Mirtse Korinna: Az emberek azt keresik, amiben lélek van!

Születhet-e dal motorcsónakzúgásból? Hogyan sikerült magyarra átültetni a világhírű Jolene című slágert? Segédeszköz vagy rivális a zenében a mesterséges intelligencia? A Szinger-Songwriter első évada a fiatal dalszerző-előadóval, Mirtse Korinnával zárul.

A március elején indult műsorban, amelynek címe egy játékos utalás a dalszerző-előadó kifejezés angol megfelelőjére, dr. Szinger András, az Artisjus főigazgatója beszélget egy-egy dalszerzővel a zenei világ aktualitásairól, dalszerzésről, szakmai kihívásokról, na, meg az AI-ról. A házigazda szerint a mesterséges intelligencia fokozott térnyerése valódi korszakhatárt jelez, „ilyenkor pláne érdemes megkérdezni azokat, akiktől a legitimációnk származik, hogy ők egyébként mit gondolnak erről”. Mirtse Korinna az AI-jal kapcsolatos kezdeti félelmeiről is mesél a podcastban:

„Eleinte azt hittem, az a legijesztőbb, hogy az AI által generált zenék elárasztanak minket. Aztán rájöttem, sokkal rosszabb, ha az emberek az igazit is annak hiszik.”

A beszélgetés nem kínál egyszerű válaszokat e témakörben, de fontos kérdéseket vet fel, például, hogy mi teszi hitelessé a művészetet? Hol húzódik a határ eszköz és alkotó között? A fiatal dalszerző szerint az egyediségben rejlik a kulcs, szerinte az embereket mindig az érinti meg, amiben lélek van.

A műsor egyik legizgalmasabb része a Dolly Parton-féle Jolene magyar átdolgozásának története. A projekt, mint kiderül, nem tudatos döntésként indult: „Csak elkezdtem lefordítani pár sort, és jó érzés volt.” Innen jutott el egy olyan verzióig, amelyhez hivatalos engedélyt is szerzett – nem kevés kitartással.

Szó esik a közösségi média szerepéről – amit a podcast főszereplője nagyon tudatosan és ügyesen használ -, ami ugyan demokratizálta a megjelenést, ám a figyelemért folytatott verseny manapság rendkívül éles. A kemény küzdelem ellenére Mirtse Korinna mégis azt tanácsolja a most induló tehetségeknek, hogy ne trendeket kövessenek, hanem a saját belső hangjukat. Legyenek egyediek, eredetiek és önazonosak, mondja, mert bár a platformok és divatirányzatok jönnek-mennek, az őszinte alkotás értéke megmarad. És talán egyre fontosabb is lesz – különösen ebben az AI fémjelezte korszakban.