Alaphang

Zságer Balázs kedvenc zenéi

2026. május 31.

Rónai András

Alaphang rovatunkban magyar zenészek, szerzők ajánlanak ötöt-ötöt a kedvenc dalaikból, köztük egy-egy sajátot. A legutóbbi válogatónk: Zságer Balázs. A folyamatosan bővülő playlist meghallgatható a Spotify-on és a YouTube-on.

Zságer Balázs az ezredforduló óta a magyar elektronikus zene meghatározó alakja. Játszott Yonderboi Shallow And Profound című kultikus lemezén (2000), tagja volt a turnéző Yonderboi Quintetnek. Ennek tagjaival 2001-ben indította el a Žagar zenekart. 2002-es lemezük, a Local Broadcast a filmzenés, kelet-európai hangulatú downtempo egyik kulcsdarabja lett. Bár a zenekar folyamatosan jelen voltak a zenei életben, lemezt ritkán adtak ki. Az utolsó a 2019-es, afrikai, arab hatásokat beépítő, folyamatzenés Woods, Spirits & Sorcery volt, messze távolodva a korábbi slágerekre jellemző dalformától. Jelenleg a Žagar szünetel, bár hivatalosan nem oszlott fel. Emellett Zságer Balázs számos filmzenét is írt. Számai megszólaltak sikeres nemzetközi sorozatokban, meghatározó válogatáslemezekre kerültek fel.

Saját nevén először 2024-ben jelentetett meg albumot, a vízről szóló mesék és rituálék által ihletett Aqua Obscurát. Sacral Design című 2025-ös EP-je a fény és a sötétség, a technológia és a spiritualitás harcával foglalkozik. Legfrissebb kiadványa, az Eternal Beta Mode a buddhista filozófia alapmotívumait helyezi digitális környezetbe, az identitás folyamatos újraírását vizsgálja.

A 2020-as évek elején két kiadót is indított. A Move Gently a pop, elektronika, hiphop izgalmas feltörekvő előadóit karolja fel (Дeva, Flanger Kids, Villő, Labek & Chrobak, Musspell, cancel. stb.), a Free Sequence az ambient és a techno kísérletezőbb megközelítéseit mutatja be. 2022-ben indult Transcendent Waves eseménysorozata ambientes, meditatív, kísérletező fellépéseket helyez különleges körülmények közé.

Zságer Balázs az Instagramon és a Facebookon

Kedvenc saját szerzemény – Žagar: Parachute to Eternity

„Melankólia és törékenység – Az első Žagar-lemez, a Local Broadcast nyitódala, amely anno utolsóként került fel az albumra. Egyetlen Rhodes spontán felvétele, amely mégis valahogy kozmikusra sikerült. Egy közeli ismerős tragédiája inspirálta, aki fiatalon, siklóernyőzés közben vesztette életét. A repetitív balkéz-játék valahogy nem monotóniát, hanem hipnotikus nyugalmat áraszt, ezt a zenei attitüdőt mostanában – 25 évvel később – a szólómunkáimban próbálom újra folytatni.”

Első zenei emlék – Omega: Léna

„Trojka és orosz férfikórus – Akkoriban sokat szólt az Omega: Csillagok útján című lemeze apám autójában, persze kazettán. Az egész albumot nagyon szerettem, de a Léna valahogy nagyon bekattant – az orosz hangulatú férfikórus és a lovak ügetésének ritmikus hangja nagyon tetszett valamiért kisgyerekként. Van benne valami különösen nosztalgikus és távoli, mintha nem is egy konkrét személyhez szólna, hanem egy elveszett emlékhez. Ami még különlegessé teszi a dalt, az az, hogy a hagyományos rockzenei formát megtöri egy klasszikus zenei betét és átitatja valami túlvilági, misztikus hangulat.”

A legjobb filmzene – Nino Rota: La Passerella d’Addio

„Vándorcirkusz és emlékfoszlányok – Számomra ez a filmzene ugyanarról szól, mint Fellini filmje: az élet egyszerre fájdalmas és légiesen könnyű természetéről. Az a fajta keserédes hangulat, ami gyerekkorom óta mindig is megérintett. A zene cirkuszi és egyben melankolikus hangzása nemcsak Fellini groteszk világát tükrözi, hanem azt is sugallja, hogy az élet maga is színház — kaotikus, nevetséges és fájdalmas egyszerre. Fellini filmje és Nino Rota zenéje az alkotás kaleidoszkópja: emlékek, vágyak, szorongások és fantáziák labirintusa.”

A disszonancia legszebb használata zenében – Ligeti: Lux Aeterna

„Találkozás az ismeretlennel – Ligeti művében a disszonancia nem konfliktus, hanem atmoszféra. A szólamok sűrű szövésben mozognak egymás mellett, mintha egy hatalmas hangtömeg belsejében állandóan változna az anyag szerkezete. A Lux Aeternát hallgatva inkább hangfelhőket érzékel a hallgató egy párhuzamos univerzumból, ahol a disszonancia valami organikus, szinte kozmikus minőséggé alakul. Olyasmi, mint egy lebegés az örökkévaló pillanatban. Nem véletlen, hogy a művet Kubrick is felhasználta a 2001: Űrodüsszeia című filmjében, ahol Ligeti műve képes megjeleníteni az ismeretlennel való találkozás élményét.”

A legjobb komolyzenei mű – Bach: Ich Ruf Zu Dir, Herr Jesu Christ (Alfred Brendel)

„Örökké jelenlévő – Bach számomra az első és máig a legspirituálisabb zeneszerző. Zenéjében nincsenek drámai szélsőségek; nem érzelmeket ír le, hanem egy isteni, transzcendens állapotot közvetít. A darab egyszerűsége szinte megtévesztő: nincs benne virtuozitás vagy monumentális gesztus, mégis olyan, mintha folyamatosan emelkedne. Nem elmond valamit, hanem jelenlétet teremt. Számomra ez a zene legmagasabb foka: nem az előadó személyisége kerül előtérbe, hanem maga a zenei tér. Talán Bach egyik legnagyobb titka éppen az, hogy zenéje nem az ember belső világát mutatja meg, hanem valami állandót és örökké jelenlévőt. Emiatt hallgatása sokszor inkább hasonlít meditációra vagy imára. Nem katarzist ad, hanem csendet — mintha évszázadokkal megelőlegezte volna az ambient zene gondolatát.”