfedező utunk során a rockzenét a most induló Könnyűről komolyan sorozatunkban új aspektusból közelítjük meg. Az első évadban Balogh Máté kétszeres Artisjus-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa személyes impulzusok alapján választott ki nyolc zenetörténeti pillanatot. A rövid videókban, amelyeket szöveges változat is kísér, egy-egy dal központi elemére, megoldására, fókuszál. Az elemzések a dalszerzőknek hasznosnak, a rajongóknak pedig kiváltképp izgalmasnak bizonyulhatnak.

E1 Radiohead: 15 Step

„Ha erre a zenére táncolni szeretnénk, legalább négy, különböző méretű lábra volna szükségünk, esetleg kiegészítve egy csonka, támaszkodó lábbal.”

E2 The Beatles: Hey Jude

„A kórusmantra (Naa-naa-naa / nanana-naaa / nanana-naaa / Hey Jude) és az individuális vokalizálás együtt ritualisztikus hatást kelt: az észak-amerikai protestáns keresztény egyházak (elsősorban afro-amerikai közösségeire) jellemző prédikátor vs. kórus jelenségét idézve meg.”

E3 4 Non Blondes: What’s Up

„Könnyen állítható tehát, hogy a dal sikeréhez elsősorban Linda Perry elragadó előadói jelenléte, hangi kvalitásai, játékos vokális megformálásai járultak hozzá.”

E4 Queen: ’39

„A később megjelenő matrózdal ugyanis elmeséli az einsteni relativitáselmélet óta népszerű sci-fi történetet, ami szerint űrhajósok intergalaktikus utazásukról hazatérve szembesülnek a relatív idő kényelmetlen következményeivel: a földi élet sokkal gyorsabban telt, mint a nagy sebességgel utazók élete, és így itthoni szeretteik már rég meghaltak.”

E5 Mike Oldfield: Tubular Bells

„Esztétikai szempontból azonban éppen a mű zárószakasza a legérdekesebb. Mike Oldfield (az elhíresült BBC-s felvételen trikóban és csemegebajusszal, 19:48-tól) basszusgitárján egy basszus-osztinátót ismételget. A téma önmagában nem érdektelen, de sokszor ismételgetve hamar kísér(t)etté válik, és a hallgatónak könnyen az az érzése támadhat, hogy „elveszítette téma jellegét”.”

E6 Dua Lipa: Good in Bed

„A kisszekundnál kisebb hangközök az emberiség hangkiadásaival egyidejűek, hiszen a hétköznapi beszédmódjaink – és így az ősember hangkiadásai – sem kvantáltak. Érdekesebb azonban, hogy a tudatosan komponált dallamok szintjén is nagyon korán, valószínűsíthetően már az őskorban megjelentek.”

E7 Daft Punk és Julian Casablancas: Instant Crush

„A zenemű hatásereje a vokális szólam távolságtartó, elektronikusan kormányzott hangszínéből ered. A hideg tagolás, a monoton dinamika, a lemondó artikuláció felerősödik a vocoderek és frekvenciaszűrők szándékoltan művi-gépi jelenlétével.”

E8 Focus: Hocus Pocus

„A progresszív rock Rómája, Mekkája, Jeruzsáleme ez a zene, ami úgy hat az emberre, mintha be lenne drogozva: annyira bevonja a halllgatót, hogy gyakorlatilag nem tudunk tőle megszabadulni. Nagyon nehéz kikapcsolni, csak belehallgatni ebbe a dalba.”