Legyen tánc! – Dalszerző Playlist #174

Az egészségügyi miniszter táncaira még sokáig fogunk emlékezni. A parlament megalakuló ülése utáni fellépések eszünkbe juttatták a kérdést: milyen dalaink vannak a magyar rock- és popzene történetében, amelyekre nem csak jól lehet táncolni, de a számokban a tánc mint tematika jelenik meg? Természetesen nem törekedtünk teljességre, inkább egyes újra meg újra felbukkanó témákat, illetve különleges aspektusokat szerettünk volna bemutatni. A Playlist meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.

Az egyik legismertebb magyar népdal éppen arról szól, hogy igenis illik a tánc a magyarnak. Persze a roma folkot sem szabad kihagyni; a Parno Graszt választott dala emlékeztet arra, hogy az egész éjszakán át tartó bulizás nem a techno-generáció találmánya. A Kolinda dala a másik véglet, a lassú tánc, aminek eredménye: “egyszerre ver a szívünk végre már”.

A Hungária és általában a rock and roll berobbanása egyben a táncos bulik logisztikai alapvetése is: Csavard fel a szőnyeget – az Artisjus adatai szerint ez az egyik, élőben legtöbbet játszott magyar zeneszám. Ahogy a Fonográf dala emlékeztet rá, amikor ez a tánc és ifjúsági kultúra megjelent Magyarországon, akkor már eleve a múlt volt, ami történeti okok miatt hazánkban nem lehetett jelenidejű. Az LGT egyik örökzöldje az egyik legismertebb megfogalmazása annak, ami a tánc az évtizedek során mindig visszatérő funkciója: “ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy”.

Nemcsak a rock and roll lehet a “lázadás” zenéje: Szűcs Judith slágerében a diszkó az, ahová a “sok okos véleményre” nem hallgató lány elmegy. Az Első Emelet száma már iróniával viszonyul ehhez a hozzáálláshoz. A Neurotic arra figyelmeztet, hogy „A rock and roll az nem egy tánc!” – ami nyilván azt jelenti, hogy sokkal több annál, és hogy mi, azt nem lehet egy szóban megragadni. Az Európa Kiadó dalában talán az a legnyomasztóbb, hogy kimondatlanul ugyan,de mintha még a “dobáld a tested” típusú tánc sem nyújthatna megszabadulást.

Bár 1989-ben és azután a “politika” egészen mást jelentett, mint korábban, a Bonanza Banzai rögtön megfogalmazta, hogy továbbra is igény a “kikapcsolás” – sőt, nemcsak a politikából: “Mindig az erotika, mindig a politika / Mindig az a rengeteg gond”. 1993-ban a Soho Party később feltámadt számában lehet, hogy már “a DJ a pultból nyomja a zenét”, de a lényeg megmaradt: “Felejts el, gyerünk, most minden rosszat!” A Kispál és a Borz 1997-es számában már azt felejtjük el, hogy “Hogy az lett, amit így pont nem akart itt senki”. Bár későbbi, ebbe a blokkba kívánkozik Majka nosztalgikus száma, ami egyben 2017 legnagyobb jelenidejű slágere is lett, bizonyítva, hogy nemcsak a hatvanas évekből lehetett az ötvenesekbe stb. stb. visszavágyni.

Az új században egyre bővülő popzenei mezőnyből néhány olyan dalt választottunk a végére, amik új értelmezésekben mutatják be a táncot. A Bëlga például a vállalati bulik roppant kellemetlen atmoszférájának tökéletes, kínunkban röhögős megjelenítése. A Lóci Játszik egy olyan dallal robbant be, ami a táncot úgy mutatja be, amiben mindenki sikeres lehet, szemben az élet más, egyenlőtlenebb területeivel. Az L.A. Suzi a “táncba fojtom az érzelmeimet” téma friss megközelítését hozta. Co Lee idei dalában a tánc felnagyítódik: benne van az is, hogy “nem táncolok úgy, ahogy fütyülnek”, de az is, hogy akár szóban is lehet táncolni. A Slow Village számával pedig egy rituális-törzsi táncértelmezéshez kapcsolódunk: akár az “új cool nemzedék” számára is jelentheti “a legelemibb ősi” táncot, amiben “ami külön volt, minden egy már”.

A playlist meghallgatható a Spotify-on (kivéve a Neurotic számán):

és a YouTube-on: