Szabó T. Anna kedvenc zenéi
2026. június 9.
Alaphang rovatunkban magyar zenészek, szerzők ajánlanak ötöt-ötöt a kedvenc dalaikból, köztük egy-egy sajátot. A legutóbbi válogatónk: Szabó T. Anna. A folyamatosan bővülő playlist meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.
Szabó T. Anna Kolozsváron született, a gimnáziumot Szombathelyen, az egyetemet Budapesten végezte, ugyanitt szerezte PhD fokozatát. Egyetemi évei alatt kezdett el publikálni, első verseskötete A madárlépte hó címmel 1995-ben jelent meg. Első novelláskötete, a Törésteszt 2016-os. Gyerekkönyveket is ír; több színdarabját bemutatták; újságcikkeket, tanulmányokat, kritikákat jelentet meg, televíziós műsorokban szerepel.
Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Ő is fordít, többek között William Shakespeare, James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike műveit. Számos díjat, kitüntetést kapott, köztük a József Attila-díjat és Prima Primissima díjat.
Verseit sokan éneklik, többek között az Elefánt, a Magashegyi Underground, Halász Judit, Szalóki Ági, a Makám, Balanyi Szilárd, JaMese dolgozta fel a műveit.
Szabó T. Anna a Facebookon és az Instagramon
Első zenei emlék – Csinom Palkó, csinom Jankó
„Népdalok és kuruc katonadalok, nagyapám és apám énekelték nekem. Csinom Palkó, csinom Jankó – a dallama sodró, a szöveg tele van különös szavakkal, karabély, lóding, persze, ha kérdeztem, elmondták, mi az a katonafelszerelés (meg is mutatták a háromszáz éves lőporszarut hozzá), de akkor is varázsdal volt, hajrás tánc, átlényegülés. Erdélyiként a többnyelvű környezet miatt nem lepett meg, hogy nem értem a szavakat, a lényeg úgyis a dallam volt.
Most, hogy végre megnéztem a teljes szövegét, elborzadtam tőle, de muszáj volt mégis mosolyogni az indulat nyelvi megformálásán – de hiszen ez a dal csupa káromkodás!”
Legutóbbi dallamtapadásod – Trei culori – a Román Szocialista Köztársaság himnusza 1977 és 1990 között
Sajna a régi román himnusz. Ma reggel megint eszembe jutott, Kiss Judit Ágnes írt a szovjet himnuszról, ami bevésődött gyerekkorában. Mi azt nem is hallottuk soha Romániában, a Trei culori kezdetűt kellett énekelni helyette. A diktatúra egyre abszurdabb szabályokat hozott, a nyolcvanas évek közepétől előbb csak reggel kellett az elejét elénekelni, aztán már végig, aztán már minden óra előtt el kellett énekelni vigyázállásban mind a hét szakaszt, alig jutott idő egyébre. Ma is végig tudnám énekelni, jó induló-dallama volt, Ciprian Porumbescu szerzeménye. (A Spotify-on nem található meg.)
A dal, ami a legtöbbet segített egy nehéz élethelyzetben – The Doors: Break On Through (To the Other Side)
„Édesanyámhoz a kórházba vezettem egyedül heteken át minden nap Budaörstől Veszprémbe és vissza a halála előtt, szenvedett, és én ezt a dalt ordítottam mindig az úton, tízszer és százszor újra, sírás helyett, könyörgés helyett, ima helyett. Ez a dal bármit jelenthet, nekem az elszakadásról szó, a testtől, a földtől. Rituális, önvesztő lendület, kétségbeesett akarás: végső szerelem és titok.
Patti Smith írta Jim Morrison halála után: „Elmondom az álmom. Egy tisztásra értem. Indiánok álltak ott körben, meghajolva, gesztikulálva. Egy kiterített férfit láttam egy márványlapon. Jim Morrison. Élt és szárnyai voltak, összeolvadtak a márvánnyal alatta. Küzdött, mint Prométheusz, de nem tudott kiszabadulni. Megálltam felette, és kántálni kezdtem: törj ki, törj ki, törj ki…. A kő szétolvadt, és ő kilépett belőle. Kiráztam a hajamból a tollakat, elrendeztem a párnám, és aludtam tovább.”
Álmodtam én is egy hasonlót, akkor még a kihagyott szó is benne volt, de ébredéskor elfelejtettem:
Hogy őt, az embert, a lényt, a fényt,
fázó gőgjében meg ne lássák,
szárnynak magára terítette
a ….. palástját.”
Átlengünk egymáson már ezen a világon is, testet álmodunk egymásnak az álmainkban – de vajon ki álmodik majd testet nekünk, ha nem leszünk?”
A legdrámaibb dal – Rollins Band: Liar
Rollins sokszor átsegített a mélységeim felett, huszonévesen rengeteget hallgattam, de most úgy látom, hogy az egész magunk mögött hagyott hazug korszakot is jelképezi, a pszichopatológia tökéletes dala, a bizalommal való visszaélésről, a teljes gátlástalanságról.
Legutóbbi felfedezésed – Hortus Conclusus – A legbelső kert: Balla Gergely – Takács Dorina – Vecsei H. Miklós
A Platon Karataevet sokszor hallottam már, mindig jók voltak és mindig kicsit mások, akár halkan zenélve – talán Kapolcson? – két gitárral a fűben, akár a Budapest Park nagyszínpadán. Legutóbb a Fiumei úti sírkertben láttam Balla Gergelyt Takács Dorinával és Vecsei H. Miklóssal zenélni, az is nagyon jó volt. (Csak a YouTube-on található egy részlet a koncert felvételéből.)
Alaphang rovatunk korábbi válogatásai is elérhetők:
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó tartalmak
